Tényleg ugyanazok szurkolnak a válogatottnak, akik a kormánynak? – Politikai Pankráció

Ezen a héten a magyar válogatottról, és persze Szoboszlai Dominikről és Marco Rossi mesterről szól minden, így a Politikai Pankrációban is ez volt a téma. Szalai Szilárd értő műsorvezetése mellett Apáti Bence, a Megafon munkatársa és Ambrózy Áron vitatta meg, hogy vajon tényleg érdemes-e összekenni politikával a focit. És ha már össze van kenve, akkor honnan ered ez az egész?

A magyar válogatott vereség nélkül, csoportelsőként jutott ki a csoportjából az EB-re. Az utolsó meccsen, Montenegró ellen Szoboszlai olyat mutatott, amire évtizedek óta vártak a szurkolók. Az öröm mégsem felhőtlen, pláne nem egyöntetű: valamiért néhány turbóellenzéki úgy érezte, itt az idő kimutatni az egyéniségüket úgy, hogy szembemennek az autópályán. Ők azok, akik magukra vették Rossi mester nem is nekik szánt kritikáját. A Megafon pedig köszöni szépen a magas labdákat, és sorra rúgják be a ziccereket a Gyurcsány Ferenc vezette libernyákoknak, akik valóban nem képesek ilyenkor sem csöndben maradni. Pedig a jobb-bal, kormánypárti-ellenzéki törésvonalnak semmi köze nincs a focihoz való viszonyuláshoz, teljesen hibás ez a hozzáállás. Sőt, aki politikai kérdést gyárt belőle, az – térfél alapján – vagy a mindenszarizmust, vagy a mindencsodálatosságot képviseli, pedig mind a kettő tévút. A válogatott remek, Rossi egy zseni, Szoboszlai egy kvantumszámítógép, de a piramis csúcsától lefelé nem sok minden változott. A gyűlölet és a rajongás pont kitakarja a valódi kérdéseket.