Egyetlen kapavágás nélkül több mint négymilliárd dollárt verne le egy kanadai multi Románián, az elmaradt profitjára hivatkozva. Elgondolkoztató, hogy a környezetszennyezés anyagi felelőssége elől rutinosan csődbe menekülő bányavállalatok más esetben milyen magától értetődően használják ki a befektető-állam vitarendezési mechanizmus adta előnyöket, amelyeket a TTIP és a CETA tárgyalásokból már jól ismerhetünk. A portálunk által megszólaltatott szakértő felhívta a figyelmet, hogy a multik az ehhez hasonló perekkel képesek országok zsarolására, és arra is, hogy teljesen megbénítsák egy állam törvényhozását, ahogyan Kanadai is járt.
Nemrégiben megjelent sajtóhírek szerint egy kanadai multinacionális cég, a Gabriel Resources 4,4 milliárd dolláros kártérítést követel a román államtól az elmaradt profitjára hivatkozva, amelyet a verespataki bánya cianidos aranykitermelésétől remélt. Mindezt a követelését az a választott bíróság és befetető-állam vitarendezési mechanizmus teszi a kanadai multi számára lehetővé, amelyet rendre előkerül a TTIP és a CETA szabadkereskedelmi egyezmények tárgyalásaival kapcsolatban. A bejelentés számtalan égető kérdést fölvet, többek közt azt, hogy ilyen borzasztó árat kell -e fizetnie egy államnak, ha meg akarja óvni saját természeti környezetét egy multicég nyomulásától. Illetve megfontolandó, hogy az USA-val és Kanadával köttetendő szabadkereskedelmi egyezmények esetleges ratifikálása után a befektető-állam vitarendezési mechanizmus kihasználva ilyen perek tucatjaival zsarolhatják a nagyvállalatok Európa nemzetállamait.
Tiszai ciánszennyezés; Fotó: euronews.com
A felelősség elől könnyen menekülhetnek csődbe
A multicégek hozzáállására jellemző, hogy számukra semmilyen etikai problémát nem vet fel bármilyen tényleges munkavégzés nélkül dollármilliárdokra lehúzni egyes államokat, a felelősség elől azonban gyorsan és rutinosan menekülnek el. Emlékezetes, még 2000. január 30-án az ausztrál-román tulajdonú Aurul bányavállalat katasztrofális hanyagsága miatt százezer köbméter cianid-, és nehézfémtartalmú zagy ömlött a Lápos folyóba, amely a Szamoson keresztül végül a Tiszába került. A Tisza 40 kilométeres szakaszán súlyos károkat szenvedett a folyó állatvilága. Becslések szerint több mint ezer tonna hal pusztult el, a szakemberek akkor az élővilág megújulását 10-20 évre becsülték. Jellemző, hogy bár a magyar állam mintegy 30 milliárd forintos kárigényt jelentett be, az időközben az Aurul, illetve annak jogutódja a Transgold gyorsan csődöt jelentett, és itt hazánk számára véget is ért a történet.
Milliárdos kártérítés egyetlen kapavágás nélkül
Fidrich Róbert az MTVSZ programvezetője felidézte, a per mintegy másfél évvel ezelőtt, egy washington-i választott bíróság előtt kezdődött. Az akkori sajtóhírek szerint a kanadai cég mintegy négy milliárd dolláros követeléssel állt elő a román állammal szemben. A multicég nemrégiben megjelent sajtóközleménye után azonban egyértelművé vált, hogy a követelés még ennél is magasabb, 4,4 milliárd dolláros összegről szól.
Életkép Verespatakról; fotó: napi.hu
A szakértő hozzátette, a Gabriel Resources 1997-ben, azaz húsz éve jelent meg Romániában azzal a céllal, hogy 2004-től beindítja a cianidos aranykitermelést Verespatakon. A civil és helyi szervezetek ellenállásának köszönhetően sikerült megakadályozni, hogy a Világbank jelentős támogatást nyújtson a kitermelés megkezdéséhez, 2007-ben pedig a vonatkozó hatástanulmányok megvizsgálása után a román állam végül elutasította a környezetvédelmi engedély megadását a bányatársaság részére. A folyamatos tiltakozások hatására végül azt is sikerült elérni, hogy a román állam kezdeményezze a Verespatakot és környékét érintő UNESCO világörökségvédelmi eljárás megindítását. Pár évvel ezelőtt, a szociáldemokrata kormányzás idején ugyan megpróbálkoztak az úgynevezett Verespatak-törvény áterőltetésével, de ez jelentős társadalmi ellenállásba, hónapokon át tartó tüntetéssorozatba ütközött, amelyen mintegy 30-40 romániai település vett részt, így végül elálltak a törvény tervezett bevezetésétől.
Megfélemlített törvényhozás
Fidrich Róbert elmondta, a hasonló befektető-állam között zajló perek gyakorlatilag lehetővé teszik, hogy az érintett beruházó multicégek milliárdos profitra tehessenek szert egyetlen kapavágás nélkül, pusztán az általuk vélt elmaradt profitra való hivatkozással. Tapasztalatok szerint a hasonló perek alkalmasak arra, hogy a multinacionális cégek akár egy egész állam környezetvédelmi törvényhozását is sakkban tarthassák pusztán azzal, hogy jelentős anyagi igényű perrel fenyegetik meg az országokat egyes, a multikat kellemetlenül érintő környezetvédelmi rendelkezések bevezetésével összefüggésben. Hozzátette, a befektető-állam vitarendezési mechanizmus bevezetése után kezdetben csak néhány esetben perelték multinacionális cégek profitjuk elmaradására hivatkozva az illető államot, az Észak-amerikai Szabadkereskedelmi Egyezmény (NAFTA) megkötése óta azonban a perek száma 700-ra duzzadt.
A multik Kanadát már sakkban tartják
Fidrich Róbert megjegyezte, szélsőséges esetben a perek sokasága teljesen lelassította, vagy befagyasztotta a környezetvédelmi jogalkotást, ez Kanada esetében a legszembetűnőbb. A környezetvédelmi törekvések iránt elkötelezettként ismert állam annak ellenére nem vizsgálta felül a kereskedelmi egyezmények hatását a környezetvédelemre, hogy Kanadát eddig mintegy 30 alkalommal perelte már be multinacionális cég, amely emiatt több mint 170 milliárd dollár kártérítést fizetett ki az adófizetők pénzéből, a szintén jelentős perköltségek megfizetését nem is számolva. Justin Trudeau miniszterelnök ugyan előszeretettel tetszeleg a „jófiú”, azaz környezetvédelem iránt érzékeny politikus szerepében, a gyakorlatban azonban pont ő erőlteti a befektetési bírósági rendszert is tartalmazó EU-Kanada szabadkereskedelmi egyezmény (CETA) elfogadását.
Trudeau nem sajnálja az adófizetők pénzét, ha a multikról van szó, Fotó: independent.co.uk
A szakértő arról is beszélt, Kanadához hasonlóan Mexikó is mintegy 200 milliárd dollárt fizetett ki eddig kártérítés gyanánt, és látható, hogy a dél-amerikai országok gazdaságilag sokkal érzékenyebbek és kiszolgáltatottabbak a multicégeknek hasonló perek esetén. Ennek is köszönhető, hogy Ecuador teljesen felfüggesztette szabadkereskedelmi egyezményeit, mivel a kártérítési igények megközelítették az ország éves egészségügyi kiadásainak felét.
A perek több mint felét a multik nyerik
Portálunk kérdésére, hogy milyen eredményre számíthat a román állam a Gabriel Resources által indított perben, Fidrich Róbert elmondta, nem szívesen bocsátkozna előzetes jóslatokba, reményei szerint a társadalmi és civil ellenállás képes lesz befolyásolni a választott bíróság döntését. Ugyanakkor megjegyezte, a hasonló perek mintegy 60 százalékát a multinacionális cégek nyerik meg. Az utóbbi öt évben már évente 50 pert indítottak a multik az államok ellen, 2015-ben már 70 per indult a kormányokkal szemben.
Forrás: PestiSrácok.hu; kezdőkép: foecanada.org
Facebook
Twitter
YouTube
RSS