Mindenkinek, akinek van agyműködése, vagyis az EEG-éje nem egy semmibe tartó egyenes vonal az x tengelyen, az pontosan tudja, hogy a multikulturalizmus nem létezik. Amit annak neveznek, az a kultúranélküliség káosza csupán, amelyben aztán az invazív vallás és/vagy etnikum elpusztítja a gyengébbeket. A formális logika is azt mondja, hogy csak zárt és szilárd kultúrák tudnak más embereket integrálni, az nem integráció, hogy a fiatal muzulmán férfiakat rászoktatjuk a gyorséttermi kajára és a pornóra, a mi kultúránk nőit meg csadorra kötelezzük. Magunkat meg toleránsan hagyjuk agyonverni.
Mindezt azért érdemes újra és újra elmondani, mert Szegeden óvónőket érzékenyítenek interkulturális kompetenciafejlesztés címén a migránsgyerekek óvodai befogadására.
Valójában persze az iszlámnak, az idegen kultúrának történő feltétel nélküli behódolás örömmel történő elfogadására tréningezik az áldozataikat a Menedék Egyesület „szakemberei”. Ez utóbbiakat egyébként nem eufemizmus „szakembernek” nevezni, hiszen ez is egy szakma, mondhatni professzió. Hiszen ezek az emberek hivatásszerűen, komoly, egyeteminek látszó képzéseken kikupálódva, áldozatok ezreivel a hátuk mögött csapják be a „tréningjeikre” betévedő embereket. Érdemes ezt a folyamatot végiggondolni és megérteni a mögötte rejtőző végletekig beteg, gonosz, szadista aljasságot. Szeretném hinni, hogy akik ezt teszik, maguk is beteg emberek, akik saját szerencsétlenségük hálójába gabalyodva tudattalanul pusztítanak maguk körül, de számtalan olyat voltunk kénytelenek megismerni az elmúlt években, aki nyíltan hirdeti, büszkén és kéjes mosollyal, hogy mindent el akar pusztítani, ami nekünk fontos.
Minden ilyesfajta tréning, érzékenyítés, szemléletformálás, akármi mögött egy pszichológiai trükk áll, amely az ösztönöket és a józan észt játssza ki egymás ellen.
Nem véletlen, hogy ennek a tevékenységnek a kiszemelt célpontjai általában szinte mindig nők, olyan nők, akik a foglalkozásukból és pályaválasztásukból eredően egyébként ösztönös konzervatívok. A dolog lényege, hogy egy arctalan tömeget egy személyen keresztül mutatnak be, a lehető legrosszabb sorsút, a lehető legerősebb részvétet kiváltó módon. A tömeget és a tömeg viselkedését eltitkolják, mindig az egyes embert, különösen a kiemelten védteleneket, a gyerekeket helyezik a középpontba és ugyebár ki félne egy négy éves gyerektől? A következő lépés az, hogy lelkiismeret-furdalást keltenek az áldozataikban azzal, hogy személyes ügyükké teszik ezt az egészet. Ekkor következik a legocsmányabb része a dolognak, ugyanis, ezt úgy teszik meg, hogy miközben a „migránsnak” joga van olyannak lenni amilyen vagy amilyen akar lenni, addig az áldozataik minden identitáselemét, kultúrájának minden fontos pontját úgy állítják be, hogy az megfosztja a migránsokat az alapvető emberi jogaiktól, elvesz tőlük mindent.
Elhitetik, hogy bármilyen alkalmazkodás elvárása agresszió a migránsokkal szemben és saját önfeladásuk a helyes.
Ők teljes egészében hozhatják a saját kultúrájukat vagy pontosabban a vallásukat, az iszlámot és etnikai tudatukat, mi viszont nem tarthatjuk meg a sajátunkat. Sőt az a bűn, ha meg merjük tartani. Ha csak gondolunk is rá. A keresztény kultúra legerősebb és még erősen létező elemére, a részvétre alapoznak. Azzal kiegészítve, hogy csak a másik érzéseit éljük át és ne legyenek saját érzéseink. Ebben az esetben az óvónőket arra késztetik, hogy a „saját” gyerekeik helyett mások gyerekei oldalára álljanak. Kiválóan kidolgozott drámai előadásaik vannak ehhez, a megtérésük személyes élményét, saját magukat „megtérő bűnösként” bemutatva kényszerítik ki az azonosulás élményét (a migránsokkal és a „migránssimogatókkal”). Lényeges eleme még ennek a nyomásgyakorlásnak, hogy mindenkiből előbányásszák azokat az élményeket, amikor a gyermekkorukban, az életük során ők voltak partvonalon kívül és ennek segítségével szeparálják el a saját identitásától, a saját csoportjától, közösségétől. Minden szekta így térit tulajdonképpen, csak a körítés és a látszat cél különbözik, végül mindig a józan értelemmel nyilvánvalóan szembe menő érzések beprogramozása a cél.
A lényeg az, hogy jelen esetben az óvónők alapvetően nem a gondjaikra bízott magyar gyerekek érdekeit nézzék, hanem az illegális bevándorlók gyermekeinek érdekeit.
Mert hát az ostoba, gonosz, primitív és eszelős liberális gondolkodás szerint, ha az óvónők a magyar gyerekek vagy a magyar közösség érdekeit néznék mondjuk, vagyis azt akarnák elérni, hogy a kis migráns gyerek alkalmazkodjon a mi szabályainkhoz, vallásunkhoz, sőt esetleg hosszabb távon elgondolkozzon azon, hogy ha itt akar majd élni, akkor magyarrá kell válnia, az maga lenne a legszörnyűségesebb bűn, maga a genocídium. Szerintünk nyilván egyébként a migránsgyerekek érdeke is ez lenne. És persze befogadni csak azt lehet, aki arra alkalmas és aki meg is érdemli.
A liberális program az, hogy úgy akarjon itt élni az a migráns, hogy mi alkalmazkodunk teljesen. Nem is a migránsgyerek itt a lényeg, hanem a mi pusztulásunk, eltűnésünk. Egyenesen arra képzik a migránsokat, most pont az óvónők megőrjítésén keresztül, hogy ők semmiképpen se alkalmazkodjanak, hanem képesek legyenek kikényszeríteni, akár erőszak útján is, a mi alkalmazkodásunkat. Nem akarják azt, hogy befogadjuk őket és ezt ők meghálálják nekünk. Mert akkor erősebbek lennénk. A liberálisok háborút akarnak és mindig a vereségre, az önfeladásra tréningeznek bennünket.
Ezeknek a szervezeteknek a tevékenysége maga a destrukció, a nyílt ellenségesség a magyar nemzettel, a magyar állammal, a kereszténységgel, minden itt létező emberi és lelki struktúrával szemben.
Itt az ideje, hogy a törvény minden erejével és minden erőnkkel nemet mondjunk erre. És érvényt is szerezzünk végre ennek a nemnek.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS