Milyen nevet adjunk a jobboldali “woke”-nak?

Az a helyzet, hogy legalább másfél évtizede a másik fülébe kell sugdosni, amikor Nyugat-Európában egy kint élő havert “Negro” cukorkával kínál az ember, nehogy megbántson egy arra járó illegális migránst, aki két nemi erőszak, meg három bolti lopás között akár meg is késelheti az embert. Ugyanennyi ideje nincs nagyon más az átlag jobboldalinak, mint a kocsmában hőbörgés – nyilván szigorúan ellenőrzött baráti körben – ha az ember nem akarja, hogy munkanélküli vegánok hülyeséget írogassanak róla a Redditen, vagy kirúgják a multis pozijából. Ugyanez jár, ha beteg a gyerek, ezért nem tudott a vállalattal kimenni a Pride-ra. És az a helyzet, hogy már mindenkinek a töke tele volt évek óta, csak mifelénk a legtöbben úriemberek, ezért nem mondtak semmit, végighallgatták a kékhajúakat, megpróbálták elfogadni a nem binárisak személyes névmásait, pusztán azért, mert így neveltek minket a szüleink. Na, de eljött a pillanat, elég volt, végre történik valami, és el kell gondolkozni, hogy akkor most kell-e, lehet-e valami jó nevet adni a “normalitás párti woke-nak” – és már csak azért is kellene valami más, mert mi nem vagyunk kommunisták, sem szélsőséges vesztesek, plusz mi nem felébredtünk, hiszen mindig is ébren voltunk, csak éppen most k!rv@ra elegünk lett.

Ami amúgy nem csoda: gondoljunk bele, hogy az egész lassan 15 éve tart. A 2010-es években kezdődött az, hogy minden az identitásról kezdett szólni: aki valamilyen kisebbséghez tartozott – kivéve az őshonos nemzeti kisebbséget -, az a jók csoportjába került, és nekik jó lett. Aztán a dolog odáig fajult, hogy aki nem volt valami kisebbség része, vagy mentálisan nem volt sérült, az rossz lett, ezért tönkre kellett tenni.

Ezt egyetlen módon lehetett megúszni, ha az ember szövetségre lépett, hangosan egyetértett, hangosabb volt a leghangosabbaknál, és ebből lettek a feminista férfiak, a fehérgyűlölő fehérek, a férfigyűlölő nők, a balos újságírók, a húsevőgyűlölő vegánok, a nőgyűlölő transznemű sportolók, lett végtelenszámú társadalmi nem, egy egész generációnyi sértődött fiatal, akik szerint nekik minden alanyi jogon jár, a munka meg csak egy önmegvalósító hobbi, véletlenül sem a társadalom tekintetében hasznos tevékenység. Ennek nyomán lett egy egész nyugati generáció szemében mindenki más csak egy többé-kevésbé haszontalan NPC, akik csak azért vannak ott, hogy díszletet biztosítsanak egy varázslatos one man show-nak. Nekik lett politikusuk is, akiről most nem beszélünk.

És ők voltak azok eddig, akik állítólag “felébredtek” valamikor 2010 környékén, valahogy úgy, ahogy a filmben a SkyNet, és atomot dobott a Földre. Annyi volt a különbség, hogy ez “csak” majdnem talált.

És ez cseppet sem túlzás, a Terminátor óta az van, hogy az elmúlt évek politikai és kulturális vitáiban a “woke” fogalma szinte kizárólag a baloldalhoz kötődött. A “modern narratíva” szerint csak ők tudtak “felébredni”, csak ők tudtak tisztán gondolkodni az élet dolgairól, csak ők ébredtek öntudatukra. Ez mondjuk abban az egy esetben megalapozott, ha a szunnyadó kommunisták ébredésére értjük, de akkor is, szerencsés nyelvtani helyzetbe kerültek, másfél évtizedre megnyerték a szemantikai háborút. Vagy legalábbis azt hitték. De azt is hitték, hogy a férfiak menstruálhatnak, és itt el is bukott az ügy hosszú távon. Nem kellett volna beképzeltnek lenni, ugyebár.

Szóval Trump győzelme, az európai Patrióták megalakulása után most sokan valóban szeretnek az épp zajló folyamatokra úgy tekinteni, mint egy jobboldali “woke” mozgalomra, viszont ha már nevezni akarjuk a gyermeket, fontos leszögezni pár dolgot: a jobboldali emberek nem hülyék, és soha nem aludtak, tehát nincs is miből felébredniük.

A jobboldal mindig is tisztában volt saját értékeivel, és ezeket az értékeket következetesen képviselte – még akkor is, amikor ezt a mainstream média vagy a politikai színtér elhallgatta, vagy épp lejáratni próbálta. Ami most történik, nem ébredés, hanem a csend megtörése. És valljuk be, ez elég romantikusan is hangzik.

Ezen kívül a jobboldal nem kívánja ugyanazokat a hibákat elkövetni, mint a baloldal “woke” kultúrája. Nem törekszik arra, hogy mindenkit „felébreszteni” próbáljon, és nem akar címkéket aggatni másokra, hanem ahogy eddig is mindig, az értékek tiszteletére és a társadalom összetartására helyezi a hangsúlyt. Ez az, ami alapvetően megkülönbözteti a jobboldalt. Nem akarja újraformálni az embereket vagy a világot valami utópikus elképzelés alapján, hanem a valóság talaján állva kínál valódi megoldásokat az élet kihívásaira.

Szóval mivel a jobboldal mindig is tisztában volt mindennel, ezért javaslom az “Aware” vagy “Awake” szavakat… de ha valaki tud jobbat, az nyugodtan írja meg. Amúgy meg nekünk alapvetően nincs szükségünk mozgalmakra, hiszen velünk van a Jóisten, több ezer év kultúrája, és az összes hagyomány. De azért egy kicsit jó volt eljátszani a gondolattal. Meg az “Aware”-en azért elgondolkoznék mégis. Csak mert miért ne, ha már lehet.