Állami emberrablás Ukrajnában – videó a saját udvaráról elrángatott kárpátaljai magyar férfiról

Van az ukrajnai háborúnak egy olyan oldala, amit nem látunk. A média a legtöbb esetben csak a harctéri konfliktusokról tudósít, de mi történik azokkal, akik nem a fronton harcolnak? Miért nincsenek a fronton? Talán felmentették őket? Nem minden esetben. Van, akinek csak szerencséje volt, és azért lehet otthon a családjával, mert még nem kapta el őt a hatalom egyik erőszakszervezete sem. Azok, akik az állampolgárok védelmére esküdtek fel, most szó szerint vadásznak rájuk.  

Zelenszkij, illetve az általa leuralt ukrán média szerint az emberek óriási többséggel támogatják a honvédő háborút, és készek önként bevonulni, ha a haza úgy kívánja. A valóság azonban nem ezt mutatja. Emberek, nem ritkán magyar emberek valósággal menekülnek a hatóság elől, akik úgy fogják be őket, mint a sintér a kóbor kutyákat. Testvéreket, családapákat és fiúgyerekeket ragadnak el a családjaiktól, miközben a médiában azt hangoztatják: Ukrajna népe önként is hajlandó szembeszállni Putyin hadseregével.

Ukrajna kicsit olyan, mint az Egyesült Királyság, ahol szinte bármire lehet fogadni. Annyi különbséggel, hogy Ukrajna a fogadások helyett inkább a kereskedelem fogalmát értelmezi újra. Ez az az ország, ahol szinte bármit meglehet venni, legyen az pozíció, dokumentum vagy éppen egy kihalófélben lévő állat hátsócombja az esti vacsorához. A határ a csillagos ég. Az ukrajnai korrupció nem ismer határokat. Szó szerint. Mi magunk is tapasztalhattuk, hogy nem áll meg az országhatárnál. Ez a rendszer viszont csak azoknak kedvez, akik meg tudják azt engedni maguknak.

A kereskedelem a háborúra is kiterjed. Hivatalosan mindenkinek be kellene vonulnia (kivéve a valóban felmentetteket), de megfelelő összeg fejében a hatóság hajlamos szemet hunyni a hadkötelezettség felett. Ez persze nem olcsó mulatság. Több millió forintba is kerülhet az “szabadságod” (és ezzel együtt az életed), attól függően, hogy ki kapott el. A legtöbben azonban ezt nem tudják megengedni maguknak, így marad a futás, ha meglátják a hatóságot, ami elvileg a védelmükre esküdött fel.