Visszavonul Arsène Wenger, az Arsenal „Garami Józsi bácsija”?

A szerdai Bajnokok Ligája-nyolcaddöntők odavágói a keddihez hasonló eredménnyel zárultak. Egy kiütés, egy viszonylag szoros meccs. Az Arsenalt földbe döngölő Bayern München már az első meccsen eldöntötte a továbbjutást, a Napolinak még van némi esélye a Real Madrid otthonában elért 3–1-es vereség után.

Egy idősebb újságíró-kollégám mesélte ezt a szerinte igaz történetet, amelynek Garami József a főhőse. Néhány éve mondta el, akkor, amikor egy meccsközvetítést nézve azon mosolyogtunk, hogy a már korosabb edző elbóbiskolt a kispadon. A korábbi sportújságíró szerint Garami már fiatalabb korában is el-elrévedezett.

Anekdotája szerint tanúja volt annak, amikor az elégedetlen edző odaszólt a segédjének az egyik meccsen, hogy „te, küldjük már be a Lajost”. A válasz: „De hát a Lajos játszik”. A későbbi mesteredzőt nem hatotta meg az ellenkezés: „Jó, akkor cseréld le.”

Szeretem ezt a történetet, mert nagyon sokat elmond a magyar futballról. Tulajdonképpen teljesen lényegtelen, hogy mennyi a valóságalapja: el tudjuk képzelni. Ez a lényeg.

Az amúgy szimpatikus Garami József (akit az intimpistáskodást anyatejjel magába szívó média-szakmunkások következetesen „Garami Józsi bácsiztak”) hosszú-hosszú évekig vezette az MTK-át. Akkor kezdte, amikor a csapat még komolyabb sikerekre tört és akkor is folytatta, amikor igazából csak a játékosnevelés és az első osztályú tagság megőrzésére volt a cél (néhol kiugróan jó, máskor rosszabb helyezésekkel). Garami jó edző, okkal dicsérték, az MTK-nak – és ez igen ritka a posztmodern magyar labdarúgásban – saját stílusa volt, hazai szinten nézhető futballt játszottak, úgy tűnt, ő volt a tökéletes választás. Aztán belátta, hogy elszaladtak az évek és visszavonult.

Nem véletlenül jutott eszembe ez az Arsenallal és Arséne Wengerrel kapcsolatban. A párhuzam természetesen csalóka, torz és gonosz, de talán nem alaptalan. A londoni csapat teljesítménye, költségvetése, a mögötte álló szurkolósereg és egész helyzete összehasonlíthatatlan a magyar egyesületével, viszont vannak hasonlóságok.

Bár a klub – papíron – igazi sikerekre, bajnoki címre és a Bajnokok Ligája-trófeára hajt, a valóságban erre semmi esélye nincsen. Igazi csillagokat – néhány kivételtől eltekintve – nem igazolnak és azonnal értékesítik azokat, akikért bejelentkeznek.

Wenger zseniális edző, remek szeme van és nagyon ért a fiatal játékosok “felneveléséhez”. A többi angol klubhoz képest alacsony költségvetés és a kevéssé nagyra törő játékospolitika ellenére az Arsenal mindig bejut a Premier Leauge legjobb négy együttese közé, ezzel eléri azt, amit várnak tőle. Elindulhat az Arsenallal a következő BL-szezonban is, ömlik a pénz, a klub ott marad a reflektorfényben, lehet tavaszig álmodozni, reménykedni, minden csodálatos. A csoportkört mindig remekül teljesítik, aztán jön a nyolcaddöntő és a kiesés. Közben a bajnokságban is visszaesnek, és ez így megy évről-évre.

“Nagy” sorozat / Forrás: Twitter

Elképesztő, de az Arsenal a szerdai pofonnal együtt sorozatban hatodszor bukta el a nyolcaddöntő első mérkőzését, eddig mindig ki is hullott az elbaltázott odavágók után és most is ez vár rá. A müncheni meccs maga lehetett a pokol a csapat szurkolóinak. A Bayern hamar megszerezte a vezetést, erre még válaszolt az Arsenal egy könnyű síppal befújt tizenegyes után begyötört góllal, de a második félidei bajor henger elsöpörte Wenger csapatát. A Bayern 5–1-re nyert, de nyugodtan győzhetett volna 8–2-re is, ha a kapus Ospina nem jelentkezik elképesztő bravúrokkal, akkor történelmi vereségről beszélnénk.

Mezey doktor nyilatkozott Wenger helyett?

A legszórakoztatóbb Wenger nyilatkozata (a Nemzetisport.hu cikkéből vettem): „Nehéz megmagyarázni, mi történt, különös mérkőzést játszottunk. A szünet előtt volt két lehetőségünk betalálni, és az első félidőben egész jól játszottunk. Úgy érzem, a második gól előtt balszerencsénk volt, hiszen eredetileg a játékvezető nekünk ítélt szögletet. Aztán megkaptuk a másodikat, és ami a legfontosabb, előtte elveszítettük Koscielnyt és összeomlottunk. Azt kell, hogy mondjam, a Bayern München jobb csapat nálunk. A második félidőre rákapcsoltak, mi pedig visszaestünk” – mondta a francia edző és most talán érthetőbb a garamis párhuzam.

Mintha egy magyar edzőt hallanánk: „a második gól előtt balszerencsénk volt, hiszen eredetileg a játékvezető nekünk ítélt szögletet” – magyarázta Wenger, nem törődve azzal, hogy ez helyes döntés volt, ráadásul nem befolyásolt semmit.

A Bayern a második félidő elején rákapcsolt és negyedóra alatt kiütötte az Arsenalt. Ez történt.

Érthető, ha minél korábbinál erősebbek azok a hangok, amelyek visszavonultatnák Wengert. A régi szép sikerek feledhetetlenek – közte a Bergkamp, Pires, Henry, Adams-féle csapattal veretlenül megnyert bajnokság –, de az idő elszaladt a mester mellett. Korábbi játékosa, Martin Keown keményen, őszintén, de nem szívtelenül nyilatkozott:

„Nagyon megsajnáltam – szinte önmagától kellene megvédeni. Húsz év munkáját hagyja maga mögött. Csodálatos, amit elért a klubbal, de ez egy mélypont lehet neki személyesen. Egyre valószínűbb, hogy az idény végén változás jön. A végén ő fogja meghozni a döntést – de ma este mindenki ráébredhetett, itt bizony közeleg az idő, amikor tényleg dönteni kell” – mondta.

Jelzésértékű, amikor korábbi játékosod küldene nyugdíjba. Bárhogy dönt Wenger, saját szobrát semmivel sem döntheti le: így is úgy is a csapat legjobb edzője marad. Távozik vagy sem, a klub politikáján – minél kisebb befektetéssel (kockázattal) minél biztosabb bevételek – pedig döntésével sem változtat.

Bajnokok Ligája-nyolcaddöntők, szerdai odavágók: Real Madrid–Napoli 3–1, Bayern München–Arsenal 5–1

Fotó: NSO.hu