Éppen százhetvenöt éve, 1849. október 6-án végezték ki Aradon az 1848/1849-es forradalom és szabadságharc tizenhárom honvédtábornokát, valamint Pesten gróf Batthyány Lajos korábbi miniszterelnököt. Írásunkban a magyar történelem egyik leggyászosabb napjára emlékezünk.
Az 1848. március 15-én kitört pesti forradalom alapvető változásokat hozott a magyarok számára. A 12 pontból álló “Mit kíván a magyar nemzet?” című kiáltványban megfogalmazott követelések szinte mindegyike szerepelt az 1848. április 11-én ratifikált törvényekben. A magyarság nem egészen egy hónap alatt átlépett az ótestamentumból az újba, a korábban elméletben megfogalmazott szabadságeszméknek mindössze 27 nap alatt képes volt megteremteni a törvényi alapját is.
Mindezeket természetesen nem hagyták annyiban a Habsburgok sem. Miután sikeresen ellenünk lázították a monarchia területén élő nemzetiségek egy részét, majd katonai támadásokat is indítottak a magyarság ellen, I. Ferenc József személyében még 1848 decemberében új császárt is választottak. Az 1849 áprilisában lezajló győztes csaták sorozata, amely „dicsőséges, tavaszi hadjárat” néven vonult be a magyar történelembe, ráébresztette az osztrákokat, hogy egyedül nem tudnak térdre kényszeríteni bennünket. Az ifjú császár a vele rokoni kapcsolatban álló orosz cár segítségét kérte, aki közel kétszázezer katonát küldött I. Ferenc József megsegítésére.
Nemcsak a rokoni kötelékek, de a jól felfogott érdekek is késztették I. Miklós orosz cárt erre a lépésre, ugyanis az Orosz Birodalom területén élő nagy létszámú lengyel kisebbség árgus szemekkel és nem csekély rokonszenvvel figyelte a magyar szabadságtörekvéseket, és egy magyar győzelem, az önálló és független Magyar Királyság létrejötte – már csak a sok évszázados lengyel-magyar barátság okán is – támogatója lett volna a lengyelek hasonló céljainak. Ezért nem csupán osztrák, de orosz érdek is volt, hogy a magyar szabadságharc elbukjon.
Az orosz hadi segítség hamar eldöntötte a szabadságharc sorsát. 1849 nyarán egyértelműnek látszott, hogy bukás következik, hiszen olyan mérvű volt a túlerő, amellyel semmilyen módon nem lehetett megbirkózni. 1849. augusztus 13-án Világosnál Görgey Artúr letette a fegyvert, igaz, több, mint jelzésértékű volt, hogy nem az osztrákok, hanem az oroszok előtt. Ez egyértelmű kifejezése akart lenni annak, hogy mi nem a Habsburg seregtől, hanem az őket támogató oroszoktól szenvedtünk katonai vereséget.
A császár brutális erejű megtorlást helyezett kilátásba, amelynek végrehajtására emberére talált Julius Haynau személyében. Bár a császári táborszernagyi rangban szolgáló, egyébként kiváló katona hírében álló Haynau ottani vérengzései miatt a „bresciai hiéna” néven híresült el, nálunk is ízelítőt adott kegyetlenségéről, már a szabadságharc idején is. Vagyis I. Ferenc József aligha véletlenül helyezte ide őt „rendet csinálni”. Haynau nem is tétlenkedett, és előre elmondta, mire készül.
„Az eljárás a lehető legrövidebb lesz, megállapítjuk az illetőről, hogy tisztként szolgált nálunk, és fegyveres szolgálatot teljesített a lázadó hadseregben. Ekképp az eljárásokat a legrövidebb időn belül befejezzük … Egy évszázadig nem lesz több forradalom Magyarországon, ha kell, a fejemmel szavatolok érte, mert gyökerestől irtom ki a gazt!”
Julius Haynau 1849. augusztus 24-én keltezett levele Schönhals császári tábornoknak
Tartotta is a szavát. Október 6-a volt a megtorlás legvéresebb, legembertelenebb napja. Pesten kivégezték Batthyány Lajost, az első felelős magyar miniszterelnököt. Batthyány előző este sebet ejtett a nyakán annak érdekében, hogy ne lehessen felakasztani. Bár a kivégzést így sem kerülhette el, „porra és golyóra” változtatták annak módozatát, így végül az első felelős magyar miniszterelnököt agyonlőtték. Ő maga vezényelt sortüzet a katonáknak. Amikor kiderült, hogy nem kötél, hanem golyó által veszítette életét, Haynau dührohamot kapott.
Ugyanezen a napon Aradon – a vár déli bástyája lábánál – meggyilkolták a magyar szabadságharc tizenhárom tábornokát. Közülük kötél által veszítette életét Aulich Lajos, Damjanich János, Knézich Károly, Lahner György, Leiningen-Westerburg Károly, Nagysándor József, Pöltenberg Ernő, Török Ignác és Vécsey Károly. Dessewffy Arisztidet, Kiss Ernőt, Lázár Vilmost és Schweidel Józsefet pedig puskagolyó küldte a halálba. A kivégzett tábornokok holttestét egészen aznap estig otthagyták az akasztófán, hogy látványuk elrettentésként szolgálhasson a magyar üggyel rokonszenvezők számára.
A Habsburgok véres, magyarellenes megtorlása kapcsán rendkívül fontos kiemelni, hogy bár az október 6-i mészárlás hagyta a legmélyebb nyomot a történelmünkben, ám ez csak egy része volt a történéseknek, ugyanis nem csupán az aradi kivégzettek száradnak Haynau és pribékjei lelkén. A már augusztus végén elkezdődő, és még 1850-ben is zajló megtorlások során több mint száz ember életét oltották ki.
Közöttük volt Kazinczy Lajos honvédezredes, Ormai Norbert honvédezredes, Hruby Gyula honvédőrnagy és Lenkey János honvéd vezérőrnagy is. Akiknek az életét meghagyták, azokét is igyekeztek pokollá tenni. Sokakat zártak híres várbörtöneikbe. Közülük a magas rangú egykori honvédtiszteket lefokozták, a császáriak ellen szolgáló honvédeket pedig közlegényként az osztrák hadseregbe sorozták, ahol megalázó beosztásaikban éveket töltöttek, tudatosan a hazájuktól távolra vezényelve. Sokan közülük inkább elbujdostak, vagy a kényszerű emigrációt választották.
A magyar szabadságharc ugyan vereséggel zárult, de a nemzet áldozata nem volt hiábavaló. Egyrészt sokadszorra nyert bizonyságot az a tény, hogy a magyarságnak van egy elképesztő képessége, amely még a vér szerint nem magyarokat is képes a magyar ügy mellé állítani. Nemcsak a szabadságharc hős és mártír tábornokainak egy része a jó példa erre, de a korábbi korokból Kapisztrán János, Dugovics Titusz vagy éppen Zrínyi Miklós is.
Emellett az is hamar egyértelművé vált, hogy a nemzet a lelkében soha nem hódolt be legyőzőinek. Már az 1850-es évek elején szervezkedés indult Somogyban, Noszlopy Gáspár vezetésével, ám ezt a Habsburgok besúgói hamar leleplezték, szervezőit pedig kivégezték. Később a passzív ellenállást választották véreink. Ennek, valamint a 1860-as évek közepére jelentősen átalakuló európai erőviszonyoknak köszönhetően az osztrákok számára nem volt más választás, mint kiegyezni a magyarsággal és nem egész húsz évvel a szabadságharc leverése és brutális megtorlása után megadni mindazon kiváltságok nagy részét, melyekért 1848/49-ben oly sokan áldozták fel szabadságukat, életüket.
Vezető kép: az aradi vértanúk mellszobrai a Hadtörténeti Múzeumban, Budapesten. Fotó: Wikipedia
K
2024-10-06 at 10:04
–Nyugállományba való lépése után Julius Jacob von Haynau a 13 aradi vértanú hóhéra Magyarországon Nagygécen és Kisszekeresen 200 ezer pengő forint jutalompénzén szerzett birtokán élte a békés földbirtokos életét, az igaz hogy nem sokáig mert 1853-ban meghalt.
–Sajnos mindennek ellenére a labancok köztünk élnek azóta is, arcátlanságuk bizonyítéka az hogy nevüket azóta sem magyarosították, nagyon bátrak, nem tekinthetőek magyarnak.
–A liberális ellenzék is tele van labancokkal, csak a nevüket kell elolvasni.
Tudományos libsizmus
2024-10-06 at 10:02
apro_marosan_petergabor
2024-10-06 at 09:43
Nem annyira Ferenc József, mint inkább a német vezérkar verte az asztalt. Tiszának a németek garantálták, hogy meg fogják nyerni a háborút és az úgynevezett Románia nem fog ellenünk hadba lépni. Ezek után ment bele Tisza a Szerbia elleni hadüzenetbe.
Egyik sem jött össze a fricceknek. Sem a háború megnyerése, sem Románia távol tartása a háborútól.
Aztán az írott történelem legsötétebb simlis sumák országa, Románia, szétnyerte magát, miután elveszítette az első világháborút.
Tudományos libsizmus
2024-10-06 at 09:54
Szerencsétlen Haynau birtokot kapott Magyarországon, ahol végül letelepedett. Élete végéig nem értette, miért nem szeretik őt Magyarországon. A gyökér labanc háborús bűnös.
apro_marosan_petergabor
2024-10-06 at 09:43
Az aradi tizenhármak áldozata is vezetett a 67-es kiegyezéshez, mely Magyarország 50 éves felemelkedésést eredményezte.
Az egy más kérdés, hogy Tisza István gyengesége (két hétig állt ellen a háború követelésének) eredményezte, hogy a nagy és erős Magyarország a gatyába rottyantó Ferenc József követelésére (aki így kétszer – 1849, 1914 – veszejtett el bennünket) egy erejét meghaladó háborúba vágott a Monarchiával, mely végül is Trianonhoz vezetett.
dinnye
2024-10-06 at 09:41
Menjünk végig a fővároson és láthatjuk, kerületek, főutak, sugárutakat, újabban fontos laktanyákat nevezünk el az aradi vértanúk gyilkosairól. Szégyen.
Hesslerezredes
2024-10-06 at 09:20
Az összes kivégzett: “aradi tizenhárom”. Úgyhogy – sajnos – nyugodtan lehet aradi tizenötökről, húszakról stb. beszélnünk.
És nem Kossuthnak kellene szobor-csoport a Parlament előtt, hanem ezeknek a hősöknek. Valamennyi kivégzettnek egész-alakos ember-nagyságú szobor, de legalább mellszobor.
A pénzeinkre is rátehetnénk őket is.
És még valami: semmilyen Habsburg-leszármazottal nem lenne szabad szóba állnunk, amíg viseli a “Habsburg” nevet.
Ez a név egy magyarnak örökre diszkreditálódott.
És még egy “apróság”: lehet, hogy sörrel már koccinthatunk egymással – de ne tegyük. Mi őrizzük csak ezzel a gesztussal is az örök emléküket.
Köszönöm, hogy elolvastátok, amit írtam.
ViAM
2024-10-06 at 08:50
Igaz “bl”, igaz! Ha jól emlékszem Katona Tamásnak volt egy könyve – elő kellene keresnem -, amiben igen érdekes háttéranyagokat írt le. Például Szatmárban, ahol ez a hiéna “gazdálkodott” néhány munkás jó véleménnyel volt róla. Vagy az Aradon fogvatartottaknak ételt, italt csempészők mellett, egy lengyel beköpött a rácsokon és azt sziszegte “megérdemeltétek”. Sokféle az emberiség…
bl
2024-10-06 at 08:38
Na jó, de mi is kiutálhattunk volna innen, mégse tettük, annyira azért nem kellett félni szerintem, hogy nem tudtuk volna kiutálni innen.
ViAM
2024-10-06 at 08:33
“bl”
Hogy idejött bizonyítja, hogy nemhogy lelkiismeretfurdalása nem volt, de valamiféle elégedettséget is érezhetett felsőbbrendűsége tudatában. Különben vehetett volna magának egy Csendes-óceáni szigetet is, akkor még bő választék volt.
bl
2024-10-06 at 08:19
@ViAM
Azért jött Magyarországra, mert saját otthonában is megvetették azért, amit tett.
ViAM
2024-10-06 at 08:01
A pofátlanság teteje, hogy a “Bresciai hiéna (Haynau) a megtorlásokat követő nemzetközi tiltakozások eredményeként az uralkodó 1850. július 8-án visszavonta megbízatását és a szolgálataiért kapott fizetségből földbirtokot vásárolt magának Magyarországon.”!!! Örökre legyen átkozott a fajtátok!
Viszont áldás kísérje a jánosháziaknak (Vas m.) a leszármazottjait, akik az első felelős MAGYAR miniszterelnököt, Batthyány Lajost kiegyenesített kaszával akarták kiszabadítani a Pestre kísérő tetves osztrákok karmai közül.
Tudományos libsizmus
2024-10-06 at 08:00
1849-ben Európa legjobb hadserege volt a Honvédség. Magukat megadó (=hadifogoly) katonákat kivégezni pedig háborús bűntett.
Nostradamus
2024-10-06 at 07:18
Szabadságharcot Közép és Kelet Európa közösen közösen fojtotta el, amire Nyugat csak integetett.
Kárpát-medence csak magára számíthat, ez a tanulsága 48-nak.
bl
2024-10-06 at 06:38
Az 56-os megtorlás pedig még véresebb volt. A bírói ítélettel kivégzettek száma több mint 250, a sortüzekben pedig újabb százak haltak meg. A magyar igazság eddig mindig Főnixként támadt fel, mert a lélek, az élethez és az igazsághoz való ragaszkodás hordozza.