Bokor alatt, eszméletlenül fetrengő drogosok, kokainozó VIP-vendégek, a Studió diszkó padlóján megtalált hulla – ilyen és ehhez hasonló esetekről számoltak be a Hajógyári szigeten lévő szórakozóhelyek egészségügyisei, akik ezer forintos órabérért a szórakozásban “megfáradt” vendégek ellátását végezték. Egyikük, aki egy fővárosi kórház főnővéreként dolgozott nappal, azt állította, hogy tíz vendégből hét drogos volt, s annak a tíz százalékához kellett átlagosan mentőt hívniuk. A szigeti drogozásról a múlt héten készült cikkünk második részét adjuk közre.
SZENVEDI ZOLTÁN – PestiSrácok.hu
A Hajógyári szigeteki droghelyzetről szóló cikkünk múlt heti, első részében korábbi kábítószer fogyasztók vallottak arról, miként folyt az árusítás és a drogfogyasztás Vizoviczki László diszkóiban. Mint azt a cikkben jeleztük, az éjszaka császára és társai ellen folyt nyomozásban az ügyészek az Országos Mentőszolgálat adatai alapján keresték föl a jórészt szerencsétlenül járt egykori vendégeket. A mentők gyűjtése szerint öt év alatt csaknem négyszázszor ment ki a mentő a Hajógyári szigetre és annak környékére mérgezéses ( alkoholos, vagy drog okozta) tünetek, valamilyen ( pánik, drogos, delirium) roham, vagy különféle sérülések miatt.
Alábbi cikkünkben is megszólal három tanú, akik hasonló dolgokról számolnak be, mint sorstársaik. Korábbi cikkünket többen úgy kommentálták a közösségi oldalunkon, milyen érdekes, hogy ők maguk több alkalommal is szórakoztak a Hajógyári szigeten és velük nem történt semmilyen atrocitás, de drogdílerek sem kínálgatták nekik árujukat. A meghallgatott tanúk pedig amúgy is drogosok voltak, akik ha nem a szigeten, akkor máshol “csapják szét” magukat. Nos, való igaz, többen elárulják, hogy rendszeres kábítószer fogyasztók voltak, így talán joggal vetődhet fel a gyanú, hogy vallomásuk a saját, akkor tapasztalt “világukat” tükrözi. Alább azonban három olyan egészségügyi dolgozó vallomását ismertetjük, akiknek az volt a feladata, hogy a diszkókban rosszul lett vendégeket ellássák. Tehát ők a szórakozóhelyek dolgozóinak szempontjából számolnak be az eseményekről, nyilatkozatuk mégis számos párhuzamot mutat a féktelen bulizástól “megfáradt” vendégek beszámolóival. Sőt, tőlük tudjuk meg, hogy például a Studió diszkóban egy “aranylövésben” elhunyt, középkorú ember holttestét fedezik fel a vendégek, a VIP “körlet” közvetlen közelében, ott, ahol elvileg nagy a vendég forgalom, s ehhez képest a hulla vélhetőleg órákon át feküdhetett a padlón anélkül, hogy valaki észre vette volna, hiszen a buli végén, kora reggel találtak rá. Ezt azért hangsúlyozzuk, mert a nyomozati anyagban ezek a beszámolók nem a “drog lila felhőjében” születettek, és amelyek – mint majd alább olvasható – megerősítik a szerencsétlenül járt kábítószer fogyasztók elmondásait. Ennyi kis kitérő után nézzük akkor, hogyan emlékeznek vissza “baleseteikre” a Hajógyári sziget egykori vendégei.
“Képes voltam 24 órán keresztül táncolni” Fotó: PS
“Saját magam rájöttem kit kell keresni”
A 23-as számmal jelzett tanú vallomásában elmondta, a Hajógyári szigeten kezdett drogozni, úgy 2008 körül. Elmondása szerint őt is rabul ejtette a Coronita diszkó, aminek a WC-jében szerezte be a szórakozásához szükséges speedet. “Bementem oda és ott volt egy emberke és tőle vettem. Első alkalommal nem tudtam, hogy kihez kell odamenni, saját magam rájöttem, hogy kit kell keresni. Néztem, hol állnak sorba és én is odamentem. Sorban voltak a WC-k, és az egyikben csak az árusítás ment.” A tanú szerint több árus is volt, beosztás szerint dolgozhattak. A tanú is megerősítette, hogy a speeden kívül Katit is lehetett kapni, de a Ginát nem engedték be az őrök, mégis néha bejutott. Elmondta azt is, hogy néha kokaint is fogyasztott, de azt nem a Hajógyárin szerezte be. “Képes voltam 24 órán keresztül táncolni” – vallotta a tanú, miért is kellettek neki a szerek. Hozzátette: két évig minden hétvégén kint szórakozott a szigeten. Volt egy eset – mesélte -, hogy bepánikolt, úgy érezte, meg akarják ölni, verte a víz, nem mert semmit csinálni, azt hitte, hogy meg fog halni. Ezért kihívta a mentőket, akik ellátták, bevitték az Uzsoki kórházba és megnyugtatták, hogy csak túlparázta magát. A tanú is úgy találta, a biztonsági őrök tudhattak arról, hogy a diszkókban drogot árulnak. Az is feltűnt neki, hogy akit arcról ismertek az őrök, át sem vizsgálták a ruházatát, így ők még akár kábítószert is vihettek be a szórakozóhelyre. Kérdésre válaszolva a 23-as tanú elmondta, hogy hallott arról, hogy szolgálaton kívüli rendőrök is adtak a Hajógyári szigeten porta szolgálatot, igaz, konkrétumokról nem tudott beszámolni. A férfi megerősítette: egyetlen egy alkalommal sem volt a diszkókban razzia, pedig, miként föntebb említette, két évig minden hétvégén kint volt. Jellemző, hogy a tanú arra a kérdésre, tartott-e attól, hogy a rendőrök esetleg ellenőrzik, azt válaszolta: meg sem fordult a fejében. A kábítószerek áráról is emlékezett a tanú, mint mondta: “Bent egységes áron adták a drogot. A speed 3 ezer forint volt 1 gramm, a Kati azt hiszem 4 ezer forint volt, a kokót nem tudom, mert soha nem vettem bent és nem is kérdeztem, hogy van-e és mennyibe kerül”.
“A Coronitában nagyon sok kábítószeres volt, vagy be voltak rúgva, vagy be voltak drogozva, de nem természetesen viselkedtek” Fotó: independent.co.uk
Szétszakadt a feje több helyen
Gábor dizájner drogoktól “őrült meg”, a mentősök alig tudták lefogni, majd a Hajógyári szigetről a zárt osztályra került, ahol 2-3 hétig éber kómában feküdt. Mint tanúként elmondta, ivott és drogozott is. Többnyire Katit és egy Formek nevű port használt aznap este. “Azt tudom még, hogy körbefogtak, én nem akartam senkit magamhoz engedni, mondtam, hogy hagyjanak békén, nem is tudtak lefogni, nem hagytam magam. Az biztos, hogy engem nem bántottak, hanem elestem (…) Beütöttem a fejemet, szétszakadt a fejem több helyen…” Gábor elmondta, hogy általában a Formeket, meg a Biospeed nevű szert a Hajógyári sziget parkolójában vásárolta, meg a Dokkoló nevű diszkó WC-jében. Mindig más embertől vette, akiről szóbeszéd útján terjedt, hogy drogot árul. A szerekről azt mondták neki, hogy legálisak és nem olyan károsak, mint a hagyományos kábítószerek. A fiú is ugyanazt mondta el, mint a többiek. “Sorban voltak a WC-k, az egyik WC-nél sorban álltak, egy ember bent volt mindig, a többiek pedig jöttek-mentek, ott lehetett a drogot megvenni, ezt egy párszor láttam, meg egy párszor én is sorban álltam. (…) Formeket vettem egyszer-kétszer magamnak, kb. 1 grammot, 2-3 ezer forintért, meg Katit. Azt nagyon nem szerették ott, ha valaki Ginázik, arról ki is volt téve egy plakát az ajtóra.”A tanú sem tapasztalt soha rendőri intézkedést a szórakozóhelyeken, de azt látta, hogy a Coronita diszkóban “nagyon sok kábítószeres volt, vagy be voltak rúgva, vagy be voltak drogozva, de nem természetesen viselkedtek”. De hozzátette, hogy mindegyik Hajógyári szigeti helyen lehetett drogot vásárolni.
“Ott az Anti, tőle lehet venni”
Anasztázia arról számolt be, nem volt nagy titok, hogy a Coronitában szinte nyilvánosan árulták a kábítószert. “Egy férfi árulta a drogot, a két WC között, szinte már majdnem egy asztalra volt kitéve. De mindenki odajárt szinte vásárolni. Egy ilyen középkorú köpcösebb férfi volt, ott az őrök szeme láttára, mindenki előtt”. A nő leginkább kokaint és amfetamint vásárolt, meg valamilyen bogyót, aminek nem tudta a nevét. Arra a kérdésre, hogy az őrök láthatták-e a drogárusítást, Anasztázia azt válaszolta, biztosan tudhattak arról, és láthatták is, aki a WC-nél árult, de mást nem tűrtek meg a helyen. “Egyszer láttam egy olyan esetet, hogy szórakoztunk, két őr kivitt egy férfit és egy nőt, mert füvet árultak bent és rendesen a nőt a tarkójánál fogva kidobták. (…) De az, aki ott árult a WC-nél, azt nem bántották.” A drogárusról a nő elmondta, hogy Antinak hívták, mindenki ismerte, egy övtáskából árulta a szert a vendégeknek. “Ha valaki olyan, aki még nem járt ott, odament a másikhoz és megkérdezte, hogy honnan lehet szerezni cuccot, akkor rögtön mondták, hogy ott az Anti, tőle lehet venni.”
Tíz vendégből hét drogos volt
Az egyik budapesti kórház főnővére egy jó ideig egészségügyisként a Hajógyári szigeten dolgozott. A nő elmondta, hogy Vizoviczki László biztonsági főnöke, Varga Istvánon keresztül jutott be a személyzet közé, s óránként ezer forintot kapott. Mint mondta, a Dokk és a Coronita között volt egy egészségügyi sátor, volt benne két dívány, egy tolókocsi, egy készenléti táska, és egyéb sérülések ellátására alkalmas kötszerek és tárgyak. A nő elmondta, hogy adó-vevő rádión tartotta a kapcsolatot egymással a személyzet, és neki is rádión szóltak, ha a biztonsági őrök vittek a sátorba ellátni való vendéget. “Ha olyan volt az eset – mert jöttek részegek, drogosok, verekedéses esetek, meg letörött a műkörmöm – akkor mentőt hívtam.” A főnővér elmondása szerint elsődlegesen hányás, rosszullét, tónustalan izomzat, ájulás, eszméletvesztés miatt vitték oda a vendégeket, “drogosoknál a tűhegynyi, vagy a nagyon tág pupilla, nyálfolyás, vizelet, széklet beengedése, túlzott eufória, vagy az agresszió. Döntő többségben a súlyosabb esetekben a Gina hatása volt, ami szintetikus drog. Aztán volt az ecstasy….A speedtől voltak még nagyon rosszul. (…) Akkoriban divat volt még a Kati, ez mefedron, ez egy növényvédő szer … Divat volt még az Ica, vagy Ilonka, ami ketamin, de így is hívják, hogy lónyugtató.” A tanú állította, hogy azokhoz, akik elvesztették az eszméletüket, minden esetben mentőt hívtak. A betegeket a portások, a kidobók, vagy a forgalomirányítók vitték hozzá, “ha megtalálta a bokor alatt, vagy volt, hogy a tolókocsival mentem a betegért, mert nem tudták kísérni, olyan állapotban volt.” A főnövér nem emlékezett egy hatósági, vagy rendőrségi ellenőrzésre sem, csak amikor már kitört a “botrány”. Bár egyetlen esetet megemlített a nő: “Egyszer, talán 2011 nyarán volt egy késelés dolog, ahhoz hívtak rendőrt. Nem a sziget hívta a rendőrt, hanem a sértett, ha úgy gondolta. Nem tudok róla, hogy a szigetesek rendőri intézkedést kértek volna.” A nő tapasztalata szerint nyugodtan mentek a diszkókba a drogosok, mintha tudták volna, hogy nem kell ellenőrzésre számítaniuk. A sátorba VIP vendégek nem jártak, mivel ők kokainoztak, ami “nem jelent olyan állapotromlást”, ami miatt el kellett volna őket látni. Arról pedig, hogy egy este hány drogost kellett ellátni, a főnővér úgy fogalmazott, hogy tíz vendégből hét drogos volt, s ennek a 10 százalékához kellett mentőt hívni.
Fele kábszeres, fele ittas
Egy másik ápoló tanúként azt vallotta, szerinte a hozzájuk kerülő betegek fel volt drogos, a másik fele pedig ittas. Volt olyan este, amikor legalább tíz vendég kötött ki náluk. Az ápolónő elmondta, hogy nem volt nagy titok, hogy folyt a diszkókban árusítás, és ha a biztonsági személyzet nem van és bent voltak a teremben, akkor biztos tudomásuk lehetett a drogárusításról. Szerinte a 25-30 év közöttiek drogoztak leginkább.
Már exit volt
Vallomást tett az a nővér is, aki három évet húzott le a Hajógyári szigeten. Állította, a hozzájuk érkező betegek fele lehetett a drogos, közülül kettőt újra kellett élesztenie. De volt egy újraélesztése, ami nem sikerült…“Egy (újraélesztés – a szerk.) volt korán, a Coronitában ültem és jöttek szólni, hogy rögtön menjek át a Stúdióba, mert valaki eszméletlenül ott van. De az már exit volt. Elkezdtem az újraélesztést, jött a mentő is, de nem tudtak vele mit kezdeni. Ez egy 42 éves ember volt. Szerintem túllőtte magát, mert láttam a karján a szúrásnyomot. (…) Már akkor halott volt, amikor én odamentem, mert látszottak rajta a hullafoltok. Az ember a Stúdióban, ahol volt a Lounge volt, jobb kéz felé, ahogy megyünk fel a VIP részleg felé, a lépcsőnél az ablaknál feküdt. Ez már a buli vége fele volt, ez már valamikor reggel felé lehetett, már világos volt. Az egy forgalmas hely volt, ahol feküdt. Azt nem lehet tudni, hogy mettől feküdt ott az ember. (…) Az eset valamikor 2007-ben, vagy 2008-ban lehetett…” A nő szerint nem csak rendőr, de még katona is dolgozott a Hajógyári szigeten kidobóként. A hatósági ellenőrzésekről a nő elmondta, hogy három év alatt két alkalommal tapasztalt olyat, hogy “kijöttek valami kutyások”, de ezen kívül nem volt. Az ápoló megítélése szerint a vezetőség előre tudhatott az ellenőrzésekről, mivel “az ember időnként levágja, hogy túlzottan rend van és nagyon flottul mennek a dolgok.”
Címlapfotó: glorysurgery.com
Facebook
Twitter
YouTube
RSS