Felelősség eladó!

Farkas Attila Márton, A.K.A. FAM egy józan figurának tűnik, akinek néhol még az ítélőképessége is mutat életjeleket. Nyomokban, persze! Na most ez a FAM– aki eddig többnyire kocsmai Lao-ce karaktert árult ingyen söré’–, most a gyékényre csapta a felelősséget is. Tessék, csak tessék! A felelősség eladó!

Nem fogom felidézni a saját esetemet, mindenki tudja, hogy mi történt, most inkább arról szeretnék beszélni, ami a dolog utóéletét illeti bizonyos körökben. Rögzítem, hogy az már önmagában is pozitívum, hogy FAM felismeri– még ha csak az osztott  felelősség terhét is, de felismeri–, hogy van felelősségük. Ha nem így lenne, akkor most nem próbálná azt átlőcsölni a követőikre. Szóval van ez a kocsma-szeánsz, amit a fent nevezett gyám és az informális gyámságban lévők hétről-hétre megülnek, kivéve, ha épp nem bujkálnak Dopeman elől, vagy épp nem Thaiföldön harcol az egyikük a diktatúra meg a feudalizmus ellen.  És hát ezen a belterjes szónokló esten Farkas Attila Márton a következőket találta mondani:

Több, mint egymillióan lájkolták a beefet. És folyamatosan hergelték a Robit (a spicli Robit, nem engem) hogy hajrá, kurva jó! Én nem. Sőt, inkább ellenkezőleg. Én itt vagyok most mellette. Hol a faszomba van az a több, mint egymillió hergelő?

A “hol a faszomba van most” résznél, a feljelentő, és hangfelvételeket készítő és vagdosó Puzsér egyetértően bólogat, vagy épp tripben van, pontosan megállapítani nem lehet. FAM viszont jól láthatóan beszámítható állapotban mondja el ezt az önmentegető, a követőiket maguk helyett bemártó beszédet. És mivel Farkas Attila Márton véleményem szerint a beszámíthatóság tekintetében egy viszonylagos állandóságot mutat, így neki szeretnék most megvilágítani pár dolgot.

Attila! Az az általad hivatkozott egymillió lájkoló a valóságban 44000. Ennyien lájkolták azt a beefet, ahogy te nevezed a Dopeman édesanyját és húgát meggyalázó zenei alapra okádott becsületsértést, nem egymillióan. Szokás szerint kevered a fogalmakat. Amire te gondolsz az megtekintő, és nem lájkoló. A megtekintés valóban több mint egymillió, egész pontosan 1.2 millió ebben a percben. Azért sem mindegy hogy vízibusz, vagy buzi visz, mert a lájkoló valós felhasználót jelent, míg a megtekintés nem. Húszezer ember is képes kétmilliós megtekintést generálni ha rendszeresen meghallgatja az adott videót, podcastot vagy zenét egy adott internetes platformon. Ezt csak a tisztánlátás kedvéért, az érdemi részt még csak ezután szeretném neked kifejteni.

Szóval, ha én egy adott szituációban nem tudom magam kellően türtőztetni és elcsattan egy pofon, akkor az az én felelősségem! Nem a követőimé, nem a lájkolóké, nem a tartalmaimra kattintóké, hanem az enyém! Ha valaki az utóbbi években folyamatosan lép át minden vörös vonalat és hol özvegyeket, hol beteg, magatehetetlen nőket zaklat és mocskol (Dopeman kishúga)– hogy a saját esetemet most ne részletezzem– az pedig szintúgy az elkövető felelőssége és semmiképpen sem a nézőié, vagy a lájkolóié.

Le kell szögezni, hogy Puzsér esete speciális, hiszen beteg emberről van szó. Te magad azt állítod, hogy a jobboldali média szerint ő mentális beteg, de ez nem igaz. Puzsér saját maga szerint az. Ő beszélt erről, még a Wikipédia oldalán is külön szócikk taglalja. Szóval beteg. Az ő esetében tehát azt is vizsgálni kell, hogy mekkora felelősség terheli a főnökeit, illetve a közvetlen környezetét, akik mint a Puzsér-brand haszonélvezői még a 2021-es összeomlása után is– amikor pszichiátriára került– a nézettség, a hallgatottság, az eladható spiri könyvek miatt engedték, hogy tovább garázdálkodjon ahelyett, hogy segítettek volna neki összeszedni magát. Vagy a te esetedben, heti pár ingyen sörért, meg némi figyelemért, vállaltad, hogy legitimmé teszed a nyilvánvalóan súlyos problémákkal küszködő barátod szerepeltetését. Ez nem baloldaliság, Attilám! Ez kőkemény rablókapitalizmus.

Volt már veled olyan, hogy valamelyik elvonulásod során feltetted magadnak a kérdést, hogy mégis mi lesz mindennek az ellentételezése hosszútávon? Mert azt talán te magad is sejted, hogy nincs ingyen langyos sör! Valahol, valakik megfizetik az árát a lötypölésednek. És bizony meg is fizették! Hadd legyek őszinte, még ha sértőn is fogalmazok, de pontosan értem mi rejtőzik az előadásod mögött. Nem más, mint egy gyáva ember szemrehányása, aki csalódott a szektájában, mert azt várta, hogy miután a Puzsér médiakapcsolatai és a szekta közös tüzet zúdít rám, majd a szokásos ügymenet lép életbe, és játszi könnyedséggel megtörök a nyomás alatt a hiéna-kórus pedig bedarál. Eddig ugyanis mindig ez történt, hiszen mindenki, akit valaha betámadtatok, kipécéztetek, sőt, sokszor a saját követőitek is ha ellenvéleményük van, berezel a szektától. Talán én voltam az első, aki teljes, és totális harcba bocsátkozott veletek szó szerint is, és hamar kiderült, hogy a retteget szekta valójában párszáz rasszista, kegyeletsértő, minden emberségétől megszabadított szobadroid, kiegészülve az orosz típusú trollfarmmal, amit az a pár festett hajú, az anyjának visszafeleselő tini vezényel, aki egy befőttet sem tud kinyitni a mama nélkül, és ez a tény borzalmasan megriaszt. Olyannyira, hogy most már YouTube megtekintőket kívánsz célponttá tenni. Hol vannak a megtekintők? Miért nem védenek meg? Miért nem húznak magukra morális öngyilkos mellényt és miért nem harcolnak hősiesen a balpesti dzsihádban? A válasz pedig pár belterjes, artikulálatlan szekta hörgés a hátsó sorból. Ez a ti konyhakertetek, és ez a termésetek, FAM! Ma még vannak, akik bólogatnak, megeszik a lédumát, meg elhiszik, hogy nekem nincsenek érveim, miközben két éven keresztül elmenekült a haverod minden vita lehetőségtől, nehogy ledőljön a bálványa esetleg, de egyszer számot kell majd adnotok, hogy egy teljes generációt torzítottatok el. Oly’ sokszor kéred ki magadnak, hogy az intézményt, ahol tanítasz ne keverjék bele a dolgaitokba, és én nem is fogom. De a főiskolán kívül, te mit is csinálsz, haver? Tanítasz! Márpedig a leadott tanagyag igen is számon kérhető az oktatón. És én most számon is kérem!

Tegyük félre az összes viselt dolgotokat és csak egyetlen egy pár héttel ezelőtt játszódó történésre koncentráljunk. Ez volt az az eset, amikor a barátod jól láthatóan nem részegen, hiszen egy egyenes vonal mentén mozogva, jól artikuláltan, de szokásához híven a levegőbe csapkodva és teátrális átéléssel térít egy járókelőt, és a következőket mondja:

Mer’ lázad. Mer’ lázad a lénye az ellen, ami lett. De hát ott áll. Előtte hömpölyög a szászötvenezres tömeg. Ott van! Ott van a nagyszerű isten! (Magyar Péter)

Ha eddig nem is. Ha a ’21-es mosolygószobás kitérőkor nem is. Ha a kényszeres absztrakt formák színezésekor nem is. Ha a Dopeman anyukájának megb.szásáról elmélkedő értelmiségi monológja során nem is. Ekkor, amikor már járókelőket zaklatott és Magyar Pétert istennek nevezte, majd jól láthatóan elszállt, nem kellett volna azt mondanod, hogy elég? Hogy, elég volt barátom! Most leállunk, és szakemberhez fordulunk, és nem szégyellünk segítséget kérni. Nem tudtad azt mondani, hogy inkább kifizeted azt a két rothadt langyos kőbányait a pultnál, de nem engeded, hogy az állítólagos barátod teljesen elveszítse a méltóságát. Azért nem mondtad, mert nem a barátod, hanem a neve terméked és a háta a színpadod. Akkor viszont leszel szíves nem a követők mögé bújni, hanem felvállalni, hogy te magad, a környezetében az egyetlen beszámítható ember is nyakig benne van abban, hogy a csávó lassan, de biztosan helyet harcol ki magának Bonaparte és Skywalker mellett a zártosztályon.