Cey-Bert Róbert Gyula a PS-nek: az inga nem áll oda vissza, ahol volt – Avagy, kik akarnak sast ültetni a Turul helyére, és hogyan gátoljuk meg őket?

Ismerjük a politikai irányzatok képviselőit. Tudjuk mit mond a nemzeti oldal és mit mondanak odaát, de mi határozza meg a magyar nemzeti ideológiát? Milyen filozófiai fonal az, amelyre felfűzhetjük a történelmünket, amely összefoglalhatja a magyar öntudatot? Ezekre voltam kíváncsi, mikor Cey-Bert Róbert Gyulával találkoztam egy budai kávézóban. Sokkal többet kaptam válaszul, mint vártam. Lássuk azt az egyenes utat, amit nem csak bejárunk magyarként, de amit képviselünk is itt a Kárpát-medencében, hídként Kelet és Nyugat között.

Cey-Bert Róbert forradalmár. Nem pusztán az ötvenhatos tevékenysége miatt, mikor azért indult el Kaposvárról, hogy csatlakozzon a pesti srácokhoz. Nem pusztán azok miatt a harcok miatt, amiket kalandos életútja során átélt. Róbert azért forradalmár, mert “javíthatatlan idealista”. Mint mondta ’56 óta Pongrátz Gergely szavai határozták meg az életét, amit azon az októberi napon hallott:

Mindent a hazáért!

Akkor, közel hetven évvel ezelőtt egyetlen célja volt: csatlakozni a forradalomhoz. Ezért indult el Pestre, tenni akart. Később menekülnie kellett, elhagyni az országot, majd bejárni a fél világot, de a tenni akarás megmaradt, ahogy minden forradalmárban. Személyiségük része ez, és Róbert megtalálta a maga forradalmát élete minden kalandjában.

Étel, történelem és a Turul

Mikor hazaért Magyarországra, Róbert a gasztronómiában találta meg azt a pontot, ami az őstörténetünk kutatása felé fordította. A magyar ételben ugyanis benne van a keleti filozófia.

A nyugati gasztronómia, mint a kultúrkör, a precizitás felé tör, egy dologra épül: akár az Iliászból indulunk ki, akár a Bibliából azt látjuk, hogy az isten személye a tűz, az áldozati ételt ezért sütik. Mi – én keleti emberként hivatkozom magamra – Istenben a tűz és a víz egységét látjuk, a pásztor megfőzi az ételt

– foglalta össze. A célja ezután az volt, hogy minél jobban megismerje a magyar gasztrokultúrát, és ez vezette el az őstörténetünk kutatásához, aminek kapcsán rendkívül felháborította, hogy téves ismeretek tanítása volt jellemző az akkori kutatómunkákra.

20241218 Cey-Bert Róbert // fotó: Hatlaczki Balázs

Nem véletlenül. Történelmünk átadása hosszú ideig más népek kezében volt, akik nem akarták, hogy megismerjük a múltunkat. Ennek jó példája, hogy máig a “habsburgos” tanok dominálják sokak ismereteit. Így lett a Turul a legtöbb szobrunkon inkább saskeselyű, mint sólyom. Pedig a sólyom legyőzi a sast:

A keleti utaim során sok solymásszal megismerkedtem. Vadásznak sassal is, de a sólyom ügyesebb, gyorsabb. A szabadesésében elkapja a nagyobb madarat, az pedig túl lassú, hogy reagáljon.

Talán az sem véletlen, hogy történelmünk során mindig olyan birodalmak miatt szenvedtünk, akiknek sas volt a jelképe. Féltek tőlünk, ahogyan a lovas népektől mindig féltek a letelepedettek. Ez a félelem lehet az oka annak, hogy mint Róbert fogalmazott “máig harcolnak a hunok ellen”. Most már nem fegyverrel, hanem ideológiával, és próbálják a sast tenni a Turul helyére.

Egyenes út

A sólyom, mint szimbólum ugyanis nem csak faragványokban jelképe a magyarságnak és őseinknek, de jellemében és mozgásában is leírja a nemzeti karakterünket. Egyenes, zuhanórepülésben vadászik, nem fél attól, hogy elveszti az uralmát, nem keres kerülőutakat, hanem háta mögött a nappal (a fényt keresve) csap le ellenfelére. Történelmünk, és őstörténetünk során így írtak le minket is. Cey-Bert szerint ezért sem véletlen, hogy mikor önálló országként, önmagunkért harcoltunk, nem idegen hatalmak felbujtására, vagy parancsára, akkor soha nem vesztettünk. A saját utunkat jártuk, a saját szárnyunkon repültünk.

Mint Róbert rámutatott, ez az egyenesség nem csak a cselekedeteinkre jellemző, hanem része az isteni elrendelésünknek. Egyeneseknek kell lennünk mint egy híd, Kelet és Nyugat között. Ez a sorsunk, hogy összekössük a két világot, hidak legyünk, ami a Kelet legnyugatibb bástyája. Úgy látja, most jó pályán vagyunk ehhez mind politikai, mind világszemléleti módon. Ezt a nézetet azonban meg kell erősítenünk, mert hamarosan váltás jön a világban.

20241218 Cey-Bert Róbert // fotó: Hatlaczki Balázs

Kína előretörése, a vezető szerep átkerülése Washingtonból Pekingbe Róbert szerint elkerülhetetlen, ezért kell megmaradnunk semlegesnek, elkerülnünk azt, hogy a két erőtér a mi földünkön csapjon össze, és inkább azt kell elérnünk, hogy mi legyünk a kapcsolat közöttük. nem csatatér, hanem híd, amire a az új nagyhatalom támaszkodik:

Ha úgy vesszünk, mi vagyunk a középső királyság

– mondta arra utalva, hogy Kína magát mindig a Középső birodalomként határozta meg, térségünkben azonban most minden lehetőségünk meg van arra, hogy a miénk legyen az összekötő szerepe.

Az inga már nem tér vissza oda, ahol állt

Az inga mindig visszaleng. Minden hatást ellenhatás követ, ebből következik, hogy a jelenlegi liberális világnézetre reagálni fog az emberi gondolkodás, és egy teljes fordulatot vesz a világ, de sok nemzetnek már késő.

Az inga mindig visszaleng, de soha nem oda áll, ahol volt. A Nyugat sajnos már elveszett. Németországban, talán Franciaországban még vannak olyan gondolatok, amik kapaszkodnak a racionalitásba, de csak gazdasági érdekek miatt, hiányzik az istenhit, ez így nem lesz elég. Ez a változás már elkerülhetetlen. Nagyon sok minden nem tetszik, ami Kínában történik, láttam mit tesznek az ujgurokkal, a tibetiekkel, de elkerülhetetlen, hogy ők töltsék be a hatalmi űrt. Ezért én egyet értek a jelenlegi magyar politikával Kelet felé kell orientálódnunk, hogy a pólusváltáson mi is nyerhessünk.

– foglalta össze. Róbert szerint most az a legfontosabb, hogy megmaradjunk semlegesnek a pólusváltás során, most ne hagyjuk, hogy csatatérré változtassanak minket, maradjunk meg hídnak. Történelmünk során sajnos többször előfordult már, hogy ahelyett, hogy közvetítettünk volna – többnyire külső nyomásra – mások helyett vettük fel a harcot. Így kerültünk szembe olyanokkal, akik nem akartak velünk harcolni, olyanokkal érdekében, akik ellenségüknek tartottak minket. Ennek talán legszomorúbb következménye lett, hogy a mohácsi csata után, a Habsburgok igájába kerültünk évszázadokra, akik magyar földön vívták saját csatáikat a törökökkel. A háborúkban pedig mindig az szenved igazán, akinek a területén harcolnak.

20241218 Cey-Bert Róbert // fotó: Hatlaczki Balázs

Napjainkban talán a legnagyobb bajunk az, hogy nincs mibe kapaszkodni. Külső ideológiákat keresünk és mások véleményéhez kötjük, mit gondoljunk magunkról. Így vagyunk az ideológusokkal is. Petersont és Dugint olvasunk, aztán csalódottan látjuk: egyikük sem ír olyat, ami konkrétan a magyaroknak szól. Nos, ők nem is fognak, ha olyat keresnek, ami nekünk szól, olvassanak Cey-Bert Róbertet. Van kortárs nemzeti filozófusunk, csak le kell venni a könyvespolcról.

Fotó: Hatlaczki Balázs/PestiSrácok