Miközben továbbra is jelentősek a Népszava gazdasági problémái, s volt olyan időszak, hogy akadoztak, csúsztak az újságírók fizetései, néhány héttel ezelőtt elegáns éttermet nyitott a belvárosban Láposi Elza, a napilap kiadójának ügyvezető igazgatója – értesült a PestiSrácok.hu. A Vígszínház mögötti 42 Gastro & Art nevű éttermet az az AVILA Consulting Kft. üzemelteti, amelynek ügyvezetője Láposi Elza, két tagja pedig a Népszava kiadó igazgatójának a két lánya, Csernus Elza és Csernus Lídia. Érdekes, hogy az éttermet üzemeltető cégnek korábban Láposi Népszavás titkárnője, Békési Zsuzsanna volt az ügyvezetője. A kiadó ügyvezető igazgatója kérdésünkre értetlenül állt a napilap szerkesztőségének folyosói pletykái előtt, miszerint a Negyvenkettő a Népszava megmentésére érkezett támogatások egy részéből nyithatta meg kapuit.
SZARVAS SZILVESZTER – PestiSrácok.hu
Érdekes szerkesztőségi pletykának próbált utánajárni a PestiSrácok.hu. Portálunkat ugyanis több, Népszavánál dolgozó újságíró is arról tájékoztatta, hogy miközben a napilap feje fölül továbbra sem vonultak el a viharfelhők, s csak enyhültek, de nem oldódtak meg a Népszava gazdasági problémái, Láposi Elza, a kiadó ügyvezető igazgatója néhány hete patinás éttermet nyitott a belvárosban, a Vígszínház mögött. A lapnál dolgozó újságírók úgy vélik, a Népszava megmentésére érkezett támogatásoknak egy része segíthette Láposit és lányait az étterem megnyitásában.
A híreszteléseket az érintettek is cáfolták, ugyanakkor az ügyben több érdekességre is bukkantunk. A szóban forgó, 42 Gastro & Art nevű éttermet az AVILA Consulting Kft. üzemelteti, a cégnek jelenleg Láposi Elza az ügyvezetője. A vállalkozásnak két tagja is van, Csernus Elza és Csernus Lídia, akik Láposi Elza lányai. Érdekes ugyanakkor, hogy korábban a kiadó igazgatójának titkárnője, Békési Zsuzsanna volt az AVILA Consulting Kft. ügyvezetője. Az étteremben Láposi lányának élettársa, Tanai-Toguro Gyula is érdekelt. Pikáns, hogy Láposi Elza már a Népszavánál is adott munkát lánya élettársának, miután Tanai-Toguro Gyula volt az, aki megtervezhette és kivitelezhette a Népszava 140 éves évfordulójára készült emlékérmet.
A szerkesztőségi szóbeszéddel természetesen Láposi Elzát is szembesítettük, aki értetlenül állt a pletykák előtt. A kiadó ügyvezető igazgatója a PestiSrácok.hu kérdésére cáfolta, hogy a Népszava megmentésére érkező támogatásokból egy fillér is tapadna az étteremhez. “A Negyvenkettőt novemberben nyitottuk, családi vállalkozásban üzemeltetjük. Családi örökség és negyven év munkája áll az étterem megnyitása mögött. Kérem szóljon a Népszavás informátorainak, hogy álljanak elém, és mondják a szemembe a vádjaikat. Felháborító, alaptalan pletykákról van szó, mint ahogy az is felháborító, hogy a PestiSrácok.hu az én családi vállalkozásom után nyomoz” – kelt ki magából Láposi Elza. Az igazgató kérdésünkre elismerte, hogy a 140. évfordulóra lánya élettársa, Tanai-Toguro Gyula készítette az emlékérmet. Láposi Elza egyúttal arra is felhívta a figyelmünket, hogy a Népszava megmentésére érkezett összegek felől Muzslai Katalinnál, a dolgozók egyesületi elnökénél érdeklődjünk, mert nem ő, hanem az egyesület kezeli a pénzeket.
A PestiSrácok.hu természetesen a Népszava Szerkesztőség Dolgozóinak Szociális, Kulturális és Segélyező Egyesületének elnökét, Muzslai Katalint is felhívta, aki kérdésünkre kijelentette, az egyesület számlájára csak a szociális juttatások érkeznek. “Mi csak a magánszemélyektől kapott hozzájárulást, adó 1 százalékot, anyagi támogatást kezeljük, a hozzánk érkező összegeket a Népszava dolgozóinak szociális megsegítésére fordítjuk. Legutóbb például kollégánk, Andrassew Iván gyógyítására, kezelésére szerveztünk gyűjtést, korábban, lehetőségeinkhez mérten a lap megmentéséhez is hozzájárultunk. Az egyesülethez kisebb összegek, hozzájárulások, adományok érkeznek, az egyéb támogatásokat, a hirdetésből befolyó pénzeket a Népszava Lapkiadó Kft. kezeli, amelynek Láposi Elza az ügyvezetője“ – mondta Muzslai Katalin. Mindez azért is érdekes, mert Láposi Elzánál nem a magánszemélyek nagylelkű adományai felől érdeklődtünk, mégis azt állította, hogy az egyesület kezeli a pénzeket…..
Portálunk a Népszava főszerkesztőjének, Németh Péternek a véleményére is kíváncsi volt. “Bár lenne olyan pénz a Népszavánál, amit el lehetne síbolni, de nincs ilyen” – szögezte le Németh Péter. Nyomatékosította, Láposi Elza örökségből, privát pénzből nyitotta az éttermet. “Amennyiben kiderülne, hogy a lap megsegítésére érkezett támogatások nem a hívatott célt szolgálják, én lennék az első, aki nyilvánosságért kiáltana” – szögezte le a főszerkesztő. Németh Péter szerint sok olyan időszak volt a Népszava életében, amikor akadoztak, késtek az újságírói fizetések, de jelenleg stabil a lap anyagi helyzete. “A Népszava volt, van és lesz is” – zárta szavait Németh.
A hazai lappiac vesszőfutását egyébként a Népszava is jelentősen megérzi. A Magyar Terjesztés-Ellenőrző Szövetség (MATESZ) második negyedévi adatai szerint átlagosan 14 ezer példány fogy a Népszavából, amely értékesítési adat 8,2 százalékkal kevesebb az egy évvel korábbinál és 3,2-vel az előző negyedévinél.
Külföldi Viktor
2015-02-10 at 17:29
A Népszava mögött már régóta Simcska Lajos áll. A Szocialista Párt pénzemberének csak addig kellett lap, amig onnan lehetett szépen kivenni összegeket. Amikor már nem lehetett, akkor nem kellett. Ezután látta meg 2013-ban a lehetőséget Simicska abban, hogy felhasználja a korrupt és pénzért mindenre hajlandó társaságot. Körülbelül százmilliós pénzt juttatott a lapnak. Az akciót a főszerkesztő ütötte nyélbe. Ez S-nek már csak azért is jó volt, mert a főszerkesztő felvette a közvetítői honoráriumot – ez több munkatárs éves fizetése lehetett volna – s ettől kezdve éreztették vele, ha nem parírozik, akkor baj lesz, mert kiszivárog a dokumentum és csúnyán fog az mutatni a Postabankos VIP hitel dokumentumai mellett.
Ettől kezdve a lap kézben volt. Még meg kellett szabadulni pár embertől, aki nem állt volna be a sorba. De szerencsére Simon Zoltán, mint afféle “hasznos hülye” megoldotta ezt is, és Zsebesi Zsolt, Scipiádes Eszter és Kozák Alexandra kirúgásában jeleskedett. Még Andrassewwel lett volna baj, de ő egészségi állapota miatt amúgy is kiesett.
Ettől kezdve a Simicska – Puch tengely nagyszerűen muzsikált itt is. A dolgozók azt tudták csak, hogy ha fizetést akarnak Simicskáról nem szabad rosszat írni és kész is.
Célzott üzenetek, megtévesztő információk már akkor is bőven kerültek ide, nem volt ez nagy ár a megmaradásért. Főleg a főnököknek, akik miközben az üres kasszáról papoltak, elég szépen kaptak pénzt.
Sőt, még van tovább is. De nem lehet mindent egyszerre.
Majd annak is eljön az ideje.
A dokumetumok mindenesetre letétben, a kérdés már csak az, befújja e a széll azokat valahova.
Külföldi Viktor
2015-01-14 at 22:58
Honnan van pénze a Népszava kiadóigazgatójának csinos és drága helyen lévő vendéglőt nyitni? A válasz sokkal bonyolultabb annál, minthogy Láposi Elza például a titkárnője, akivel a vendéglőt üzemeltető céget létrehozatta, fizetését részben magánszolgálataiért kapta/kapja a Népszavánál. Az ilyesmi megesik.
A Népszava Fenyő János meggyilkolása után nehéz anyagi helyzetbe került. Ám az akkori főszerkesztő látott üzleti fantáziát a dologba, és egy szép nap kiderült, titokban, pár társával, megszerezte a lap tulajdonjogát. Ám hamar rájöttek, finanszírozni már nem tudja. Egyetlenegy forrás maradt végül, a Szocialista Párt. Érkezett is onnan pénz, de egy idő után feléledt a gyanú, nem minden a Párt érdekei szerint történik.
Újabb főszerkesztő, újabb próbálkozások. Közben a lap egyre közelebb került a Szocialisták pénzügyi köreihez. 2002 környékén felismerték, nagyszerűen lehet közpénzeket a lapon keresztül magánosítani. Ehhez azonban megbízható gazdasági vezető is kellett.
Bár Németh Péter szeretett volna kiadóigazó is lenni a főszerekesztőség mellett, rá nem mertek pénz bízni.
Így került végül a kiadó élére Láposi Elza, aki az Szocialisták pénzárosának a bizalmasa volt, cégének egyik vezetője.
A pénzek jöttek-mentek. Szépen folyt belőle vissza.
A főszerkesztő persze nem adta fel, hogy megszerezze a kiadóigazgatói posztot, ezért csinos háború indult. Persze, ahogy a vizilabdában szokás, az igazi csata a mélyben folyt.
Láposi elkezdett új főszerkesztőt kasztingolni, Németh pedig párton belüli szövetségeseket keresni. (Láposi élettársa a Szocialisták választmányának az elnöke volt sokáig.)
A munkatársaknak mind kevesebb jutott. A főszerkesztő és az igazgató (és ez utóbbi titkárnője) persze elég jól keresett, kocsi, ez meg az.
Sőt, a Pártnak, illetve az akörül mozgó egyik másik cégnek, vagy annak tulajdonosának is szépen jött vissza a pénz, hola Szerencsejáték, hol az MVM, hol a Paksi Atomerőmű “hirdetéseiből.”
Közben a főszerkesztő szövetséget kötött a zavaros múlt Molnár Zsolttal. Molnár sztár lett a lapban. Nagy interjúk, fényképes beszámolók jelentek meg róla. Ha nem elég jó helyen a lapban, akkor már reggel telefonált, hogy nem ez lett megbeszélve.
Molnár a saját pecsenyéjét sütögette persze, de ettől sok pénz még nem jutott a lapnak. Kisebb szívességeket persze tett cserében a lapvezetőnek. Így megigérte, hogy egyik (bizony) élettársának segít munkát szerezni.
Aztán jött a Fidesz, már nem volt honnan pénzt szerezni, a Szocialistákat tovább nem nagyon érdekelte így a dolog. Csak annyiban, hogy jó helyen legyen a fényképük.
Ekkor a csőd előtti pillanatokban – valószínűleg Molnár közvetítésével – megjelent Simicska egyik vállalkozása, és jó százmillió forintot adott a lapnak – jutott ebből tisztességgel jutalékra annak, aki intézte a lapnál az ügyeket – és így a Népszava maradt. Mert állami pénz nem vész el, csak átalakul.
Cserében persze óvatosan kellett eről arról írni, kicsit fékezettebb habzású lett az ellenzékiség. De valamit valamiért. Ráadásul, mennyire érdekes,ha valaki maga fizeti a saját “ellenségét.”
Aztán megint változott a helyzet. Elapadt ez a forrás is.
Munkatársak sorát kellett megint kirúgni. Főleg azokat, akik nem értettek egyet azzal, ami és ahogy történt, s kritizálni merték a főszerkesztőt, vagy olyasmiket írtak, ami azért már nem volt ínyére az új sponzornak.
Miután valahol takarékoskodni is kell, a kirúgottakat megzsarolták, hogy fogadjanak el jóval kevesebb pénzt végkielégítésként, mint amennyi járna nekik. Aki akar perelhet, de nincs sok esélye, mert a lap megszűnik, mire ítélet lesz nagy valószínűséggel – jegyezték meg cinikus mosollyal a munkásság, a szociáldemokraták, a szakszervezetek egykori lapjánál. De a megszünésnél is hatásosabb érv volt, hogy azt a kevés, lealkudott pénzt, azon nyomban, kézpénzben a kirúgott kezébe nyomták. Aláírni sem kellett semmit. Jobb ez így mindenkinek, ha egymás közt lerendezzük, hangzott el. Azt meg lehet találgatni, honnan volt fekete pénz a kasszában.
Íly módon megint sikerült egy időre megmenteni az “ellenzéki” lapot. Ráadásul megzabolázni, a főnököket zsarolhatóvá tenni.
És tessék, most a CBA-t próbálja a főszerkesztő meggyőzni, hogy tegyen be pénzt – karácsonykor nagy írása is megjelen a CBA vezetőjének -, ebből is lesz jutalék, megint elmegy a verkli. Miközben a lapot olvasó megátalkodott ellenzékiek nem is sejtik, ki rendeli a zenét a Népszavánál.
Viktor
2015-01-20 at 06:53
És tessék a héfpi Népszavában már ott is egy Molnár Zsolt interjú
Viktor
2015-01-20 at 06:53
És tessék a hétői Népszavában már ott is egy Molnár Zsolt interjú