Ha csak a liberális „emberi jogi” szervezeteken múlna, a magyar- és keresztényellenes jogtiprásokkal, gyűlölet-bűncselekményekkel senki sem foglalkozna. A liberálisok ugyanis szinte kizárólag a viselkedészavaros, aberrált és/vagy bűnöző elemek jogi kiskapukeresését tekintik emberi jogvédelemnek – a Kárpát-medencei magyarokat, keresztényeket érő mindennapos, súlyos jogsérelmek viszont hidegen hagyják őket. Szerencsére azért van egy-két olyan szervezet, amely a többség jogaiért is kiáll. Például a most tíz éve alakult Emberi Méltóság Tanácsa.
Vannak azok a „civil”, „emberi jogi” szervezetek, amelyeket szigorúan csak idézőjelek között szabad civilnek és emberi joginak nevezni. Éspedig azért, mert egyrészt politikai agitációs tevékenységet végeznek, másrészt csak bizonyos emberek jogaival törődnek. Ezek azok a többnyire külföldről fizetett, liberális politikát folytató álcivil csoportok, amelyek kizárólag bizonyos szélsőségeseket, bűnözőket, társadalmi normákat betartani nem óhajtó elemeket, illegális bevándorlókat hajlandók fölkarolni. Leginkább abban segítik őket, hogyan bújjanak ki kötelezettségeik és a törvények alól, összehangolt hazudozásokkal miként préseljenek ki minél több pénzt az államból ilyen-olyan kártérítések címén (például, ha föltartóztatják a határon, ha nem elég ízletes a börtönkoszt, vagy nem jut elég fény a cellába). Védenceiket kiválóan fölkészítik rá, hogy állítólagos sérelmeikért a többségi társadalmat és az államot hibáztassák. Rágalmaikat aztán a hazai és külföldi liberális média is fölkapja, hetekig csócsálja és a magyarországi fasizmus újabb bizonyítékaként emlegeti. Az elmúlt harminc évben ezt a zavarkeltést nevezték a liberálisok „emberi jogvédelemnek”. Nem csoda, hogy sokunknak ökölbe szorul a kezünk, ha meghalljuk az efféle szervezetek nevét: Magyar Helsinki Bizottság, TASZ, Amnesty International és a többi…
Ám szerencsére azért akad néhány olyan magyar szervezet is, amelyeknél idézőjel nélkül is nyugodtan leírható, hogy civil és emberi jogi. Civil, mert nem pártpolitizál, mindenki felé nyitott; emberi jogi, mert származásától, vallásától függetlenül bárkit képvisel, akit megkülönböztetés, támadás ér a Kárpát-medencében. A tíz esztendeje alakult Emberi Méltóság Tanácsa is ilyen szervezet.
- A tanács elnöke, Lomnici Zoltán volt főbíró az alapító nyilatkozatban az emberi méltóságról szólt, és a kirekesztő eszmék között említette a keresztény- és magyarellenességet, mint amely ellen föl kívánnak majd lépni.
Bár a rendszerváltás óta számolatlanul fordultak elő magyar- és keresztényellenes bűncselekmények szerte a Kárpát-medencében, érdekes módon alig akad olyan civil szervezet, amely az ezek elleni fellépést tűzte volna zászlajára. (Ezen ritka kivételek egyike még a Nemzeti Jogvédő Szolgálat is.)
Lomnici Zoltán 2010-es felhívásához csatlakozott valamennyi akkori parlamenti párt, a négy történelmi egyház, tizenhétezer magánszemély és az országos sajtó (lapigazgatónk, Stefka István is aláírta a dokumentumot még a Magyar Hírlap főszerkesztőjeként). Az Emberi Méltóság Tanácsa fő céljaként az emberi jogok védelmét és a nemzeti hagyományok ápolását határozta meg. A szervezet tiszteletbeli elnökévé Oláh György Nobel-díjas kémikust, alelnökeivé pedig Kányádi Sándor Kossuth-díjas írót és Erdélyi Géza felvidéki református püspököt választották. Az alapszabályban rögzítették, hogy a tanács sem állami támogatást, sem adományt nem fogad el, nem kívánnak „megélhetési hazafiként” tevékenykedni.
A Magyar Becsületrenddel kitüntetett Tamás Ilonka néni és Orbán Viktor miniszterelnök a Parlament előtti Kossuth téren 2012. október 23-án (Fotó: MTI/Kovács Tamás)
Tőkés László alapító tag támogatásával Lomnici Zoltán négy petíciót nyújtott be az Európai Parlamenthez, valamennyit befogadták. Ezek közül a legismertebb a felvidéki magyarok védelmében született beadvány. Mint ismert, Szlovákia 2010-ben olyan törvényt fogadott el, amely megfosztotta szlovák állampolgárságuktól azokat, akik egy másik államét fölvették. A jogfosztás egyik áldozata az akkor százesztendős felvidéki tanítónő, Tamás Aladárné (Ilonka néni) volt, akit 2012-ben Magyar Becsületrenddel tüntetett ki a magyar kormány. Lomnici Zoltán petícióját hét évig (!) tologatta ide-oda Brüsszel, míg végül tavaly – egy uniós bírósági döntés alapján – végre rájöttek: a szlovák állampolgársági törvény nem illeszkedik az uniós jogba, ezért azt módosítani kell. (Természetesen Szlovákia ezt azóta sem tette meg.)
Az erdélyi magyar egyházaktól elrabolt és máig vissza nem szolgáltatott ingatlanok ügyében is petícióval fordult az Európai Unióhoz az Emberi Méltóság Tanácsa: ebben az ügyben közmeghallgatást tartottak Brüsszelben. De többek között a Szerbiában börtönbe vetett temerini fiúkért is kiálltak Lomnici Zoltánék. Az Emberi Méltóság Tanácsa kezdeményezte, hogy Mátyás királynak, II. Rákóczi Ferencnek, az Aranycsapatnak, Szent Lászlónak és Szent Istvánnak emlékéve legyen – ezekről végül az Országgyűlés és a kormány döntött. (Szent István 2025 címmel tavaly szeptemberben indított programsorozatot a tanács a Magyar Polgári Együttműködés Egyesülettel közösen. A cél: a Kárpát-medence történetének talán legnagyobb uralkodóját megismertetni elsősorban a határon túli és a magyarországi fiatalokkal, valamint a környező népekkel.)
A kezdeti időkben Jókai Anna Kossuth-díjas író és Kányádi Sándor nagyon sokat segített és Buzánszky Jenővel az Aranycsapat tagjával jártuk a Kárpát-medence magyarlakta településeit. Jenő bácsinak ígértem meg, hogy ápolom a világhírű válogatott emlékét. Az Aranycsapat ünnepségsorozat túl van a 300. rendezvényen
– idézte föl a PestiSrácok.hu-nak Lomnici Zoltán.
Lomnici Zoltán és Wittner Mária 1956-os halálraítélt beszélget az Egy akaraton 1956-2016 című kiállításon a Terror Háza Múzeumban 2016. június 28-án (Fotó: MTI/Máthé Zoltán)
A Pólában élő tengermelléki magyarok kérték, hogy az ottani osztrák-magyar haditengerészeti kikötőben a német, olasz horvát nyelvű központi emlékmű mellett legyen magyar is. Lomnici kezdeményezésére az Országgyűlés megalkotta a magyar haditengerészek emléknapjáról szóló jogszabályt, és csaknem száz évvel a Szent István csatahajó elsüllyesztése után, a temetőben nyugvó hősi halott tengerészek emlékére a kormány magyar emlékművet emelt. Az Emberi Méltóság Tanácsa védnökséget vállalt a doberdói Magyar Kápolna felett, amelyet romos állapotából Szunai Miklós, a tanács főtitkára saját költségén állíttatott helyre. A kápolna azóta zarándokhellyé vált, évente több ezren keresik fel. Lomnici Zoltán arról is beszámolt: hamarosan bemutatják azt a filmet, amely Varjú Imre atya életéről szól.
Az atya miséire 1982 óta járok, ám csak a közelmúltban tudtam meg, hogy 1956 után több év börtönbüntetésre ítélték, mivel élete kockáztatásával segítette a szabadságharcosokat. Még a rendszerváltás után sem beszélt a hőstetteiről, pedig sokszor vendégeskedett nálunk. Kérésemre kamerák elé állt. A filmet Dézsy Zoltán Balázs Béla-díjas rendező rendezte
– mondta végül Lomnici Zoltán.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS