Még el sem ült a bicskei gyermekotthon igazgatóhelyettesének adott elnöki kegyelem miatti botrány, K. Endre máris újra hallatott magáról. Nem volt neki elég, hogy bődületesen hosszú és bonyolult magyarázkodó Facebook-posztját többen átvették, és még akár akadtak is, akik meglátták az igazságszolgáltatási rendszer a bicskei ügyben elkövetett súlyos hibáit. Ugyan a köztársasági elnök és az igazságügyi miniszter politikai karrierjébe került, de ott a kegyelme, mentesült. Neki ez nem elég. Annyira hajtja át tűzön-vízen az ő igazát és csak azt, hogy semmi sem szent. Sem az áldozatok nyugalma – talán végre –, sem azok áldozata, akiknek köszönhetően a reintegrációs őrizetet sem kellett végigcsinálnia. Tovább keveri azt a bizonyost, mert neki csak ő maga számít.
Négy éve, amikor a segítségem kérte, ez is fontos érv volt abban, hogy nemet mondtam neki. Azt láttam, hogy nem az éveken át abúzált gyermekek lelke érdekli, nem azért aggódik, hogy azok a fiúk, akiket a főnöke, Vásárhelyi János éveken át szexuálisan kihasznált, bántalmazott, hogy vannak, felépülnek-e, lesz-e valaha normális párkapcsolatuk a történtek után. Őt az izgatta, hogy vele mi lesz. Váltig állította, hogy ártatlan, nem követett el semmilyen kényszerítést, ő azt mondta a fiúknak, hogy az igazat mondják, és csak egy jegyzőkönyvet segített felvenni az intézetből szökött gyerektől, hogy hol töltötte az elmúlt 24 órát. Magától beszélt arról, hogy vissza akarja vonni a vallomását a szexuális bántalmazásról. Csak ez volt nála a téma.
Két dolog tűnt fel akkor: az, hogy mennyire erősen védi az igazát és teljes meggyőződéssel hiszi az ártatlanságát. Ha mindez jogilag alátámasztható, és voltak erre vonatkozó bizonyítékai, amelyekkel a bíróság nem foglalkozott, azzal lett volna miért foglalkozni egy oknyomozás keretében. De nálam mégis kigyulladt a piros lámpa. A másik dolog, ami már az első beszélgetésből, e-mailjéből kiderült, hogy K. Endre szerint mindenki hibás, csak ő nem.
Sokan mondják, olyan nincs, hogy hosszú éveken át nem vett észre semmit; tudnia kellett róla, és ezért is felelősségre vonják. Akkor viszont ugyanúgy felróhatjuk ezt a felelősséget – hogy miért nem vett észre semmit – a másik két igazgatóhelyettesnek vagy a nevelőknek, akiknek a hajuk szála sem görbült az ügyben. Pedig aztán az egyik igazgatóhelyettes még azzal megegyező tartalmú jegyzőkönyvet is felvett, mint amiért K. Endre börtönbe került.
A felelősséget és azt a súlyos emberi, morális hibát, amiért még akkor sem voltam hajlandó védeni K. Endrét, ha bizonyítani tudta volna a jogi értelemben vett ártatlanságát, én másban látom.
Sem az engem győzködő beszélgetések során, sem a nekem írt e-mailben, sem a kegyelmi kérvényben, de még a magát mentegető hosszú Facebook-posztban sem tért ki egyetlen mondat erejéig sem arra, hogy ő miben hibázott, neki mit kellett volna máshogy csinálnia. Továbbmegyek: arra sem, hogy milyen borzalmakat szenvedtek el azok a gyermekek, semmi arra utalót, hogy lelkiállapotukért, sorsukért aggódott volna. A botrány kirobbanásának felelőseit kereste, olyan összeesküvés-elméleteket kreált, amelyek szerint valakik az értékes kastélyépületre vethettek szemet, és az utolsó utáni pillanatig a főnökének hitt a gyermekekkel szemben. Egészen addig, amíg Vásárhelyi János számítógépén elő nem került a tengernyi melegpornó és gyermekpornográf felvétel…
Aztán, ahogy zajlott a büntetőeljárás és egyre bizonyosabbá vált, milyen horrornak volt az otthona a bicskei intézet több mint egy évtizeden át, K. Endre nem azon agyalt, hogyan lehetne segíteni az áldozatoknak, hanem azon, hogy szerinte őt igazságtalan vádakkal illetik, utánanyúlnak, mindenhonnan kirúgatják, tisztes pedagógusként segédmunkásként kell dolgozzon és mi lesz vele, ha börtönbe kerül.
A fentiek alapján azt mondom – és eddig is így gondoltam, és nem is védtem egyetlen pillanatig sem azzal, hogy a büntetőeljárás súlyos bűneire is rámutattam –, hogy szinte teljesen mindegy is, hogy konkrétan azt a bizonyos kényszerítést elkövette-e, mivel olyan súlyos dolgokat vétett, amikért a felelősséget vállalnia kell.
Egyetlen mentsége előttem, hogy a bicskei gyermekotthon egyik nevelőjét, aki pénzt adott a tizenéves kamaszoknak a szexért, ő buktatta le és tett ellene lépéseket. Ez a tény az alól menti, hogy pedofilokat pártolna, de nem menti az összes többi erkölcsi, morális bűneivel szemben, amelyeket most csak tetéznie sikerült. Az, hogy az ominózus nevelő felfüggesztett börtönbüntetéssel úszta meg, szintén óriási felkiáltójel kellene, hogy legyen, és kérdéseket kellene, hogy felvessen, immár a hatóságok és a bíróságok működése kapcsán. De hát azzal nem foglalkozik senki…
K. Endrének igen, volt bűne, hiába bizonygatja mind a mai napig annak ellenkezőjét. Bűne volt annak a bizonyos vallomás-visszavonásról szóló jegyzőkönyvnek a megszületésében is, még akkor is, ha nem ő kényszerítette ki a gyermekből annak tartalmát. Mert közreműködött egy olyan “vallomás” felvételében, amiről ordítania kellett volna, hogy azt valaki betanította a kiszolgáltatott kamasznak. A pedofil bűncselekmények gyanúja miatt felfüggesztett igazgató semmilyen utasításának nem lett volna szabad már eleget tennie, és minden, a gyanú szerinti bűncselekményekkel kapcsolatos cselekményt a hatóságokra kellett volna bíznia. Mivel nem így járt el, igenis hozzájárult ahhoz, hogy Vásárhelyi János próbálja visszavonatni a gyerekekkel a vallomásukat, amelyekkel terhelten aztán 8 év fegyházbüntetést kapott.
Ami most legutóbb, az RTL által közölt rejtett kamerás felvételen látszik, illetve azt megelőzően történt, arra nem találom a szavakat. Az még akkor is teljességgel megmagyarázhatatlan és menthetetlen, ha egyébként annak a fiúnak – ha jól tudom – talán a keresztapja, korábban is segítette anyagilag és figyelemmel kísérte a sorsát, és nem az idióta, őt mentegető videó miatt kereste csak meg.
Annak a fiúnak ott, Bicskén tönkrement az egész élete. És nemcsak a szexuális abúzusok miatt. Ha egy intézetből kábítószerfüggő, munkanélküli, hajléktalan fiatal felnőtt kerül ki, akkor ott igenis sokaknak van felelőssége. Ott valamit nem csináltak jól, és szakmai bűnök is vannak a tényleges bűnök mellett. Egy ilyen sokszorosan kiszolgáltatott, nehéz körülmények közt élő fiatalt megpróbálni felhasználni a saját maga közvélemény előtti mosdatására – hiszen másra már nincs szüksége, szabad, mint a madár, priusza sincs – erkölcsileg nekem a legalja. És azt gondolom, ha most zsarolás, kényszerítés, vagy valamilyen más bűncselekmény miatt – ami megállhat – visszakerül a rácsok mögé, az erkölcsi elégtételt és megnyugvást jelentene a joggal tajtékzó társadalom számára.
K. Endre semmit nem tanult a dologból, és azzal, amit most tett, egy dolgot megerősített bennem: még ha kényszerítésben, eltussolási kísérletben ártatlan lenne is, nem érdemelte meg a kegyelmet és nincs keresnivalója gyermekek közelében. Egyetértek Gajdics Ottóval: itt az ideje, hogy K. Endre eltakarodjon, de nem vissza Erdélybe, egy esztenára, mert az olyan, mintha ott mindennek helye lenne, pedig nem. Itt az ideje, hogy levonja végre a következtetéseket, elszámoljon a lelkiismeretével és eltűnjön a mindennapjainkból.
Vezető kép: Canva
Facebook
Twitter
YouTube
RSS