Isten Szelleme kétezer éve kiáradt a földre, és azóta sem vonult vissza

A húsvét után ötven nappal tartott pünkösd – a húsvét és a karácsony mellett – a harmadik legnagyobb keresztény ünnep, neve a görög pentékoszté (ötven) szóból ered. A Szentlélek eljövetelét ünneplik vasárnap a keresztények.A keresztény hit alapvető eleme a Szentlélek jelenléte és működése az ember életében, Istentől kapott ajándék, amelyet Jézus Krisztus ígért. Az Újszövetségben a Szentlélek kiáradásának eseménye mérföldkő, amely átalakította a korai keresztény közösséget és hatalmat adott nekik az evangélium terjesztéséhez. Ebben a cikkben felfedezzük a Szentlélek kiáradásának jelentőségét és hatását az emberi életre.

Pünkösdkor három fontos eseményt ünnepelnek a keresztények: a Szentlélek eljövetelét, “mint Krisztus megváltó tettének gyümölcsét és beteljesítőjét”, az egyház alapítását és az “egész világra kiterjedő missziós munka” kezdetét. A Szentlélek kiáradásának bibliai leírása szerint az apostolok, miután a Szentlélek eltöltötte őket, mindenkinek a saját nyelvén hirdették az evangéliumot. Isten a nyelvek csodájával mutatta meg azt az egységet, amely a közös hit megvallásával összekapcsolja a különböző nyelven beszélő embereket. Így született meg az első pünkösdkor az egyház.

A pünkösd előtti szombaton tartják a csíksomlyói búcsút, amely az összmagyarság legjelentősebb vallási és nemzeti ünnepségei közé tartozik. Az idei évben az ünnepi szentmise szónoka Felföldi László pécsi megyés püspök volt.

Amikor Isten az Ő Szellemén keresztül lélegzik, mindenki tudja, hogy itt van. Lukács, az Apostolok Cselekedeteinek szerzője ezt írja:

 “hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, amely betöltötte az egész házat, ahol ültek.” (ApCsel 2:2).

Én azt a fordítást szeretem, amelyik “erős szélnek, szélviharnak” írja le ezt a részt. E szerint az idézet szerint Isten lehelete pünkösdkor úgy érkezett, hogy “hang hallatszott a mennyből”. Lukács azt mondja, hogy ez a hang erős, zúgó, az egész teret betöltő volt.

“Betöltötte az egész házat ahol ültek” (ApCsel. 2:2).

Még valami történik, amikor a Szent Szellem eljön: mindent felkavar ami csak elé kerül. Pünkösdkor a vallási vezetők nyugtalankodtak amiatt, ami történt Jézus követői között Jeruzsálemben. Megpróbáltak véget vetni annak az erős szélviharnak, amely a mennyből érkezett. De a Szent Szellem Péterhez érve felkente őt arra, hogy ezt mondja:

Megfélemlíthettek minket és be is börtönözhettek. De nem állíthatjátok meg azt a hatalmas szelet, amely végigsöpör az országon. Megparancsolhatjátok nekünk, hogy fogjuk be a szánkat, de nem tudjuk abbahagyni a beszédet. Isten ránk lehelt, felkent minket és azt kell mondanunk, amit Tőle kapunk.

Pünkösdkor a hívők ezután összegyűltek dicsérni az Urat és imádkoztak:

Most pedig, Urunk, tekints az ő fenyegetéseikre, és add meg szolgáidnak, hogy teljes bátorsággal hirdessék igédet; te pedig nyújtsd ki a kezedet gyógyításra, hogy jelek és csodák történjenek a te szent Szolgád, Jézus neve által. Amint könyörögtek, megrendült az a hely, ahol együtt voltak, megteltek mindnyájan Szentlélekkel, és bátran hirdették az Isten igéjét. (ApCsel. 4:29-31)

Aktuális és sokakat foglalkoztató kérdés, vajon mit mondanak a próféták a Szent Szellem egyházra való kitöltéséről az utolsó időkre. A Biblia szerint az utolsó időkben minden, amit meg lehet rendíteni, meg lesz rendítve.  Ebbe beletartozik az egyház, Isten minden választottja.

Az ő hangja akkor csak a földet rendítette meg, most azonban ezt ígéri: Még egyszer megrendítem nemcsak a földet, hanem az eget is. (Zsidók 12:26).

Péter és tanítványai azt látták, hogy ami pünkösdkor megvalósult, ez a megprófétált kiáradás volt a mennyből. Péter azonnal felállt és kihirdette:

Hanem ez az, amiről Jóel így prófétált: Az utolsó napokban, így szól az Isten, kitöltök Lelkemből… (ApCsel. 2:16)

Hasonlóan ma is láthatjuk az Igéből, hogy mit csinál a Szent Szellem – ebben a késői órában.

Az ószövetségi próféták egy “korai” és egy “kései esőről” beszéltek, a Szellem kiáradásával kapcsolatban, amelyet Ézsaiás, Jeremiás, Ezékiel és a kispróféták is leírtak. Malakiás – az Ószövetség legutolsó könyvében – a “kései esőt” úgy mutatja be, mint egy földet megrázó elkövetkezendő eseményt. Malakiás bizonyítékot is szolgáltat arra, hogy a Szent Szellem legnagyobb munkája – a “kései eső” kiöntése – most történik, a mi generációnkban. Malakiás üzenete két részből álló prófécia. Először az istentelen, materialista, világi, élvhajhász világhoz szól. Másodszor azokhoz akik szeretik és félik az Urat.

Malakiás figyelmeztetése az istentelen nemzetek számára:

“Eljön az a nap, amely olyan lesz, mint az izzó kemence. Olyan lesz minden kevély és minden gonosztevő, mint a polyva, és elégeti őket az az eljövendő nap – mondja a Seregek Ura -, nem marad sem gyökerük, sem águk.” (Malakiás 3:19) 

Ha valaha volt olyan időszak, ami izzó kemencéhez hasonlít, amikor világszerte minden “tűzforró” – gazdaságilag, társadalmilag, szellemileg – akkor az ma van. Malakiás szerint olyan tüzes népirtás következik, amely az istenteleneket védtelenül hagyja:

nem marad sem gyökerük, sem águk” (Malakiás 3:19)

Minden biztonságot ígérő menedék megszűnik. Malakiás leírása alapján ezek a gonosztevők feltehetően az arrogáns, Istenre öklüket rázók csoportja. (Erre az ökölrázásra az Európai Unió jelenti a modernkori példát. Büszkén azzal kérkedik, hogy világi közösség, ahol Istennek nincs helye, nincs elismerve, a neve teljesen ki van törölve. Amennyire az EU vezetőit illeti, Isten halott.)

Fennhéjázás lábbal tiporni szent Igéjét, kigúnyolni mindent, ami az Ő szívét tükrözi. Gondoljunk csak bele, hogy a szexuális perverzió istenítése hogyan gúnyolja ki a házasság intézményét. Mindeközben a férfi-fiú mozgalmak jogokat követelnek a férfiak számára, hogy szexuális kapcsolatot létesíthessenek gyermekekkel. Ahogy ez a gonoszság a szemeink előtt rajzolódik ki, úgy tűnik, nem tehetünk semmit, hogy megállítsuk.

Felmerülhet bennünk kérdésként: Isten meddig tűri el az ilyen önteltséget ítélet nélkül?

A kereszténység kátyúban van ma, de hitünk szerint Isten meg tudja eleveníteni a beszédét azon hívők szívében, akik veszik az Igazság Szellemét, mert az Ige és a Szent Szellem elválaszthatatlan egymástól. Viszont nagyon sok olyan nyomás és befolyás éri a keresztényeket, amelyeknek fő célja pont az, hogy a Szent Szellemtől elidegenítsék őket. Egyik próba jön a másik után, fontos megérteni, hogy ezekben a legnagyobb menedék a Szent Szellemmel való betöltekezés. Ő elviselhetővé teszi még az elviselhetetlent is.

Malakiás próféciája a múltban is beteljesedett, amikor a gonosz nemzetek túlléptek a határon, az elkövetkezendő idők mellékhatásaitól pedig a keresztények is szenvedni fognak. Ezen nem lehet segíteni. De Isten elküldte az Ő szavát nektek és ez megtart benneteket a nehéz időkben. Hadd rendüljön meg minden, amit meg lehet rendíteni. Azok számára, akik félik az Urat, Isten teljesen más Igét adott.

A pünkösd tehát nem csupán egy ünnep, hanem emlékeztető arra, hogy a hívők készen állnak arra, hogy a Szentlélek ereje és jelenléte átformálja és megerősítse őket a keresztény életben. Arra ösztönöz bennünket, hogy legyünk nyitottak a Szentlélek vezetésére és irányítására, és használjuk fel az általa adott ajándékokat hitünk építésére és mások szolgálatára.