A Miniszterelnöki Irodát vezető államtitkár Nagykőrösön mondott beszédet a nemzeti gyásznap alkalmából, melyben kiemelte: október hatodika és november negyedike “úgy magasodnak előttünk, mint hatalmas felkiáltójelek. Arra intenek, hogy a magyar szabadság és magyar függetlenség törékeny portéka. Ha nem vagyunk elég erősek, ha nem vagyunk elég bátrak, és ha nem vagyunk elég ravaszak, el is veszíthetjük őket. Ha pedig nincs szabadság, ha nincs függetlenség, akkor nincs boldogság, nincs gyarapodás, nincs gazdasági fejlődés, de nincs nemzeti felemelkedés sem”.
Nagy János szerint a mi győzelmünk az, hogy túléltük azokat, akik véres tollat forgattak. Az Oszmán Birodalom bülbül szavú csauszait, a Habsburg-monarchia pedáns bürokratáit és a Szovjetunió mindentudó elvtársait is. Az államtitkár úgy fogalmazott: “megmaradtunk, mert a Haynauk mindig életre hívták az Arany Jánosokat. Mint ahogyan Gerő, Rákosi és bandája a pesti srácokat. Ahogyan Arany megőrizte Petőfi emlékét, úgy őrizte meg Nagykőrös is ’56 hőseit”.
November 4-e öröksége, hogy a túlerő, ha le is vert, mégsem tudott elpusztítani bennünket. Mi, magyarok megtanultuk: amit erő vagy hatalom elvesz, azt idő és kedvező szerencse visszaadhatják, de amiről a nemzet önként lemondott, annak visszaszerzése mindig kétséges. És pontosan ez az, amire már sok elnyomó birodalom tett kísérletet. Hol brutálisan kemény, hol puhább eszközökkel; meggyőzéssel, megvesztegetéssel, zsarolással, a legkülönfélébb rafinériákat bevetve. Ugyanakkor a birodalmak szeretik elrejteni brutális arcvonásaikat. A birodalmat finnyásak: azt szeretik, ha valaki behívja őket. Az idők változnak, a kotta ugyanaz, függetlenül attól, hogy éppen keleti vagy nyugati zenészek játszanak belőle. Ma is ugyanezt várják tőlünk. Mi az, hogy várják, követelik! Követelik, hogy adjuk fel nemzeti mivoltunkat. Követelik, hogy adjuk fel keresztyén gyökereinket. Követelik, hogy nyissuk meg határainkat a migránsok előtt. Sőt, már azt is követelik, hogy adjuk fel, amit a családról gondolunk: apa férfi, anya nő
– jelentette ki az államtitkár.
Nagy János szerint november 4-e öröksége az is, hogy a magyar szabadságnak nemcsak hősei vannak, hanem árulói is.
Az éppen soros birodalom mindig megtalálta a neki megfelelő bábkormányt, amely elvégezte helyette a piszkos munkát. Mindig megtalálta a Júdásokat, akik némi ezüstért örömmel hajlandóak voltak lemondani a szabadságról, megtagadni a múltat, elárulni a jelent és veszni hagyni a jövendőt. Ezért van az, hogy nekünk hőseink előtt a mai napon is meg kell fogadnunk: nem engedünk az ’56-ból, mint ahogy nem engedtünk a ’48-ból sem. Inkább maradunk és leszünk azok, akik túl zenén, túl síp-dobon, riadó kürtön át, tovább éneklik a vértanúk dalát
– mondta el beszédében a politikus.
A nemzeti gyásznap alkalmából PestiSrácok.hu csapata és az OIKOSZ Alapítvány immár nyolcadik alkalommal szervezte meg a Halhatatlanok napját Budapesten, ahol Hoppál Péter kormánybiztos, Mező Gábor kutató, Kiss Igor, a délvidéki vörös terror kutatója, Varga János Corvin közi szabadságharcos, Zétényi Zsolt, a Nemzeti Jogvédő Alapítvány elnöke szólaltak fel. Az eseményről készült felvételt ITT lehet visszanézni.
(Forrás és kép: Facebook)
Facebook
Twitter
YouTube
RSS