Prehisztéria és ősgyíkiszony - 5+1 remek film dinoszauruszokkal

A filmvilágot már röviddel a születése után megihlette a dinoszauruszok misztériuma: a legkorábbi dinómozi 1914-ben készült, egy rövid animációs film volt, főszerepben a brontoszaurusz Gertivel. Egy évszázaddal később - és egynegyeddel Spielberg nekromantikus dínófilmje után - már senki nem sikít bele a patikukis vödörbe, ha a CGI-velociraptor kibelez valakit: nagyobb, veszélyesebb, intelligensebb szörnyek lepik el a vásznat, a dínóreneszánsz dínóbarokkba fordult. A Jurassic Park premierjének 25. évfordulója, valamint a Jurassic World - Bukott birodalom múlt heti bemutatójának ürügyén listába szedtük kedvenc dínós játékfilmjeinket.

MAPET - 061.hu

Elveszett világ (1925)

Willis H. O’Brien, a stop motion technika (azaz a képkockánként beállított, mozgóképpé összedolgozott rögzítési eljárás) úttörője már 1915-ben életre keltette bábuk mozgatásával az őshüllőket: a The Dinosuar and The Missing Link volt az első film, amiben felbukkantak a dinók. A hat és fél perces burleszkszerű rövidfilm másik különlegessége, hogy a produkciót maga Thomas Edison szponzorálta. A később nagyjátékfilmek hosszú sorának látványtrükkjeiért felelős O’Brien élete fő művének az 1933-as King Kongot tartják (erről később), ám előtte még a Conan Doyle-regény megfilmesítésében is oroszlánrészt vállalt. Ő keltette életre az őslényeket, amelyek Challenger professzor és csapatának meggyűlik a baja a rejtélyes amazóniai fennsíkon. Raymond Harryhausen, a stop motion mestere ötéves korában látta a Harry O. Hoyt rendezte némafilmet, az élmény pedig egy életre összekötötte a fantasztikus teremtményekkel. Az 1981-es Titánok harca speciális effektusai azonban voltaképpen alig látványosabbak az 1925-ös filmalkotásénál, ami a korlátai miatt csak nagy vonalakban hozta a könyv cselekményét.

Jurassic Park (1993)

Alex Cox rendező egyszer cukrásznak nevezte Steven Spielberget, amit nem is vitatnánk, de akkor hozzá kell tennünk, hogy a filmes édességipar Pierre Hermé-járól beszélünk. A cápa rendezője készítette el minden idők legjobb és legsikeresebb blockbustereit, köztük az idén 25 év után Jurassic Parkot is, amelyet bár javarészt a forradalmi CGI-technika és Stan Winston maszk- és trükkmester faragott filmtörténeti mérföldkővé, feltehetően látványtuning nélkül is lazán túlragyogná a teljes parasztvakító dínófilmkínálatot. Ugyan ki hinné, hogy a 127 perces filmben összesen 15 percig szerepelnek dinoszauruszok? A sztorit talán senkinek nem kell bemutatni, az azonban kevésbé ismert, hogy számítógéppel animált hüllők és Winston teremtményeinek mimikájához olyan színészek gesztustárából kölcsönöztek, mint Jack Nicholson vagy Robert De Niro. A dínóhangok is különlegesek: az effektek miatt végül két Oscarral is jutalmazott Gary Rydstorm általában többfajta állat által kiadott hangot kevert össze. A T-Rex vérfagyasztó üvöltése egy elefántbébi, egy tigris és egy aligátor hangjának mixtúrája, a raptorok hangjához viszont a teknősök párzási énekét vették kölcsön.

King Kong (1933, 2005)

A legendás megagorilla tragikus sorsát feldolgozó filmváltozatok közül kettőben tűnnek fel az ősgyíkok: a titokzatos Koponya-szigeten, aklasszikus fekete-fehér mozifilm talán leglátványosabb jelenetében Kong egy vérszomjas T-Rexszel vív látványos és elnyújtott élethalálharcot, hogy megmentse formás védence (a 2004-ben elhunyt Fay Wray) életét. Ray Harryhausen és O’Brien a King Kong ürügyén dolgoztak először együtt, a majombáb 80 centi, a dinoszaurusz egy méter magas volt. Ezt a jelenetet a későbbi feldolgozások hanyagolták, csak A Gyűrűk Ura-trilógia rendezésében kissé megfáradt Peter Jackson vette elő újra, megtriplázva a támadó dínók számát. Jackson, aki rajongója Merian C. Cooper alapfilmjének és gyűlöli Dino De Laurentiis 1976-os King Kongját, már kamaszként leforgatta a történetet egy gumimankival, mielőtt éveken át kilincselt a Universal stúdiónál egy Indiana Jones-féle, Kongról szóló kalandfilm ötletével. A forgatásra azonban csak a Tolkien-adaptációk óriási sikere után kapott lehetőséget.

Utazás a Föld középpontja felé (2008)

Brandan Fraser, a hollywoodi B-filmek Brad Pittje ismét egy Indiana Jones-forma hőst alakít a Verne-klasszikuson alapuló kalandfilmben. Ezúttal is tudós és professzor, ám régész helyett geológus, aminek megfelelően nem okkult náci sír- és műkincsrablókkal, hanem mindenféle földalatti rémséggel - emberevő növényekkel, cápákkal, repülő piranhákkal -, köztük persze barátságtalan Tyrannosaurus Rexekkel kell szembenéznie a Föld gyomrában, ahová egy izlandi vulkán kráterén keresztül vezet az út. Noha Eric Brevig korábban csupán néhány gagyi Xena-epizód megrendezésére kapott licenszet, elismert vizuális effekt szakemberként két alkalommal is Oscarra jelölték (Hook, Pearl Harbor). Innen nézve nincs mit csodálkozni azon, hogy a film nem a sztorival vagy a lehengerlő történet- és színészvezetéssel hívja fel magára a figyelmet, hanem (legalábbis a készültekor) igen lenyűgöző látványvilágával, CGI és más trükkjeivel. No igen, annyira nem finom, mi azért ráharaptunk.

Jurassic World (2015)

Spielberg producerként tért vissza a hosszú ideig szüneteltetett franchise legújabb részével, amelyben újra megnyílik a hírhedt Nublar-sziget őslényparkja. A hely prehisztorikus élményparkként működik, ám a nagy kaszálás várat magára. Hogy felpörgessék a forgalmat és növeljék a bevételt, a park gazdái megalkotnak egy genetikailag módosított hibrid dinót, az Indominus Rexet. Ám ahogy az lenni szokott, semmi sem alakul a terv szerint: kezdődik a sikoltozás, a menekülés. Colin Trevorrow rendező túltolhatta volna ugyan a dínórokokót (helyenként meg is teszi), de a Jurassic Park két felemásan fogadott folytatása után pontosan érzi a határokat. Akadt némi kockázat a velociraptorok újbóli szerepeltetésben, de néhány elfuserált képkockától eltekintve beváltak a fenevadak. Az alapmű rajongói attól tartottak, hogy egy új Jurassic-filmmel tönkreteszik a mítoszt, és bár megoszlanak a vélemények, számos hibája, a szemérmetlen CGI-pornó meg az izzadságszagú újrahasznosítási gyakorlat ellenére mi szerettük ezt a filmet, mert beültet az időgépbe, ahol újból gyereknek érezhetjük magunkat.