Szentesi Zöldi László súlyos szereptévesztésben van, amikor azt gondolja, hogy az újságírás abból áll, hogy úgy osztunk meg súlyosan dehonesztáló állításokat az olvasóval, hogy közben állításunk bizonyítékait homályban hagyjuk. Ez engem Andrej Januarjevics Visinszkij szovjet főügyész gyakorlatára emlékeztet. Ha van paragrafus, majd találunk bűnt is hozzá – írta a PestiSrácok.hu szerkesztőségéhez eljuttatott levelében a vasárnapi Kossuth téri füttykoncert közben sérülést szenvedett Ungváry Krisztián történész. A hétvégi balhé után Ungváryról egy személyes történetét megosztó Szentesi Zöldi László, a Demokrata szerzője, a Magyar Hírlap volt főszerkesztő helyettese is válaszolt a vádra: “Az általam leírt történet hiteles, igaz, pontos. Nem fogom azt a szívességet megtenni, hogy különféle újságcikkeket és bírósági jegyzőkönyveket lóbálok, mert a történtek után nem kedvelem Ungváryt, nem dolgozom helyette. Kezdjen ő valamit ezzel a helyzettel”. Az eredeti cikk itt található, alább Ungváry Krisztián, majd Szentesi Zöldi László válaszát közöljük.
Ungváry Krisztián levele
Szentesi Zöldi László nem írja meg, hogy milyen hírt jelentetett meg a Magyar Hírlap, ennek mi volt a címe és a tartalma, sőt azt sem közli, hogy ez mikor történt. Csak annyit ír, hogy egy velem közölt Neue Zürcher Zeitungos hírt vettek át, de ennek sem adja meg címét vagy más azonosító adatait. Tartalomként pedig csak annyit jegyez meg, hogy az interjúban ügynöknek neveztem meg egy BM-es vezetőt. Hogy kit, azt sem árulja el. A vádja pedig az, hogy én a tárgyalás során lepaktáltam ezzel az alakkal és benne hagytam a lapot a pácban.
Félreértések elkerülése végett leszögezem, Szentesi Zöldi Lászlónak elsősorban nem azért kellene nyilvánvalóvá tennie, hogy pontosan milyen cikkekre alapozza ezt a sztorit, mert az én emlékezetemet köteles felfrissíteni. Nekem ugyan nem kötelességem fejből emlékezni arra, hogy az ellenem az utóbbi tíz évben folytatott kb. 15 peres eljárás kb. 60 tárgyalásának melyik eseményéről van szó, de ennél nyomósabb oka is van Szentesi Zöldi Lászlónak arra, hogy bizonyítékait leírja – éspedig rögtön első körben. Feltéve, ha cikkét racionális szövegnek feltételezi és nem egyfajta hitvallásnak, amellyel kapcsolatban kétely vallási alapon nem merülhet fel.
Amikor megkértem a szerzőt, hogy tegye nyilvánvalóvá, mire is gondolt, azzal válaszolt, hogy majd a bíróság előtt ezt megteszi. Ezt egyrészt gyerekesnek, másrészt méltatlannak tartom. Gyerekesnek azért, mert felnőtt embernek kellene rendelkeznie annyi autonómiával, hogy ne csak kényszer hatására adja elő azt, ami etikai alapon amúgy is kötelessége. Méltatlannak pedig azért, mert egy dehonesztáló cikk esetén először a vádlónak kell bizonyítania vádjait és nem fordítva. Ez a római jog alapelve és erre épül a nyugat-európai keresztény kultúra.
Ezért nem tehetek mást, minthogy leszögezem: úgy nem lehet vitatkozni valakivel, hogy az érintett nem teszi nyilvánvalóvá, állítása miről is szól. Ebben a formában ez nem más, mint egy lejárató, mocskoló cikk, amit leginkább az jellemez, hogy szerzője személyemmel szemben a „szar” kifejezés használatát fontosnak tartotta. Természetesen közszereplőként sok mindent el kell viselnem. Az effajta címkézés pedig amúgy is inkább azt minősíti, aki használja, és nem azt, akire aggatják. Ami miatt szomorú vagyok ebben az ügyben, hogy én Szentesi Zöldi Lászlóval szemben tényleg egzisztenciámat tettem fel az ügynökperekre. Életemben ez rengeteg időt és pénzt rabolt el.
Egyébként pedig a szarozás helyett jobb lett volna, ha Szentesi Zöldi László újságíróhoz méltóan viselkedik. Írásából annyi azért kiderül, hogy amiről ír, az nem személyes élménye hanem hallomásból tudja. Nem lehetséges-e hogy megcsalta emlékezete? Ha nekem nem is, akkor olvasóinak most már tényleg tartozik annyival, hogy nyilvánvalóvá teszi, miről is akart beszélni.
A pereskedéssel vagdalkozni pedig gyerekes dolog. Maradjunk inkább annyiban, hogy derüljön ki ezen a fórumon az igazság, és aki szándékosan hamisított vagy tévedett az megszégyenül vagy bocsánatot kér.
Szentesi Zöldi László válasza
Hihető, hogy az ember elmegy egy tárgyalásra, ott másképp beszél, mint amit előzetesen megígér, trükközik egy sort, majd nyolc év elteltével erre az egészre nem emlékszik? Hihető, hogy valaki nyilatkozik a Neue Zürcher Zeitungnak, konkrétan ügynöknek nevez valakit, majd nyolc év múlva ez is kiesik az emlékezetéből? Nem hihető. Ungváry Krisztián pontosan emlékszik mindenre, de a szembesítés nála átmeneti amnéziát okozott. Az általam leírt történet hiteles, igaz, pontos. Nem fogom azt a szívességet megtenni, hogy különféle újságcikkeket és bírósági jegyzőkönyveket lóbálok, mert a történtek után nem kedvelem Ungváryt, nem dolgozom helyette. Kezdjen ő valamit ezzel a helyzettel. Egyébként meg ez az egész afféle macska-egér játék, hiszen pontosan tudja, miről van szó, pontosan tudja, hogy hazudott nekem, nekünk annak idején, pontosan tudja, kiről szólt az egykori ügynökvád. Legjobb lett volna, ha csendben maradt volna, esetleg elmegy a bíróságra, de oda nem fog, mert akkor tanúkkal, iratokkal lépésről-lépésre fel fogom idézni a hajdani történetet, és akkor majd tényleg kiderül az igazság.
Szóval, szerintem maradjunk ennyiben. Elég részletesen leírtam a történetet, nem lesz nehéz megtalálnia a kapaszkodókat. Izgatottan várom kutatási eredményeit. De túlélem azt is, ha nem kell többet érintkeznünk „becsülete” védelmében.
Szentesi Zöldi László író, újságíró Bayer Zsolttal és Szarvas Szilveszterrel beszélget a Pesti Srácok Emlékparkban Fotó: PS/Horváth Péter Gyula
Vezető kép: Béres Attila/Magyar Nemzet
Facebook
Twitter
YouTube
RSS