Tőkés: szakítani kell az intézményes felejtés és hazugság gyakorlatával

Egyszer és mindenkorra szakítani kell az intézményes felejtés és hazugság gyakorlatával – mondta Tőkés László európai parlamenti (EP) képviselő az 1956-os forradalom és szabadságharc leverésének 57. évfordulója alkalmából tartott megemlékezésen hétfőn a fővárosban, a XVIII. kerületi Hargita téren.

 A 2012-ben felavatott emlékműnél tartott beszédében Tőkés László kiemelte: az emlékezés napján felidézik azoknak az emlékét, akik “az istentelen kommunista hatalommal”, a megszállókkal vívott harcban vesztették életüket a hazáért és a szabadságért. Az életüket ők maguk áldozták másokért, a vérük árán váltották ki őket a szolgaságból, hozzájárulva ezzel a szovjet rendszer megdöntéséhez – emlékeztetett. Hozzátette: “ők azok, akik érted haltak, szent világszabadság”.

MTI-infografika

Tőkés László úgy fogalmazott: “méltó és elengedhetetlenül szükséges, hogy az emlékezés hőseink vérével megszentelt, és halálával hitelesített napján egyszer s mindenkorra szakítsunk az intézményes felejtés és hazugság kegyeletsértő és nemzetellenes gyakorlatával, és 1989 után egy negyed századdal végre véget vessünk az 1956 óta mindmáig folytatódó ellenforradalmi politikai kurzusnak”. Az EP-képviselő szerint ma az 1956-os szabadságharc vérbe fojtásának évfordulóján nemcsak “a kárhozatos felejtés”, hanem a múltat megmásító történelemhamisítás ellen is fel kell lépni, ugyanis bizonyos erők semlegesíteni akarják a forradalom hagyatékát, és azt igyekeznek bebizonyítani, hogy 1956 a szocializmus megújításának vállalkozása volt. Ők azok, akik október 23. ürügyén legutóbb az egyesült baloldal nevében a Műegyetem rakparton “randalíroztak” – mondta. Közölte: a forradalom 50. évfordulóján egyszerre avattak emlékművet és “rontottak rá a Budapesten békésen felvonuló nemzetre”.

Kucsák László, a XVIII. kerület alpolgármestere, országgyűlési képviselő (Fidesz) hangsúlyozta: 1956 hőseire, az áldozatokra és az elesettekre emlékezünk, egyúttal a diktatúrában élő nemzet vágyaira, megpróbáltatásaira, felemelkedésére, a forradalom leverésére, “egy álom majdnem beteljesülésére”. Akkor az emberek hitték, csak akkor születnek nagy dolgok, ha mernek bátrak lenni – fűzte hozzá. Véleménye szerint 1956-ban egy nemzet megpróbálta az elképzelhetetlent, lehetetlenre vállalkozott, mert nem volt más választása. A forradalom az összefogás jelképévé vált, a szabadságvágy elemi erejű megnyilvánulása lett – mondta. Kucsák László szerint merni kell ma is élni azzal, “amit az elődeink kiharcoltak nekünk”, meg kell ismerni azokat az értékeket, amelyekért ők kiálltak.

Regéczy-Nagy László nyugállományú dandártábornok arról beszélt, hogy régen az ellenség “dübörgött”, nyilvánvaló volt, hol van, ma azonban nem ilyen a helyzet, sokkal nehezebb felismerni, küzdeni ellene. Most mégis “mintha magyar testvéreink kezdenének magukhoz térni”, a fiatalok már kritikával nézik a világot, a munkások mintha szerveznék a maguk tisztességes érdekvédelmét, és mintha a szükség kikényszerítené a becsületes ellenzék megalakulását, amely nélkül nincs parlamentarizmus – jelentette ki. Azt mondta: a magyarokat remélhetőleg soha többé nem osztja meg semmilyen külső erő, hogy egymás ellen forduljanak.

MTI

(A képen Mádl Dalma, Mádl Ferenc néhai köztársasági elnök özvegye és Regéczy-Nagy László nyugállományú dandártábornok az emlékműnél. MTI Fotó/Kovács Tamás)