Történelmi idők kapujában
Azt talán senki sem vitatja, hogy egy totális tudatipari háború zajlik mindamellett, hogy a valós, fizikai síkon zajló háborúk is egyre másra az életünk részeivé válnak. Korszakváltás, világrendváltás zajlik, jegyzik meg néhányan és igazuk van. A kérdés csak az, hogy felfogjuk-e mivel jár ez, és tisztában vagyunk-e a saját feladatunkkal?
Kezdem azzal, amit már sokszor és sok helyen említettem. A nyugati világban épp az elválasztódás zajlik. Nevezhetjük ezt polarizációnak, de látni kell, hogy a térfelek megnevezésére a jobb és baloldali csak egy végtelenül leegyszerűsítő leírás. Sokkal mélyebb és helytállóbb megfogalmazás a teremtett világba vetett hit és az azzal való szembenállás, mint a két nagy tömb meghatározása. Ma leginkább az önmagát a teremtésnek, a feljebbvaló létezésének alávető egyént nevezhetjük jobboldalinak, és a magát mindenek fölé magasztalót, aki a teremtés téziseivel is dacol, baloldalinak. Tudom, tényleg oltárira leegyszerűsítő, de annál inkább helytálló. Szóval az ezen értelembe vett baloldali egyént nem köti és nem szabályozza az élettelent élővé tevő hatalom egyetlen alapvetése sem, míg a jobboldalinak éppen ez adja a kvintesszenciáját. Ha mindezt értjük, akkor hogyan akarjuk számonkérni az ellenoldalt erősítő embertömegen az erkölcs, vagy az szívbe írt törvény egyetlen betűjét is? Önmagunkon viszont - akik valljuk, hogy mindez létezik - miért ne tennénk kétszerte inkább?
Azt is látnunk kell, hogy ezekben a sorsfordító időkben már rég nem a szilárd identitással rendelkező korosztály a legfontosabb bizonyos erőterek számára, hanem a következő - és ha így haladunk az utolsó - generáció az, amit leginkább targetálnak. A tudatipari fegyverek célkeresztje a gyerekszobákra szegeződik és ebben a harcban kétségkívül a balliberális mainstream az, ami behozhatatlan előnnyel bír. Ha pedig mindezt értjük, akkor fel kell tegyük a kérdést, hogy jó válasz-e az, amit újra és újra ezen a téren a jobboldal megvillant? Szerintem nem. Attól, hogy ez a korosztály fiatal, még nem feltétlen dedós. Sokkal tisztábban, és sallangmentesen kell irányukba kommunikálni. De semmiképpen sem úgy, mint egy olcsó Ali G paródia.
És ami ettől is fontosabb, szerintem ideje felismerni némelyeknek, hogy amikor az ideológiák háborújában a teremtett világot képviseli, akkor seggnyalás nélkül is lehet igaza. Sőt! Úgy lehet csak igazán. Mert milyen igaz beszéd az, ami megtartja magának a kritikát? Nézzetek körül! Mielőtt bármit le kívántok győzni, vagy legalábbis bárminek ellentartani próbáltok - én ezt teszem - akkor nem lehet halogatni, rendezni kell sorokat. Mindaz, aminek szemtanúi vagyunk nem egy időszakos civakodás, hanem egy történelmi pillanat. A nihil és az istentelenség reneszánszát éljük, ahol nem fér bele egy csöppnyi kompromisszum sem! Az egyházakat meg kell tisztítani a ragadozóktól. Ez az első és legfontosabb lépés, hiszen mára a hit központi kérdéssé vált.
Ha vissza akarjuk adni a hitet a keresztény Európának és a keresztény Amerikának, akkor a fajtalankodó és istentelen papok kiszorítása a legfontosabb. Az egyházaknak, függetlenül, hogy a kereszténység melyik irányzatát képviselik, tisztának és szentnek kell lenniük! Ezek ugyanis botránykövek, amik olyan terhet akasztanak az igazak vállaira, amitől ők maguk is elsüllyednek a mocsárba. Aztán ott vannak a haszonlesők, akik öltönyökben járnak a disznóvágásra, majd amikor nem kapják meg, amit kérnek, akkor saját parkolót bérelnek a Telex meg Gulyás Marci parkolóházába. A jobboldal megtisztulása nem szükséges, hanem elkerülhetetlen! A történelem úgy írta lapjait, hogy a sokáig méltatlanul, a figyelem központjából mellőzött kis ország, ma nem csak megtépázott határain belül, de globálisan is hatást bír kifejteni a tetteivel, ez pedig jóval nagyobb felelősséget ró a nemzetre.
