Weber nem adja fel: ismét célkeresztbe állította Magyarországot

Manfred Weber, az Európai Néppárt egykori csúcsjelöltje, akinek bizottsági elnöki ambícióit Orbán Viktor vezetésével a V4-ek és Franciaország szövetségben gáncsolta el, most a brüsszeli pénzcsapokon terpeszkedve használja szócsőnek a német sajtót, hogy megüzenje: a pénzért cserébe Brüsszel igenis követelőzhet. Weber az álszentség legmagasabb fokán kéri számon Magyarországon és Lengyelországon az úgynevezett európai értékek betartását az uniós pénzekért cserébe – derül ki a Süddeutsche Zeitungnak adott interjúból.

Manfred Weber nyilatkozata szerint minél előbb lendületbe kell hozni a brüsszeli bürokráciát, hogy az úgynevezett jogállami kritériumok mellett kerülhessenek kifizetésre az uniós pénzek valamennyi tagállamnak. A néppárti frakcióvezető mindezt már a koronavírus-mentőcsomagra vonatkozóan is érvényesíteni szeretné a következő pénzügyi ciklus támogatásai mellett. Következtetése szerint nem véletlenül tiltakozik éppen hazánk és Lengyelország az elképzelés ellen, mindezzel hallgatólag erősítve az autokráciákról szóló mainstream balliberális toposzt. Az Európai Néppárt strasbourgi frakcióvezetője ugyanis ragaszkodik ahhoz, hogy Brüsszel mind a vírus miatt szükségessé vált mentőcsomag, mind az új, hosszú távú költségvetés esetében attól tegye függővé a támogatásokat, hogy tiszteletben tartják-e a tagországok a jogállami normákat. 

Pikáns, hogy az interjúban a szokásos nyugati lekezelő pökhendiséggel már előre számon kéri az Orbán-kormányon a források felhasználását. Weber szerint ugyanis “azok elpazarlása helyett a gazdaság újraindítására és munkahelyteremtésre kell azokat fordítani”. Azt azonban – nyilván véletlenül – felejtette el hozzátenni, hogy a magyar kormány a vírus miatti járványhelyzetben is azt a célt tűzte ki célul, hogy minden megszűnt munkahely helyett újat kell teremteni. Weber szerint az államoknak “felelősséget kell tanúsítaniuk, tehát növekedést kell elérniük és állásokat kell teremteniük. Mert csak akkor kérhetnek segítséget, ha készek kezükbe venni a saját jövőjüket.” Itt halkan jegyeznénk meg, hogy a magyar gazdaság európai viszonylatban is példaértékű módon tudta megőrizni stabilitását, így ennek tudatában különösen izgalmas, hogy Weber Magyarországot és Lengyelországot említi példaként: “szigorúan megszabni a felhasználás feltételeit, illetve kidolgozni a visszafizetés kritériumait”. Érdekes, hogy a németországi helyzetet nem elemezte a bajor politikus, pedig igazán kíváncsiak lennénk arra, hogy mit gondol az ott kialakult helyzetről. Weber a Süddeutsche Zeitungnak végül úgy fogalmaz: “Európa nem egy bankautomata”. Vélelmezzük, hogy a politikus nem a migrációs segélyekkel kapcsolatos kiadásokra gondolt, amikor megfogalmazta ebbéli véleményét.

Vezető kép: MTI/EPA/Patrick Seeger