Az Egyesült Államok Légvédelmi Parancsnoksága, a NORAD, minden évben követi a Mikulást az Északi-sarkról az egész világon át a nappalinkba vezető útjára. A hagyomány véletlenül alakult ki 1955-ben, amikor egy kislány a Télapó helyett a légierőt hívta fel. Egy jószívű ezredes vette fel a telefont és hogy ne törje össze a gyermek álmát eljátszotta, hogy ő Santa Claus.
Az Észak-amerikai Légvédelmi Parancsnokság (NORAD) most észlelte a Mikulást a washingtoni National Mall felett.
– olvasható az amerikai légierő weboldalán.
Az amerikai légvédelem közel 70 éve “követi” a Mikulás útvonalát – a noradsanta.org weboldalon. A közösségi médiában és az alkalmazáson keresztül így a gyermekek láthatják “Santa Claus” útvonalát az Egyesült Államok egén.
A NORAD ilyenkor azt figyeli, hogy hogyan elindul az Északi-sarkról megpakolt szánjával, amelyet Rudolf és a többi rénszarvas húz. A szán általában elrepül a világ nevezetességei felett, megáll minden háznál, lesuhan a kéményen át a nappaliba, és a fa alá csempészi az ajándékokat az amerikai gyerekeknek, aki december 25-én reggel örülnek a meglepetésnek. Sok gyermek kitesz egy pohár tejet és süteményt vagy kekszet a Mikulásnak, ha esetleg a télapó megéhezne az ajándékozásban.
A NORAD napi feladata a légtér ellenőrzése
– magyarázta Danielle Willis ezredes az NBC televízióban.
“Amint a Mikulás a levegőben van, megkezdjük a karácsony esti küldetésünket” – tette hozzá.
De hogyan is kezdődött az egész?
A hagyomány egy tévedésre vezethető vissza. 1955-ben egy kislány fel akarta hívni a Télapót. Az egyik helyi áruház reklámjában szereplő telefonszám azonban hibás volt, így a telefon a coloradói légvédelmi parancsnoki központban csörgött, pontosabban Harry Shoupnál, a légierő akkor szolgálatban lévő ezredesénél.
“A piros telefon csörgött” – mesélte később Shoup egy televíziós interjúban.
Azt hittem, hogy a Pentagon az. De egy gyerekhang volt, aki azt kérdezte: Ön tényleg a Mikulás?
– emlékezett vissza.
Shoup ezredes nem akarta összetörni a gyerek szívét, így eljátszotta, hogy ő a Télapó, és mivel később egyre több gyerek hívta a számot, egy tisztet bíztak meg azzal, hogy minden bejövő hívást válaszoljon meg Mikulásként. Így született meg a Mikulás-követés hagyománya.
A mai napig a Colorado Springs-i NORAD parancsnoki központ önkéntesei minden karácsonykor több mint 100 000 hívásra válaszolnak.
A légierő pedig gondoskodik a Mikulás védelméről
– magyarázta kacsintva Danielle Willis ezredes.
A Mikulás tudja, hová kell mennie. Ott van neki Rudolf, aki megmutatja neki az utat
– mondja Willis.
Ha már a mi légterünkben van, vadászgépek kísérik, hogy semmi baja ne történjen. Sok gyerek a mai napig értetlenül áll a kérdés előtt, hogyan sikerül a Télapónak egyetlen éjszaka alatt kiszállítania az összes ajándékot
– mondta.
Harry Shoup légierő ezredesnek akkoriban volt egy válasza: „Ez a karácsony varázsa”.
ViAM
2024-12-25 at 13:49
Jó fej lehetett Harry Shoup, de már majdnem hat éve fentről figyeli Rudolf irányváltásait. (91 évesen hunyt el.)
bl
2024-12-25 at 11:11
Hasonlóan építik fel a narratíváikat a fejletthaladó tudósok is. A semmiből építkezve, egyre több dologra hivatkozva, a végén már korábbi “tudósok” hadára körbehivatkozva valóságosnak tűnik az egész a felnőttek számára is. Csak kell hozzá egy tekintély. A légierő tekintélye helyett a tudomány tekintélye, meg politikusok kavarása. Így lesz/lett rengeteg nemlétező, létezővé a középkorban is (akkor még az egyház volt az igazság birtokosa) és posztmodernben is. Falra ragasztott banán az egész csak megkérik az árát, mert mese/narratíva/tekintély/összeesküvés is tartozik hozzá. Életellenes.