Az Orbán-kormány az ország formális „súlyán” túlmutató politikai szereplővé kezd válni – mondta Szánthó Miklós a Mandinernek. Az Alapjogokért Központ igazgatója szerint az MCC migrációs konferenciája katalizálhatja az elkövetkező időszak bevándorlásról szóló gondolkodását, az Orbán által szorgalmazott schengeni belügyminiszterekből álló testülethez pedig uniós szerződésmódosításra lehet szükség.
Szánthó Miklós a Mandinernek elmondta: az MCC migrációs konferencia a bevándorlás és általában véve a multikulturalizmus hódító őrületével szemben a “józan ész” álláspontja mellett állt ki, mindemellett a lehető legőszintébb volt: a békével szemben az igazságot választotta a tömeges bevándorlásról szóló globális vitában. Mint mondta, az egész rendezvény miliőjét leginkább a nyugati előadók élvezhették, hiszen hazájukban a már megszokott preventív cenzúra világából egy olyan országba csöppentek, ahol még létezik szólásszabadság. Az interjúban kifejtette: európai viszonylatban mindenképp Magyarország és Budapest lett a bevándorlásellenes tábor egyik legfontosabb központja, de ha az ENSZ migrációs paktuma körüli vitákat tekintjük, úgy világviszonylatban is relevánssá vált a magyar álláspont.
Egész egyszerűen bevándorláspolitikában – és ezen keresztül egyébként sok más kérdésben is – számít az, amit Budapest mond. Vannak, bár egyre kevesebben, akik ezt a tényt tagadják vagy jelentőségét csökkenteni igyekeznek. Mások elismerik ugyan, hogy az Orbán-kormány az ország formális „súlyán” messzemenőkig túlmutató politikai szereplővé kezd válni, de arra igyekeznek rámutatni, hogy ez a politizálás „negatív”, valaminek az ellenében, valaminek a tagadásával jön létre
– fejtette ki Szánthó. Hozzátette: az igazi probléma az, hogy a progresszió hazai és nemzetközi erői természetellenesnek tartják a „mi” és az „ők” közötti különbségtételt. Az Alapjogokért Központ igazgatója szerint szükség lenne az Európai Bizottság egyéni és kollektív jogi felelősségre vonhatóságának megteremtésére, ugyanis az nem működhet, hogy tagállamok ellen indítható például jogállamisági eljárás, de a Bizottság ellen nem, melynek tagjai jogi értelemben egyenként is mentesülnek minden felelősségre vonhatóság alól.
A Mandiner újságírója felidézte, Szánthó is felszólalt a konferencián, ahol többek között azt mondta: az európai migrációs vita felszíne alatt sokkal mélyebb konfliktusok is találhatók. Mélyebb konfliktusok alatt pedig a bevándorlás kérdésén is túlnyúló törésvonalakra gondolt, amik megosztják Európát és az EU-t.
Az világos, hogy legyen szó akár korábbi, akár mostani, akár legális, akár illegális bevándorlásról, alapvetően arról vitázunk, hogy szeretjük-e, akarjuk-e a multikulturális modellt Európában, működik-e, jó-e ez egyáltalán. Ha multikulti és bevándorlás, más néven „szervezett lakosságmozgatás”, akkor pedig nem kerülhető meg az állami szuverenitás kérdésköre, melynek a lakosság etnikai összetétele az egyik lába. Utóbbi „megkeverése” tehát erősen érinti az államnak, mint főhatalmat gyakorló entitásnak a kategóriáját, és ezen keresztül természetesen az európai integráció további menetét is – hiszen szuverén országok nélkül mégiscsak könnyebb létrehozni az Európai Egyesült Államokat. Ha pedig szuverenitás, akkor természetesen szó van nemzeti identitásról is, melynek a megkérdőjelezésén, viszonylagossá tételén szintén erősen dolgoznak. Addig akarják hígítani a többségi kultúrát, míg „elfogadhatóvá” nem válik a bevándorolt kisebbségeknek, miközben folyamatosan „érzékenyítik” a többségi társadalmat, hogy történelmileg érezze kínosnak, kirekesztőnek, ezért ne vallja meg saját értékeit, kultúráját
Facebook
Twitter
YouTube
RSS