Azért nem fogja leigázni a világot a mesterséges intelligencia, mert olyan, mint az emberek
Adatgyűjtés, az adathalmaz előkészítése, információszerzés, fordítás, rövid összefoglalások, képgenerálás – ezekre próbáltam eddig használni az új segédasszisztensemet. A képgeneráláshoz, pontosabban képszerkesztéshez igencsak magas és részletes igényekkel fogtam hozzá, úgyhogy egyelőre teljes csőd az együttműködésem a mesterséges intelligenciával. Kétségtelenül ügyesen rajzol, ám iszonyú nehéz felfogású. Ám a többinél sem merek vakon ráhagyatkozni: miután pillanatok alatt elvégezte, ami nekem hosszú-hosszú percekbe, esetleg akár órákba telt volna, utána azért még minimum hosszú-hosszú perceket kell belefektetnem abba, hogy változatos eszközökkel ellenőrizzem az ő munkáját. Rémálom belegondolni abba az eshetőségbe, hogy az őt ellenőrző háttértudás és kritikai gondolkodási képesség nélkül kéne együttműködnöm vele, elfogadni az eredményeit.
Minden bizonnyal az is alaposan benne van ebben, hogy nem értek még rendesen a promptoláshoz. Ugyanakkor nem is állítottam soha, hogy jó főnök vagyok. Részben éppen azért, mert idegesít az értetlenség meg az azt rendszeresen produkáló emberek, ha együtt kell működni velük. Erre idetesznek a kezem alá egy egy ilyen beosztottat, mint a mesterséges intelligencia. Egy ilyen beosztottat, aki negédesen és álszentül behízeleg, mindig igazat ad, mindig kedves, és ha nem tudja elvégezni a melót, amivel megbízom, akkor nem szól, hogy nem érti rendesen, nem beismeri, hogy ez nem fog menni, nem kérdez vissza, hogy pontosítsa az általam kiosztott feladatot, és nem jelzi, hogy milyen gondja lehet vele, hanem inkább átver, hazudik. Úgy tesz, mintha minden sima lenne, aztán adja a kamuállításokat, kamulinkekkel lehivatkozva, mindezt magabiztos rizsázással körítve.
Lelkiismeretes, eredményközpontú hozzáállás helyett simán elkummantja a munkát, ha elakadt, vagy egy picit is kényelmesebb neki úgy; továbbá nyal a főnök felé. Pont olyan, mint az emberek többsége. Ha lenne beosztottja, tuti, hogy azt meg élvezettel taposná.
Csak a lélekölő, embertelen kulimunkára használható megbízhatóan: keresd ki, gyűjtsd össze, rendezd táblázatba, számold ki, hasonlítsd össze sorról sorra, stb. Ezen felül képes még a tömegigényt, a nagy átlagot reprezentálni bármiben – hiszen a nagy átlag által összedobott bigdata az alapja. Ez sok szempontból hasznos, ám a kiemelkedő emberi teljesítményeknek egyelőre nem vetélytársa. Nem lenne baj, ha ez így is maradna.
Tanulj fiam, mert mesterséges intelligencia lesz belőled!
A gyerekeket már arra sem volt könnyű meggyőzni az elmúlt években, hogy alaposan tanulják meg az iskolai tananyagot, és ne elégedjenek meg azzal, hogy majd rákeresnek a Google-n vagy a Wikipédián. Pedig a Google és a Wikipédia eddig is idősebb édestestvére volt a mesterséges intelligenciának a' tekintetben, hogy hazudnak, elferdítenek, esetleg elhallgatnak információkat, kevésbé érdemeseket meg előtérbe tolnak – jellemzően ideológiai és politikai alapon. A Wikipédia ráadásul gyakran egymásnak ellentmondó állításokat vonultat fel ugyanarról az összefüggésrendszerről a különböző szócikkekben, illetve különböző nyelveken.
Ha nincs elég műveltséged, kombinációs készséged, kritikus gondolkodásod, örök gyanakvásod, hogy fülön csípd, ha nem vizsgálod meg más irányokból is az interneteken fellelt információt, akkor simán behúz a csőbe.
Sőt, néha még nyilvánvalóan úgy is. A gyerekeinknek most már meg kell tanítanunk, hogy nemcsak a Google és a Wikipédia veri át őket bármikor, hanem a mesterséges intelligencia is. Valószínűleg mindig megvoltak a világban azok a meglehetősen egyszerű emberek, akik most szomorú lájkokkal és kommentekkel mélyen együttéreznek a 90 éves bácsival, akinek ma van a születésnapja, és magának sütötte a tortáját, mert senkije sincs. Nekik nem az a fő gondjuk, hogy minimális informatikai és közösségi médiás tudással, illetve védőpajzzsal sem rendelkeznek, hanem sebezhetőek a világ összes szélhámosságával szemben, a „nem tudjuk kézbesíteni a csomagodat, úgyhogy kattints erre a linkre” üzenettől, a nigériai hercegen és a kötelezően továbbküldendő körleveleken át, az inkognitóban bújkáló, máig élő Michael Jacksonig. Nem ők lesznek a nyertesei a mesterséges intelligencia térhódításának sem.
Amelyik gyerek nem akarja a legkisebb presztízsű és jövedelmű segédmunkákra kárhoztatni magát a jövőben, annak ugyanaz lesz a dolga, mint eddig: tanulni, képezni magát, és internet meg okostelefon nélkül, a saját fejét használva érteni kétkezi és/vagy szellemi tevékenységekhez.
Eztán is a pénz és az ész fogja feljebb emelni az egyént
Aki lusta lesz erre, vagy nem fogja fel a jelentőségét, az még inkább úgy fog járni, mint eddig. Az eddigieknél is komolyabb elitesedés várható, valamint a szakadék növekedése az elit meg a többiek között. Akiknek sok pénzük van, azokért nem kell aggódnunk, többnyire meg fogják oldani, hogy a gyerekeik is a víz fölött maradjanak. Akiknek pedig nincs sok pénzük, azoknak az egyetlen esélyük, ha legalább észnél tudnak lenni, mert van hozzá eszük.
Le tudják-e igázni a világot a talicskát tologató fizikai és az adathalmokat bogarászó szellemi segédmunkások, segédasszisztensek? Mert ha igen, akkor van félnivalónk a mesterséges intelligenciától.
Ha viszont a mesterséges intelligencia pont olyan gyarló és korlátozott képességű, mint sok ember, akkor éppen a gyarló és korlátozott képességű emberek sokaságának interneten hátrahagyott kognitív lábnyoma a biztosítéka annak, hogy a mesterséges intelligencia segédmunkás szintjén maradjon a világot leigázó Skynet kaland helyett.