Újra napirenden az ügynökkérdés, miközben a főbűnösökkel megint nem foglalkoznak

Az ügynökkérdés bonyolultabb annál, hogy egy egyszerű törvényjavaslattal kezelni lehessen – véli az Alapjogokért Központ szakértője. Kovács István szerint a rendszer bűneiért nem csak a beszervezetteket terheli felelősség.

Az ügynökakták megnyitása előtt azt kellene tisztázni, hogy hol húzzák meg az érintett kör személyi határát – reagált az LMP és a Jobbik felvetésére Kovács István, az Alapjogokért Központ stratégiai igazgatója. Mint mondta, az ellenzéki pártok eddigi javaslatai többnyire csak azokra irányultak, akik „aláírtak” a népköztársaság állambiztonságának, pedig semmivel sem ártatlanabbak azok, akik például az Állami Egyházügyi Hivatalban dolgoztak, vagy besúgóként, társadalmi kapcsolatként segítették a rendszer fenntartását.

Őket nem szervezték be, így talán a nevük sem maradt fent, tehát nagyon nehéz, szinte lehetetlen olyan jogszabályt alkotni, amely megnyugtatóan rendezi az ügynökkérdést.

Kovács kiemelte, hogy a felelősséget minden érintettnél egyénileg érdemes vizsgálni, hiszen nem tudhatjuk, önként vagy kényszer hatására jelentett-e.

Pontosan ezt a munkát végzi Magyarországon a Nemzeti Emlékezet Bizottsága, amely tavaly mintegy ezer személy nevét és életpályáját hozta nyilvánosságra az elnyomó hatalmi gépezet üzemeltetői közül.

Az ezzel kapcsolatban sokat emlegetett lengyel minta sem sikertörténet, ráadásul az egykori lengyel ügynökök listájának publikálását pontosan a fent vázolt problémák miatt megtiltotta az ottani alkotmánybíróság. Az ügynökkérdés a rendszerváltozás óta megosztja a politikusokat. Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltáránál most is bárki érdeklődhet arról, hogy őt vagy hozzátartozóját megfigyelték-e, illetve működik az átvilágítás is – a kormánypártok többségi véleménye szerint ezt eddig nem akarták megváltoztatni. Kövér László többször megfogalmazta, hogy eddig senki sem állt elő jobb javaslattal, a teljes nyilvánosság pedig nem tudja megvédeni azokat az embereket, akiket zsarolással szerveztek be. Ráadásul ügynöklisták nem léteznek, sosem voltak, és a házelnök szerint nem is lehet összeállítani ilyeneket.

A kérdést tovább árnyalja, hogy az egykori ügynökök nevének nyilvánosságra hozása főleg azokat érintené, akik önkéntesen vagy kényszer hatására, és nagyon változó mértékben működtek együtt a kommunista állambiztonsággal, ugyanakkor a „nagykutyákat” nem igazán. A kommunista állambiztonság vezető tisztjei, valamint a beszervezett ügynökök tartótisztjei, akik összehasonlíthatatlanul több kárt okoztak a nemzetnek, nagyrészt láthatatlanok maradtak, mivel az aktáik a rendszerváltáskor köddé váltak. Ők ráadásul a szocialista párt által levezényelt átmentésük miatt az 1990 utáni magyar politikát és közéletet is érdemben befolyásolhatták éppen amiatt, hogy a múltjuk bizonyítékait gondosan eltüntették. Nem beszélve arról, hogy a kommunista állambiztonságot működtető egykori államapparátus vezetőit sem vonták soha felelősségre.

forrás: magyaridok.hu