Pesti Srácok

Nálatok laknak otthon kisállatok? – A Pet Shop Boys Catalogue: 1985-2012 albumai közül válogattunk

Nálatok laknak otthon kisállatok? – A Pet Shop Boys Catalogue: 1985-2012 albumai közül válogattunk

A Pet Sop Boys a popkultúra pop artja és op artja is egyben. Ritka az, amikor egy produkció ennyire következetesen építené fel vizuális világát, optikailag ilyen erősen tükröződne a megvalósító stáb elképzelése a grafikai világukban. Ha a Catalogue: 1985-2012 című, az együttes összes, a Parlophone-nál kiadott albumának a gyűjteményének egységes arculatát nézünk világossá válik: a Pet Shop Boys az egyik leginkább félreértett produkció, aminek sokkal több köze van a kiállításmegnyitókhoz, a filmklubok világához, mint a videódiszkók infernójához. A sorozatból a Nightlife, a Release és a Fundamental már a boltok polcain.

PZL – 061.hu

Az egyes albumok mellé egy-egy ún. further listening lemez jár, amelyek korábban meg nem jelent felvételeket tartalmaznak. A ’Nightlife’ anyagához az 1996 és a 2000 közti szerzemények, a Release anyagához a 2001 és 2004 közötti dalok, a Fundamental számaihoz pedig a 2005 és 2007 között készült demók és mixek társulnak. Az albumokhoz az extra lemezek mellett nívós füzeteket is járnak, amelyekben Neil Tennant és Chris Lowe beszélnek a dalokról. Fölösleges összehasonlítani a három albumot, de a pop tele van felesleges gesztusokkal, így aztán azonnal rá is vágjuk, hogy a Fundamental a legerősebb vállalás a három album közül, a szintipop műfaj egyik klasszikusa, tele atmoszférikus, pszichoaktív slágerekkel, olyanokkal, mint a Psychological, a Minimal, a The Sodom and Gomorrah Show vagy éppen az Integral…A lassú dalok (pl. I Made My Excuses And Left) pedig olyan remekül hangszerelt felvételek, hogy ha hallotta volna 1978-ban a Stúdió 11 Dobsa Sándor vezetésével, akkor testületileg disszidálnak Angliába.

PestiSracok facebook image

Szóval, akik az MTV-ben publikált klipjeik alapján alkottak véleményt a zenekarról, azok jócskán szüretelhetnek a Pet Shop Boysról, hiszen fényévekre vannak az egyujjas szintipoptól, a formáció szó szerint művészi szintre emelte a hangkollázsokból, vonószenekari kreatúrákból és a popthrashből épített álomvilágát, és akik azt hiszik, hogy valamikor a kilencvenes évek közepén kimerültek, azok számára tökéletes cáfolatot jelent még e három újrakevert lemez. Hasonlóan izgalmas az Nightlife című 1999-es albumuk, bár populárisabb regiszterben értelmezhető, ugyanakkor ezúttal is egy sokszorosan rétegzett szövetet kapunk, amit részben aranyszínű selyemből, részben latexből és részben a gyász drapériájából szőttek.

Érdekes az is, hogy mennyire egységes, zárt rendszer a PSB világa, ugyanakkor mégis beazonosítható, hogy mikor készült egy-egy felvétel, mert elegánsan de egy-egy dal hangszerelése reflektál az adott kor rádiós slágereire, vö: a Happiness Is An Option című felvételt az 1999-es slágerlisták hangképeivel. De a zárt rendszer ellenére mégis zavarba ejtő, hogy mennyire változatosak ezek a dalok, milyen sok a szereplíra, a játékos idézet. Bizonyára sokan vannak, akik azt gondolnák, hogy Neil Tennant és Chris Lowe duója meglehetősen egyanyagú lemezekkel állt a nyilvánosság elé, lásd például a Boy Strange című felvételt, amit akusztikus gitárra hangszerelt a zenekar. Szóval, akik azt hiszik, hogy a Pet Shop Boys csak lekente a szerzősédekben foglalt sorlemezek elkészítését, annak ott az a tény: minden sorlemezhez tucatnyi dalt rögzítettek, a Release-on megjelent 10 felvétel mellé rögzítettek még 36 egyéb, meglepően izgalmas kísérletet, amit két bónuszlemezen meg is hallgathatunk.

A 2002-ben megjelent munka hasonlóan sokszínű, komoly alkotói kvalitásokról árulkodó album, amelyen a sláger szintén csak az önkifejezés egyik eszköze, amely alkalmas arra, hogy felmutassa a dalokban lévő kontraszt anyagot, amelyekkel pontos diagnózist lehet felállítani a betegről, az ún. emberi civilizációról. Ha kissé messzire mentünk volna, akkor fordítsuk meg a földgömbre emlékeztető diszkógömb forgási irányát, és akkor úgy hallgassuk meg például a London című kompozíciót: mintha csak szobadiszkó lenne, a végeredmény szempontjából mindegy, a lényeg az utazás, amit megtettünk ezen a bizonyos diszkógömbön a konyhától a nappaliig, vagy Londontól New Yorkig.

Pet Shop Boys
Fundamental
Warner
12 szám 48 perc

Pet Shop Boys
Nightlife
Warner
12 szám

Pet Shop Boys
Release
Warner
10 szám 45 perc

Ajánljuk még