A balliberális médiában csak “Taigetosz-törvényként” emlegetett törvénymódosításra reagálva határolódótt el Dragomán György. A később megjelenő minisztériumi közlemény reméljük már segített a szövegértési problémáin.
Az író egy az olvashatóság határát horzsoló, nagy lélegzetű facebook-bejegyzésben idézte fel gyermekkori sérelmeit. A tanulság (talán) a következő lehet: mindannyian vétlen, kiszolgáltatott, tehetetlen, tudatlan áldozatok vagyunk ott legbelül, a rejtett zugokban, ahová a Nagy Testvér se láthat be, akiket Orbán és kajánul vigyorgó “gengszterhaverjai” egyetlen jól irányzott mozdulattal vágnak le a Taigetoszról. Soha nem leszünk felnőttek (de nem is akarunk, mert az nehéz), csak azok az áldozatocskák, akiket elnyomtak, elnyomnak és a jövőben el fognak nyomni. Nyafogni pedig jó, kellemes és manapság szalonképes, progresszív dolognak számít.
Hányszor mondták nekem, figyelj oda jobban, írjál szebben.Hogy emlékszem az érzésre, ahogy szorítom a ceruzát, próbálom kanyarítani a betűket, egyik se olyan lesz, a ceruza, mintha vasból volna, húzza a kezem, fáj az egész karom, a vállam és a gerincem. (…) A stressztől hadarni kezdek, megváltozom. Onnan kezdve azt is mindenki mondja, hogy beszéljek lassabban. Mintha ez olyan egyszerű lenne. Nyilván azért hadarok, mert gyorsan akarok beszélni. (…) Életem szerencséje, hogy emberséges tanáraim (néhány értetlenkedő kivételtől eltekintve) mindig meglátták bennem a tehetséget és erejükön felül megértő és elfogadó szeretettel támogattak, hogy íróvá válhassak, hogy az lehessen belőlem, aki lettem. Nagyon fáj, hogy azt olvasom, a parlament nagy többséggel szavazta meg azt a törvényt, ami megfosztja a segítségtől a diszlexiás, diszkalkuliás és más tanulási nehézségekkel küszködő gyerekeket. A saját példám talán megmutat valamit abból, hogy meddig juthat az ember, ha segítik és elfogadják, és nem megnehezítik az életét. Tudom, hogy a tanárok többsége ezután is emberségesen mindent meg fog tenni azért, hogy a diákjaik teljes emberként élhessék túl az iskolát, kár, hogy ezután néha ki kell majd játszaniuk a szabályokat ehhez, úgy, ahogy régen. – írta Dragomán György a facebookon.
A népszerű író hashtegekkel is ellátta bejegyzését: “#diszlexia #bánat #vallomás”. A gesztus csak tovább erősítette az egyébként is jelen lévő krokodilkönny-faktort.
Különösen annak a tükrében, hogy a nap folyamán kiadott közleményében az Emberi Erőforrások Minisztériuma és az oktatási államtitkárság véget vetett a találgatásoknak, hangsúlyozva: a módosítás egyáltalán nem érinti a sajátos nevelési igényű (SNI) tanulókat, így a fogyatékossággal élő, diszlexiás, diszgráfiás, diszkalkuliás tanulókat. A közleményben kitértek arra is, hogy a jogszabálymódosítás szakmai kezdeményezésre született.
A minisztérium arra is kitért, hogy az iskoláknak ezentúl is kötelező fejleszteniük a tanulási nehézségekkel küzdő gyerekeket. A viták kapcsán, amelyek a köznevelési törvény módosítása körül zajlottak, az oktatásért felelős államtitkárság kiemelte: a beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel (BTM) küzdő gyermekeket érintő törvénymódosítás célja, hogy sokkal több fejlesztésben és segítségben részesüljenek. Azt akarják elérni, hogy ne a “magára hagyás”, a “lemondás” és a tantárgyi felmentés legyen esetükben a kizárólagos eszköz.
Forrás: facebook.com, librarius.hu
Facebook
Twitter
YouTube
RSS