Szanyi kapitány ünnepi üzenete: Ne tűrjük, hogy „az orbáni galeri” „barna mocskot” kenjen a képünkre (Videó)

Harcos közleményt adott ki Szanyi Tibor, az MSZP európai parlamenti képviselője, a párt képzeletbeli proletár tagozatának elnöke. Ebben „orbáni galeriről”, barna mocsokról”, „tolvajkapitalizmusról” ír – csak hogy ne teljen unalmasan az ünnepünk. A fenti videón a Mandiner klasszikusát, Szanyi kapitányt tekinthetik meg 2010-ből, ami így, egy évvel a választások előtt még mindig aktuálisnak tűnik. 

Az Országos Sajtószolgálaton keresztül kiadott közleményében Szanyi Tibor többek között azt írta:

2017 Magyarországán az orbáni tolvajkapitalizmus ül tort, s a hatalom zsiványai szinte narkósan nyöszörögnek, ha valamelyik nap nem sikerül egy-egy laza milliárdot lopniuk.

Aztán egy állatos hasonlatot is megeresztett:

A magyar melós ma a japán futóegér szerepét kapja a szibériai gyapjas mamut árnyékában.

És végül következik a közlemény konklúziója, egyben legfontosabb üzenete a jövő évi választásokra, amelyből természetesen nem maradhat ki egy kis idült nácizás sem:

Változtassunk, hogy reményeink valósággá váljanak! Amíg szavazólap és hozzátartozó urna van, addig csak magunkat okolhatjuk az így vagy úgy, de megszavazott zsarnokaink tobzódásáért. A magyar gerinc csak hajlott csontfüzér lesz, ha tovább tűrjük azt a barna mocskot, amit az orbáni galeri a képünkre ken.

Alább csorbítatlanul közreadjuk a szocialisták fenegyerekének gondolatait:

127 éve tartjuk május elsejét hol munkásmozgalmi ünnepnapként, hol megemlékezésként, hol tiltakozásként. 62 éve ugyanezen a napon tartja a katolikus egyház is ‘munkás Szent József’ (Jézus nevelőapja) ünnepét. Lényege a legnagyobb munkásvívmány, a “8 óra munka, 8 óra pihenés, 8 óra felüdülés” őrzése, s egyben “a munkásosztály nemzetközi összefogásának harcos ünnepe”. Harcos ünnep. Vér, veríték és könnyek egyvelege. A világ túlnyomó részén, így Magyarországon is nemzeti ünnep. Május elseje az a nap is, amikor mélyen belegondolhatunk, vajon hol tart a munka becsülete? 2017 Magyarországán az orbáni tolvajkapitalizmus ül tort, s a hatalom zsiványai szinte narkósan nyöszörögnek, ha valamelyik nap nem sikerül egy-egy laza milliárdot lopniuk. A másik oldalon pedig milliók próbálnak havi 47 ezerből életben maradni. A magyar melós ma a japán futóegér szerepét kapja a szibériai gyapjas mamut árnyékában. Ám ezen lehet változtatni! Van remény! Május elseje egyben az a nap is, amikor csatlakoztunk az európai egység letéteményeséhez, az Európai Unióhoz. Sokan talán azt gondolhattuk, hogy valami tutiba kerülünk, ahol dől ránk a pénz. Hatalmas tévedés. Még többen viszont ma is azt gondoljuk, hogy egy együttműködési keretben tehetünk magunkért sok mindent. Nincs osztályfőnök, de van önkéntesség. Nem fogják Brüsszelből megírni nekünk a mi Munka Törvénykönyvünket, de mi írhatunk olyat magunknak, ami az európai normáknak megfelel. Nincsenek kényszerek, ám a többi nemzettel közös vállalásaink megtartása a magyar becsület ügye. Változtassunk, hogy reményeink valósággá váljanak! Amíg szavazólap és hozzátartozó urna van, addig csak magunkat okolhatjuk az így vagy úgy, de megszavazott zsarnokaink tobzódásáért. A magyar gerinc csak hajlott csontfüzér lesz, ha tovább tűrjük azt a barna mocskot, amit az orbáni galeri a képünkre ken. Elég! Előre az egységért!

Forrás: OS. Videó: Mandiner, Youtube. Vezető kép: Horváth Péter Gyula