Szerda este a fővárosi Aréna Pláza mozijában, három teremben, kilencszáz meghívott vendég előtt mutatták be a Most vagy soha! című történelmi kalandfilmet (egyesek szerint akciófilmet). Az alkotás Petőfi, Jókai, Vasvári és a többi márciusi ifjú nagy napját, a forradalom kitörését dolgozza fel, annak előestéjével. Klasszikus történelmi filmet senki ne várjon, hiszen a legnagyobb hollywoodi produkciókban is közreműködő magyar művészek olyan akció- és fantáziadús munkát tettek le, amely valóban inkább a kereskedelmi mozikba vagy a Netflixre való, viszont a kényesebb ízlésű olvasóinknak is bátran ajánlom, hiszen már csak a kiváló színészi alakítások és a reformkori Pest–Buda meghökkentően látványos megidézése okán is érdemes megnézni a Most vagy sohát!, de a helyenként már-már musicalszerű és mindvégig sodró lendületű film erősen felébreszti a nemzeti összetartozás érzését is.
Hozzám hasonló, elvont művészfilmekhez és szép, klasszikus drámákhoz szokott olvasóink nyilvánvalóan ugyanazzal a furcsa kedvvel hagyják majd el a mozitermet, mint én tettem: talán kicsit sok az akció és a dübörgés a Rákay Philip által megálmodott műben, de azt nem lehet elvitatni, hogy a 6,1 milliárd forintos költségvetésnek megfelelő munkát és annál is több kreativitást bőven beletették az alkotásba. Hatásos és látványos, minden apró részletre korhűen ügyelő képeket látunk, és nem fukarkodtak a nagytotálokkal sem: a bárkákkal, gőzhajókkal teli Dunán ott feszül a hajóhíd, de a háttérben már épül a Lánchíd is. Nagyon érdekes a budai palota Hauszmann-átépítés előtti képe és a Nemzeti Múzeum környéki, Kálvin téri piaci forgatag, a szűk, mocskos, mozgalmas pesti utcák és (azok kontrasztjaként) a polgári lakások, a Pilvax, vagy a jogi egyetem szépen kimunkált világa.
Az első kritikákból is visszaköszön, hogy számos újságíró túlzásnak tartja az akciófilemes jeleneteket, és bennem is felmerült a kérdés, hogy miért nem volt önmagában elég feszült és lendületes annak a dicső 1848. március 15-i napnak a története, továbbá miért volt szükséges Szendrey Júliából a Petőfi életére törő, kegyetlen Farkasch nevű drabális titkosrendőrrel szuperhősként megküzdő Jeanne d’Arcot csinálni, és kettőjük viaskodását a szent és valós történelmi drámánkkal párhuzamosan végigfuttatni, de maradjunk abban, hogy ez a film valódi hollywoodi közönségfilm, és nem a kritikusoknak, meg az újságíróknak készült, hanem a legszélesebb közönségnek. Az pedig remélhetően imádni is fogja a monumentális mozit. Hadd emlékeztessek rá, hogy amikor Bereményi Géza megcsinálta a gyönyörű Hídembert Széchenyi gróf életéről, akkor pont azon fanyalogtak a mindig fanyalgók, hogy nincs benne elég akció és túl statikus a film – pedig nem volt az.
Talán Szentesi Zöldi László kollégám fejezte ki legjobban az élményt a bemutató után:
Sok mindent írhatnék róla, de inkább mindenki nézze meg, akit érdekel, nem mondok előre semmit. Talán csak annyit – a pozitív oldalról – hogy ilyen látványvilágot, korhű díszletet magyar filmben még nem láttam.
Nézze meg Hatlaczki Balázs kollégánk fotóriportját a bemutatóról!
Rákay Philip: Magyar filmbe még senki nem fektetett ennyi energiát
Az ötletgazda-kreatív producerrel a Mandiner készített interjút a bemutató apropóján. Arra a riporteri kérdésre, hogy vajon mit szólnak majd a producerrel nem szimpatizáló kritikusok a Most vagy soha! című filmhez, Rákay egy idézettel válaszolt:
Ákos egyik dalában ezt énekli: „Még megy az első rész, de a kritika már kész.” Hát, valahogy így. A saját negatív percepciójukat fogják kivetíteni a filmre, ami nem az alkotás valódi minőségéről, hanem rólam szól majd. Ha pedig hetek, hónapok múlva sikeres lesz a mozikban, akkor az a duma jön, hogy ennyi pénzből bárki meg tudta volna csinálni. Ez a szánalmasan ócska színjáték engem már régen nem érdekel. Egyben bízom, hogy a közönség szeretni fogja. Mi, akik megalkottuk, büszkék vagyunk a műre, mert erőn felül mindent elkövettünk azért, hogy élvezhető és egyben értékes történelmi kalandfilm legyen. Megkockáztatom, magyar filmbe talán soha senki nem fektetett ennyi energiát. És ez nem pusztán pénz, hanem emberi hozzáállás kérdése.
A Mandiner interjúja ITT olvasható el.
A Most vagy soha! forgatókönyvét Kis-Szabó Márk írta Rákay Philip és Szente Vajk kreatív produceri közreműködésével, a rendező Lóth Balázs. Ez minden idők legdrágább magyar filmje: a Nemzeti Filmintézet (NFI) 4,7 milliárd forintos állami támogatást ítélt neki oda, emellett a gyártó Pilvax Film Kft. 1,4 milliárd forintért vehet igénybe adókedvezményt, vagyis összesen 6,1 milliárd forintba kerül. Lóth és Rákay elmondásuk szerint a film stílusát a Guy Ritchie-féle Sherlock Holmes-filmek és a Birmingham bandája című angol sorozat alapján alakították ki.
Szereposztás:
Petőfi Sándor: Berettyán Nándor
Szendrey Júlia: Mosolygó Sára
Jókai Mór: Koltai-Nagy Balázs
Vasvári Pál: Fehér Tibor
Irinyi József: Ertl Zsombor
Emich Gusztáv: Nagy Sándor
Bulyovszky Gyula: Bordás Roland
Vajda János: Reider Péter
Vidats János: Hajdu Tibor
Irányi Dániel: Novkov Máté
Sükey Károly: Szabó Sebestyén László
Farkasch császári titkosrendőr: Horváth Lajos Ottó
A vezető képen Kis Szabó Márk forgatóknyvíró és Rákay Philip kreatív producer által közrefogva a Petőfit Berettyán Sándor látható, baljukon a Szendrey Júliát alakító Mosolygó Sárával. Fotó: Hatlaczki Balázs/PestiSrácok.hu
Klárika
2024-04-02 at 11:44
Herrmann Robert,
kitüntetett professzor úr, a magyar szabadságharc megfellebezhetetlen “magyar” szakértője nyavalyoghatott volna magyarul is a “blödség” helyett.
Értékelő hármas-megfogalmazását le is nyelhette volna; de nem. Ejsze tőle is tanult M Patkány -Péter, hogyan kell a belső, házi ügyekkel eljárni. Azért is hívták az Index-hez.
Penészes madárijesztő.
Eszi a fene, hogy nem hívták meg, hogy nincs benne a nagyszerű stábban.
Dusa Lajos
2024-03-25 at 12:02
Várom.
Ha fele olyan jó, mint a beharangozók, akkor már elégedett leszek.
Nade: lássuk a medvét.
füredi46
2024-03-21 at 20:22
No, csak hármat ízelítőül a professzor úr által említett blődségek” közül:
1. Az osztrák lovassági katonákat gyalogsági egyenruhába öltözetették.
2.Petőfiéket igazoltatják, jóllehet 1848-ban még nem létezett személyi azonosító okmány.
3. Petőfiék a magyar nyelv bevezetését követelik, noha 1844 óta az ország hivatalos nyelve a magyar volt.
(Petőfinek több esze volt, mint Rákay Philipéknek, ő és társai nem követeltek olyant, ami már megvalósult.)
füredi46
2024-03-21 at 17:42
Azt gondolom, hogy Hermann Róbert professzort, hadtörténészt nem kell bemutatni, azoknak különösen nem, akik érdeklődnek a történelem iránt. A professzor – akit éppen most, március 15-én tüntettek ki a Széchenyi-díjjal – a legismertebb mai tudósa az 1848/49-es forradalmunknak és szabadságharcunknak. S még csak azzal sem lehet vádolni, hogy baloldali lenne, mert elkötelezett polgári gondolkodású (Fidesz-hívő) ember, ennek bizonyságául talán elég csak annyit megemlíteni, hogy Székesfehérváron a gimnáziumban ő volt Orbán Viktor padtársa és azóta is jó barátja. Nos, a neves történésznek nincs túl jó véleménye a Most vagy soha című filmről, már ami úgymond a történelmi megközelítést illeti. Idézem az Indexben megjelenteket:
“A március 15-e alkalmából Széchenyi-díjjal kitüntetett történész, Hermann Róbert az Index kérésére mutatott rá a Most vagy soha! című film néhány kínos hibájára. Szerinte „szemmel láthatóan” nem volt történész szakértője a filmnek, a stáblistát átolvasva legalábbis egyetlen történész neve sem bukkan fel ilyen minőségben, ez pedig nagyon kínos, egy hatmilliárd forintos film büdzséjébe bele kellett volna férnie. Így aztán „blődségek” kerültek a filmbe, amit egy szakértő megakadályozhatott volna.”
A “blődségeket” nem sorolom fel – olvasható az Indexen -, mert túl hosszú lenne. Folytatva az Index cikkét: “Hermann Róbert nem vitatja el, hogy Rákayék ne alkothattak volna fikciós filmet, de szerinte akkor is illett volna „legalább megpróbálni korhűnek és hitelesnek maradni”.
Ez viszont nem sikerült, és ezért helyenként átmegy önmaga paródiájába a mozi. Ahogy fogalmaz, a Most vagy soha! egy 19. századi népszínmű, egy hollywoodi blockbuster (kasszasiker) és egy 50-es évekbeli szovjet partizánfilm sajátos hibridje.
Orientál
2024-03-15 at 19:50
Kiválóan ötvözi a nemzeti és egyéb felfogású érdeklődéseket.
Hihi
2024-03-14 at 18:11
Holnap nézem meg és kíváncsi vagyok. Ahogy nekem az Elkúrtuk pont a fikció és politikai thriller jellege miatt tetszett, kíváncsi vagyok, hogy a fikció és akció kombinációja befogadható lesz-e szàmomra.
MacLeod Colin
2024-03-14 at 15:06
Na a retkes IGN hungary már mocskolja is a filmet, várom a puliwood nevezetű szeméthalmaz kritikáját, na meg a hírhedt liberálfasiszta VOX magazin szemétkedését.
Miért mocskolódnak, rugdosnak meg mindent, mert nincsenek önálló gondolatik, csak fizetett rabszolgák.
Ign, vox és társaik. Rabszolgák vagytok. Rotschild qrvák, a háttérhatalom csicskásai.
2 ÉNAKI
2024-03-14 at 14:37
Remélem mielőbb meg tudom nézni. Az ország minden pontjára eljut. Gratulalok a megállmodójanak,az összes stábnak,aki ebben a filmben közreműködött.Nem utolsó sorban a tőrténelmi egyéneket alakító színészeknek. Ugy gondolom,hogy ismételten született egy gyöngyszem. A múlt az èlet tanítómestere.
Orientál
2024-03-14 at 14:00
Hát akik azt mondják hogy ennyi pénzből bárki megtudta volna csinálni az szemétkedve hazudozik met az USA hollywoodi filmipara biztos hogy nem.