Este negyed nyolctól napfogyatkozás éri majd azokat a nézőket, akik nem tudják nélkülözni a gagyi- és kevésbé gagyi tévék kínálatát. Plusz rádiók egész sora fogja beolvasni a Reklámszövetség petícióját. Mellettük több internetes laptársunk is a tiltakozást választotta. Lelkük rajta, minden kiadónak szíve-joga védeni a saját pénztárcáját, vagy szolidaritást vállalni akivel akar. Csak nehogy a médiaháborús hiszti újra felfújt lángja a hétköznapi fogyasztót is megvakítsa! Ez a vita ugyanis nem az emberekről szól. Már ha el tudunk vonatkoztatni azoktól az érvektől, hogy esetleg nélkülözni kell majd Balázs reggeli viháncolós rádióműsorát, vagy a VV10-et. Egyszóval: miért is kéne tiltakozni egy alapvetően jó ötlet ellen?
L. Simon László törvényjavaslata a média szennycsatornáinak progresszív megadóztatására ugyanis jó dolog. A Napi.hu táblázatából is tökéletesen látni, hogy a többfunkciós rollerre kizárólag a közízlést és a társadalmat szöges buzogánnyal romboló médiumokat ültetnék rá. Őnekik kellene az éves árbevételük 4-20 százaléka közötti részét reklámadó formájában az államkasszába utalniuk. Ezt azt is jelenti, hogy a reklámadónál sokkal helyesebb kifejezés lenne a gagyiadó használata. De nemcsak ezért kellene módosítani L. Simon tervezetét. Hanem azért is, mert mentesíteni kellene az adó megfizetése alól a nagyobb részben normális, etikus, közszolgálati tartalmakat adó médiumokat. Így a közéleti napilapokat, hírtelevíziókat, stb. (Bár konkrétan a Hír Tv esetében akár egyfajta Robin Hood-adóként is felfoghatnánk az eredeti elképzelést. Hiszen ha már a jól ismert és mesés módon bőkezű hirdetőik segítségével sikeresen felverekedték magukat a legnagyobb potenciális reklámadó-fizetők körébe, azt a 4,1 százalékot igazán vissza is csorgathatnák a közösbe! De ez maradjon csak a feltörekvők morgása…) Nagy probléma a tervezettel az is, hogy miközben a gagyit ránk ontó multikat jól megadóztatnák, kibújhatna a kötelezettség alól a két legnagyobb reklámpénzszippancs felület: a Facebook és a Google-Youtube. Pedig főleg az előbbit, ezt az önkényeskedő “internet az internetben” hálózatot kellene végre valahogyan jól megsarcolni.
Ám a lényeg nem ez. Hanem az, hogy a megtisztított profilú gagyiadó teljes egészét a minőségi újságírás támogatására kellene visszaforgatni! Tudjuk, hogy elsőre naiv elképzelésnek hat egy, a minőségi újságírást – a Nemzeti Kulturális Alap módjára – a politikától kevéssé függve, az értékek és olvasói-nézői tömegek arányára tekintettel igazságosan támogató szervezet felállítása, de a mai médiakáoszban még egy tökéletlenül működő szubvenció is nagy segítség lenne az etikus újságírás maradványainak megőrzésében. Egy ilyen adó kivetése és szabályozott keretek között való felosztása a polgárok tisztánlátását, a sokszínű és minőségi sajtó kialakulását, végső soron tehát a demokrácia erősödését szolgálná!
A közelmúltban egy szakdolgozathoz adtam választ a következő kérdésre: Mi a véleménye a hazai oknyomozó újságírás jelenéről?
Sajnos az egész médián belül is az oknyomozó újságírást sújtja legjobban a hagyományos piacok felbomlásával járó sajtókáosz. Gyakorlatilag nincs olyan befektető, vagy hirdető Magyarországon, aki kizárólag azért finanszírozná az oknyomozó, tényfeltáró sajtót, hogy a felületein keresztül etikus hirdetésekben, etikusan különválasztott szponzori megjelenéssel elérje ezeknek a cikkeknek az amúgy reklámszempontból is igényes és értékes olvasótáborát. Mindebből az következik, hogy az oknyomozó újságírást támogató médiumok kénytelenek a klasszikus médiaetikával összeegyeztethetetlen módon forrásokhoz jutni. Itt nyilván olyan szponzorokra, befektetőkre gondolok, akik a közvélemény befolyásolása érdekében támogatják ezeket a médiumokat. Ma már nyílt titok, hogy a legnagyobb napilapok és internetes lapok felületei gyakorlatilag “listaáron” igénybe vehetők különféle politikai-, vagy üzleti, tényfeltáró újságírásnak álcázott lejárató akciók lebonyolításához. Ugyanez elmondható az oknyomozást támogató alapítványokról is, hiszen tavaly már az ilyen téren aktív Norvég Támogatási Alap kuratóriuma is politikai motivációk alapján, egyetlen körberajzolható körnek, azaz Bajnai Gordon pártja szakértői és támogatói bázisának adott ilyen célra több tízmillió forintos adományt.Mivel a piac nem hajlandó etikus módon finanszírozni az oknyomozó cikkek közlését, a megoldás a olvasók előfizetői hajlandóságának növelése, a valóban pártatlan, vagy legalább kiegyensúlyozott alapítványi források megnyitása lenne. És persze normális demokráciában (például francia mintára) ez nem csak civil, hanem állami feladat is lehetne. Már ha az állam képes volna politikai és gazdasági motivációk nélkül forrást biztosítani az oknyomozást támogató alapítványok számára. Pedig ahogyan a minőségi kultúrát is az adófizetők pénzéből tartják életben, úgy a multicégek és helyi gazdasági kiskirályságok korában a minőségi újságírás szubvenciója sem ördögtől való elképzelés.A mai kaotikus helyzetben minden újságíró egyéni kötelessége a minimális sajtóetika betartása, azaz függetlenül az őt eltartó szerkesztőség tulajdonosainak érdekeitől, a szerkesztői témaválasztás motivációitól, minden újságíró egyéni felelősséget visel a sajtószabadság fennmaradásáért. Magyarul: bármilyen céllal is kaptál a kezedbe egy témát, szándékosan hazudni tilos, lejárató kampányban részt venni tilos!
Tehát: mit kíván a magyar sajtó?A gagyiadó kivetését, amelynek teljes egészét a minőségi újságírás támogatására fordíthatják a parlament által kiválasztott, az újságíró szakma részvételével felállított alapítványok!
HUTH GERGELY felelős szerkesztő – PestiSrácok.hu
Facebook
Twitter
YouTube
RSS