Száz éve, 1924. március 5-én született Zakariás József olimpiai bajnok labdarúgó, a legendás Aranycsapat balfedezete.
Budafokon látta meg a napvilágot, tíz testvér közül hetedikként. Elemi iskoláinak elvégzése után a Kábelgyárban volt szerszámkészítő inas. Tizenkét évesen kezdett a Budafoki MTE-ben futballozni, ahol bátyjai is játszottak, majd a Kábelgyár SC, a Gamma FC, a Budai Barátság SE, a Budai Munkás SE, a MATEOSZ Munkás SE, a Teherfuvar SE és a Budapesti Előre együttesei következtek. A sportélet szovjet mintára történő “szocialista átszervezésekor”, 1951-ben a Hungária körúti kék-fehérekhez került. A csapat akkor már nem MTK, hanem Bástya SE néven szerepelt, színeit is piros-fehérre változtatták, nehogy az 1948-ban megalakult Izrael Állam zászlajára emlékeztessen. A Bástya a rettegett ÁVH egyesülete lett, majd 1953-ban, Sztálin halála után a klub nevét Bp. Vörös Lobogóra változtatták és a textiles szakszervezet csapataként működött.
Zakariás 1947-ben, még Gallowich Tibor szövetségi kapitánysága idején mutatkozott be a válogatottban, Nagymarosi Mihály fedezetpárjaként. A nemzeti tizenegyben 1954-ig 35 alkalommal szerepelt, tagja volt az 1952-es helsinki olimpián aranyérmes, 1953-ban Európa-kupa győztes, az 1954-es világbajnokságon második helyezett, az Angliát Londonban “az évszázad mérkőzésén” 6:3-ra, majd a budapesti visszavágón 7:1-re legyőző Aranycsapatnak. Ő volt a csapat egyetlen tagja, aki a világbajnoki döntő váratlan elvesztése után többé már nem húzta magára a címeres mezt – talán azért is, mert a döntőben, 2–0-ás magyar vezetésnél egy szerencsétlen labdaérintéséből született az NSZK első gólja.
Zakariás elsősorban a védekezésből vette ki a részét, hátrahúzódva játszott a Buzánszky, Lóránt, Lantos hátvédsorban, míg az előretolt jobbfedezet Bozsik és a hátravont középcsatár Hidegkuti alkotta a középpályás kettőst. A magyar válogatott ezzel a világot megelőzve elsőként alkalmazta a 4–2–4-es felállást.
Mivel a családból többen is futballoztak, kezdetben Zakariás III. néven szerepelt a sportsajtóban. “Zaki”, ahogy a többiek becézték, 116 bajnokin játszott és 12 gólt szerzett, a Hungária körúti együttessel kétszer nyert bajnokságot (1951 és 1953), és megnyerte a Magyar Népköztársasági Kupát is (1952). Az MTK örökös bajnoka, 1953-ban a Munka Érdemrenddel, 1954-ben a Magyar Népköztársaság Érdemes Sportolója címmel tüntették ki.
Technikailag és taktikailag egyaránt kitűnően képzett, fegyelmezett játékos, a csapat “szürke eminenciása” volt. Minden megmozdulása a csapatjáték céljait szolgálta, pompásan helyezkedett, kitűnő ütemben lépett közbe, a megszerzett labdát rendre jól továbbította, tökéletesen kiegészítette Bozsik játékát. Nagy nyugalma, fáradhatatlan munkabírása, töretlen küzdőszelleme a legnehezebb helyzetekben is kisegítette.
Futballista pályafutását az Egyetértés SE labdarúgójaként az 1957–1958-as szezonban fejezte be. Edzőként 1959-ben az Április 4. Gépgyárnál, 1959-60-ban a Szigetszentmiklósi SE-nél tevékenykedett, 1961 és 1967 között a nyugat-afrikai Guineában szövetségi kapitányként felépítette az ország válogatottját. 1967-ben hazatért és a Medosz Erdért SE-t irányította haláláig.
Zakariás József 1976. november 22-én, 47 éves korában, az Aranycsapat tagjai közül elsőként távozott az élők sorából. A Farkasréti temetőben található sírját 2002-ben a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította. Nevét Budafokon utca őrzi, Budafok–Tétény Önkormányzata sportdíjat nevezett el róla. Pályafutásáról 2002-ben jelent meg Szeidl István Az Aranycsapat szürke eminenciása című könyve. 2022-ben edzőközpontot neveztek el róla Budafokon, a BMTE sporttelepén, az épület előtt felavatták mellszobrát. 2023-ban megalakult a Zakariás József Labdarúgásért Alapítvány, ami nagy hangsúlyt fektet a budafoki labdarúgás támogatására. A Budafoki MTE, a Budafoki Labdarúgó Club, a Zakariás József Labdarúgásért Alapítvány, valamint Budafok–Tétény Önkormányzata együttműködésben az Aranycsapat Testülettel születésének centenáriumára, 2024-re “Zakariás 100 emlékévet” hirdetett.
Forrás: MTI; Fotó: Magyar Fotó/Molnár Edit
SzaboRoza
2024-03-06 at 12:52
navisos
2024-03-04 at 10:42
7:4?
Nem 8:3 ?
TS
2024-03-05 at 19:11
Királytigris, amatőr volt a vezetéssel együtt. Pl. nem volt egy szaros busza a csapatnak: a hosszabbításos elődöntő után lekésték a vonatot, így már akkor is keveset aludtak!
Érdekes módon találkozott a FIFA és Rákosiék akarata: nehogy mi legyünk a világbajnokok. Ettől még lehettünk volna! Ha Kocsis és Zakariás nem kefél egész éjjel a döntő előtt szobacicusokkal. Meg ha van egy kis szerencsénk. (Az elődöntőben volt: Schiaffino mellélőtte a meccslabdát…)
jámbor lászló
2024-03-04 at 14:17
A Berni mérkőzés alaposan elő volt készítve nem bíztak semmit a véletlenre amikor a csapat megérkezett az állomásra kiderült a taxisok aznap sztrájkolnak a nyolc kilóméterre levő szálodába gyalog mentek mikor megérkeztek egy valamijen egyesület aszálloda közvetlen közelébe évfordulót ünnepelt rezesbanda szolgáltatta a zenét hajnalig ennyit az előzményekről a pálya egy mélytalajú agyagos volt ami agyon áztattak a mieink csúsztak másztak a pályán a németek stoplis cipőt huztak én itt keresném az elvesztett VB okát ha keressük
labdazsonglőr
2024-03-04 at 11:48
“egész éjszaka kimaradt”
Milyen diplomatikus megfogalmazás…
navisos
2024-03-04 at 10:42
Én arra is emlékezme,hogy jóval a döntő előtt a magyar csapat 7:4-re verte a Nyugatnémeteket. Hogy lehet az, hogy ennek ellenére a nyugatnémetek a döntőbe kerültek? Nekem az az érzésem,hogy egyszerűen nem engedhették meg azt,hogy egy “vasföggöny mögötti” csapat nyerje meg a VB-t.
Királytigris
2024-03-04 at 09:32
Az 1954-es berni VB döntő előtt egész éjszaka kimaradt. Így a döntőben nem volt 100%-os. Ízzig-vérig amatőr volt, nem tudott felnőni a világbajnoki címhez, nem tudott profi mentalítással élni, mint több más csapattársa sem. Az eredmény: A VB döntő elvesztése!
Ökölszabály: Amatőrök soha nem fognak foci VB-t nyerni!