Nem hajlandó vallomást tenni tárgyalásán Biszku Béla egykori kommunista belügyminiszter, akinek az ügyében kedden kezdődött büntetőper a Fővárosi Törvényszéken. Nyomozati vallomása szerint az aljas indokból és céllal több emberen elkövetett emberöléssel, valamint más bűncselekményekkel megvalósított háborús bűntettel vádolt Biszu ártatlannak vallotta magát, és tagadta a bűncselekmény elkövetését. Ha az 1960-as években még miniszterelnök-helyettesi pozíciót is betöltő politikust bűnösnek mondják ki, akár életfogytiglani fegyházra is ítélhetik.
PÁMER DÁVID – PestiSrácok.hu
Elkezdődött Biszku Béla volt kommunista belügyminiszter büntetőpere kedden a Fővárosi Törvényszéken. Ugyan egyedül csak Biszku ül a vádlottak padján, de a vádiratból világosan kivehető, ha Kádár, Apró és bűntársai életben lennének, ők sem úszhatnák meg a felelősségre vonást. Nyilvánvaló, hogy Biszku Béla nem egy személyben, hanem az MSZMP Ideiglenes Intéző Bizottságának tagjaként döntött az 1956-os megtorlásokról. A tárgyaláson idéztek egy korábbi Biszku interjúból is, melyben a volt kommunista belügyér elmondja, hogy többek halála miatt nem tud megbocsátani Nagy Imrének.
“Gyilkos vagy! Üres a temető!”
A mai – nagy érdeklődést kiváltó – tárgyaláson helyet foglalt három jobbikos képviselő, Novák Előd, Szilágyi György és Gaudi-Nagy Tamás is. Ugyancsak a hallgatóság sorában foglalt helyet az az idős hölgy, aki egy, a vádban nem szereplő dunaújvárosi sortűz túlélője volt. Az idős nő hiába tett többször is feljelentést már az Antall-kormány alatt is, keresetével nem foglalkoztak. Szerinte még a mostani kormányban sem mindenkinek érdeke, hogy a múlt tisztázódjon. A nagy érdeklődést kiváltó tárgyalásra a 93 éves Biszkut két idős asszony kísérte, a bíró pedig engedélyezte számára, hogy észrevételeit, esetleges hozzászólásait ülve tegye meg. Egy pulóveres férfi nem bírt érzelmeivel és azt kiabálta a tárgyalóteremben: “Gyilkos vagy! Üres a temető!”A vádirat felolvasása előtt a vádlott védője nehezményezte, hogy ez az eljárás „politikai viták tárgyává vált az Országgyűlésben” és a Katonai Tanács ellen is elfogultságot jelentett be, hivatkozott arra, hogy egy polgári személy ügyét nem hadbírónak kellene tárgyalni. Az ügyvéd azt is jobbnak látta volna, ha a per a kampányidőszak után veszi kezdetét.
Háborús bűntett elkövetésére szövetkeztek
Végh Tamás ügyész a volt belügyminisztert felbujtóként, aljas indokból és célból, több emberen elkövetett emberöléssel, életveszélyt okozó testi sértéssel, súlyos testi sértés kísérletével megvalósított háborús bűntettel vádolja. A vád tárgyát képezi még a lőszerrel, lőfegyverrel való visszaélés, valamint a nemzetiszocialista és kommunista rendszerek bűneinek nyilvános tagadása. Az ügyész a vád ismertetésében kitért arra, hogy 1956 őszén Kádár – aki a szovjetek segítségével és támogatásával került hatalomra – erőszakos úton távolíttatta el a Nagy Imre-kormányt. Ezután a valódi hatalmat nem a még novemberben megalakított kormány, hanem az MSZMP Ideiglenes Intéző Bizottsága, majd az Ideiglenes Központi Bizottsága gyakorolta. A testületeknek tagja volt Biszkun kívül: Kádár János, Apró Antal, Fehér Lajos, Kállai Gyula, Marosán György, Münnich Ferenc. A kiépült pártállami diktatúrában a pártvezetés döntései „kétségbevonhatatlanok” voltak, szigorú alá-fölérendeltség valósult meg – hangzott el a vádbeszédben. A legszűkebb pártvezetésnek alá voltak rendelve az államhatalmi szervek is. 1956 november elején Biszku részvételével felállították a Katonai Tanácsot, majd Biszku részvételével elrendelték a tanács alá tartozó karhatalom megszervezését. A vádiratban az is szerepel, hogy ezzel Kádárék „háborús bűntett elkövetésére szövetkeztek”.
Tömeggyilkosság Biszku számláján
Az ügyész elmondta, Biszkuék úgy vélték, a munkástanácsok – akik több megmozdulást is szerveztek – megerősödésével, „kettős hatalom” alakult ki, így erélyesebben kell fellépnie a karhatalom szerveinek a munkástanácsok „fasiszta elemeivel szemben”. Az 1956 december 5-én összeült, egy ember személyében Biszkuékat is képviselő több tagú Katonai Tanács – amit közvetlenül irányítottak az Ideiglenes Intéző Bizottság tagjai – arról döntött, hogy „határozottan kell fellépni az ellenséggel szemben”, „gyorsan és kegyetlenül kell leszámolni velük”. Ezek után sortüzek dördültek december 6-án a Nyugati téren (ezért a fellépésért Kádár elismerését fejezte ki), majd december 8-án Salgótarjánban is. Összesen 49 ember halt meg, köztük több gyermek, a sebesültek száma is száz fölött volt. Az 1957-től belügyminiszteri pozíciót is elfoglaló Biszku a vád szerint ezeket az ügyeket azért nem vizsgáltatta ki, mivel a gyilkolásra ők maguk adtak utasítást. Végh Tamás azzal is vádolja Kádár beosztottját, hogy nem vizsgált ki egy hozzá eljutott, 1957. április 9-i jelentést, hanem irattárba helyezte azt. Az iratok szerint még márciusban Martonvásáron több, „rendszerellenes”személynél, köztük három, a forradalomban részt vállaló akadémikusnál is házkutatást tartottak. Letartóztatásuk után súlyosan bántalmazták őket, „addig verték gumibottal a fejüket, amíg össze nem estek”. Ennek az esetnek a „nem kellő” kivizsgálása is azzal magyarázható, hogy erre a cselekményre is „ő és társai adtak utasítást”. Biszku Bélának még a kommunista bűnök jelentéktelen színben való feltüntetéséért is felelnie kell. 2010. augusztusában, a Duna Tv Közbeszéd című műsorában ellenforradalomnak titulálta az 56-os eseményeket.
Kádárék még a KGB-t is segítségül hívták
Biszku a tárgyaláson kijelentette, hogy nem hajlandó vallomást tenni, így Tóth Szabolcs tanácsvezető bíró korábbi, a nyomozóhatóság előtt tett nyilatkozatait olvasta fel. A többszöri kihallgatásai során ártatlannak vallotta magát, és tagadta a bűncselekmény elkövetését az 1960-as években még miniszterelnök-helyettesi pozíciót is betöltő politikus. A bíró ezután a nyomozásban keletkezett iratok ismertetésével folytatta a tárgyalást. Felolvasták Káel Frigyes szaktanácsadó hosszú elemzését a kommunista diktatúráról, annak kialakulásáról Magyarországon, 56-ról, Biszku szerepéről. A szakértő kifejtette, hogyan került Magyarország a Szovjetunió megszállása alá, az 1945-ös Kisgazda győzelemmel lezárult választás ellenére hogyan tartották a kezükben a kommunisták mégis a – belügyminiszteri poszt megszerzésével – hatalmat. Majd miként valósult meg a „szalámitaktika”. A vélemény leszögezte, hogy a kommunisták mindent megtettek a független intézmények, bíróságok bekebelezésére, még a tényleges hatalmuk megszerzése előtt. A szakértő elemezte a későbbiekben létrehozott népbíróságok szerepét is. Tényként lett megállapítva az is, hogy a kommunisták idején a büntetőeljárás súlypontja a nyomozati szakra helyeződött át. A szakértő értekezett arról is, hogy november 4-e után új szakaszba lépett a forradalom, a munkástanácsok lettek az ellenállás vezetői. Ezt Kádárék nem tűrhették, és a vádiratban említett módon leszámoltak az „ellenállókkal”. Sőt, a vádban szereplő sortüzek mellett embereket gyilkoltak a „pufajkások” Egerben és Miskolcon is. A szaktanácsadó szerint Kádárék a hazánkban jelen lévő KGB segítségét is igénybe vették. Káel Frigyes arról is számot adott, hogy az 56 utáni megtorlások idején Biszku hatalmi helyzetben volt, tagja volt a szűk, a megrendeléseket kiadó pártvezetésnek. Jelentés szól arról, hogy a volt belügyér sok ítéletet túl enyhének tartott, volt, hogy emiatt bírákat cseréltek le, illetve részesítettek megrovásban.
Nem tudott megbocsátani Nagy Imrének
A tárgyaláson felolvastak egy korábbi, az 1956-os intézet által a 90-es évek elején készített interjú részleteit. Ebben Biszku igyekezett a saját szerepét kisebbíteni. Állította, hogy a forradalom után (ő itt is ellenforradalomnak nevezte) nem a politika befolyásolta a különböző eljárásokat. Szerinte a rendőrség nyomozott, az ügyészség vádat emelt, a bíró pedig ítélkezett. Biszku sajátos értelmezése szerint „rendteremtés” történt 1956 után. Állította, több sortűzről, köztük a Nyugati téren lévő öldöklésről még csak nem is tudott. A Kossuth téri tömegbelövetés kapcsán provokációról beszélt, arra azonban az interjúban nem tudott magyarázatot adni, hogy ezeket az eseteket, miért nem vizsgálták ki később. Biszku szerint az „ellenforradalmárok” már 1955 decembere óta tudatosan készültek arra, hogy „erőszakosan megdöntik a hatalmat”. Október 23-a előtt már „szét is osztották a vezetői posztokat” – állította akkor a most 93 éves vádlott. Biszku az interjúban Rákosiék rossz politikáját hibáztatta, de szerinte a külső- és belső ellenségeken kívül Nagy Imrééket terheli a legnagyobb felelősség a kialakult helyzet miatt. „Nagy Imre és társaik szövetségre léptek a legszélsőségesebb elemekkel” – mondta el Biszku, aki azt is hozzátette, hogy többek halálát nem tudja megbocsátani Nagy Imrének.
Interjú “Béla bácsival”
Agg nyugdíjasként él 66 négyzetméteres földszinti lakásában Biszku Béla (93), az egykor élet-halál uraként emlegetett pártállami belügyminiszter, Kádár János első embere – kezdi interjúját a Blikk szerzője. Biszku a Blikknek adott interjúban azt mondta, nem is érti, miért vádolták meg, az ügyben érintett időszakban nem is volt belügyminiszter, így nem is adhatott parancsot sortűzre. Az interjúban elmondta apai jó barátját, Mező Imrét – fehér zászlóval a kezében – mellette lőtték hasba. Idős éveiben irgalmas rendi nővérek segítik: mosnak, takarítanak rá, de gyakran látogatja a húga, az unokaöccse és egy kedves szomszédasszony. Elmondása szerint az utcán nem nagyon ismerik fel, nem köpik le, nem támadják meg, csak idős ember mennek oda hozzá jó egészséget kívánni. Arról nem tud, hogy lennének ellenségei…
A per március 25-én további iratok ismertetésével folytatódik.
Címlapfotó: MTI/Beliczay László
Facebook
Twitter
YouTube
RSS