Kolontár tragédiája figyelmeztetés Európának – EP-határozat a szennyező fizet elvének reformjáról

Öt éve, hogy a Mal Zrt. tározójából kiömlő másfél millió köbméter vörösiszap elöntötte Kolontárt, Devecsert és Somlóvásárhelyet. A tragédiában tíz ember vesztette életét. Magyarországi képviselők egy csoportja új uniós szabályozás elfogadását sürgeti, amelynek lényege a gyors és hatékony elszámoltathatóság, azaz a “szennyező fizessen” elve. Az erről szóló, az EP plenáris ülésén elfogadott határozatról Hölvényi György  néppárti képviselőt kérdeztük.

SUSÁNSZKY MÁTYÁS PÁL – PestiSrácok.hu

„Kolontár nemcsak a magyar összefogás szimbóluma, hanem egész Európát is figyelmezteti az elvégzendő feladatokra” – nyilatkozta az Európai Parlament plenáris ülésén Hölvényi György képviselő, aki új, hatékonyabb uniós szabályozás bevezetését szorgalmazta. Az eredetileg Áder János nevéhez fűződő kezdeményezés lényege, hogy a veszélyes anyagokkal dolgozó, vagy azokat gyártó cégek egy közös pénzügyi alapba fizessenek be, amelyet katasztrófahelyzet esetén azonnal fel lehetne használni. Ebben a rendszerben ellenőrzött formában érvényesülhetne a “szennyező fizet” elve, sőt a cégek ebből az alapból pályázhatnának biztonságtechnikai fejlesztésekre is. A plenáris ülésen ma elfogadott határozatról és a szennyező fizet rendszerének működéséről Hölvényi György nyilatkozott a PestiSrácok.hu-nak

Hölvényi György EP-képviselő; Fotó: magyarhirlap.hu

Több európai parlamenti felszólalásában beszélt arról, hogy nem érvényesül a “szennyező fizet” elv. Egyáltalán hogyan lehet meghatározni, ki a szennyező?

A történelmi hűség kedvéért fontos kiemelnem, hogy a kezdeményezés Áder János köztársasági elnök úr nevéhez fűződik. Európai parlamenti képviselőként hamar felismerte, hogy a vörösiszap-katasztrófa legnagyobb tanulsága a “szennyező fizet” elvének teljes kudarca. Hiába rendelkezik ugyanis uniós jogszabály az elv alapján a felelősségről, kötelező pénzügyi garanciák nélkül nem tudnak azonnal pénzhez jutni a károsultak. Az egyes ipari létesítményeknek pedig vagy egyáltalán nincs felelősségbiztosításuk vagy a fedezet az okozott károk töredékére sem elegendő. Sajnos hasonló tanulságokat vonhatunk le a 2000-es nagybányai ciánszennyezés történetéből is, ahol a bíróság csak hosszú évek múltán tudta a károkozót a kár megtérítésére kötelezni. Ráadásul a cég akkor már nem is létezett, így végül senki sem fizetett.

A javaslat központi eleme éppen ezért egy olyan EU szintű pénzügyi rendszer létrehozása, amelyet kizárólag a potenciális szennyezők, azaz a veszélyes anyagokat gyártó vagy azzal működő ipari létesítmények befizetései alkotnának. A szennyező alatt tehát itt a veszélyes tevékenységet folytató vállalkozást kell érteni.

Vörösiszap-tározók Magyarországon; Fotó: alapinfo.hu

Miért fontos európai szinten kiharcolni ezt a szabályozást, amikor országos szinten is problémás a szennyező cégek elszámoltatása? 

Úgy gondolom, hogy a két kérdést nem lehet különválasztani. A környezeti felelősségről szóló irányelv uniós szinten rögzíti a “szennyező fizet” elvét, de annak érvényesítését már a tagállamokra bízza. A probléma egyik fő oka tehát az, hogy harmonizált felelősségbiztosítási kötelezettség egyelőre nem létezik az Unióban. Az egyes tagországok szintjén pedig sajnos azt tapasztaljuk, hogy a “szennyező fizet” elvét nem mindenhol garantálják kötelező pénzügyi biztosítékok. Az Európai Bizottság tanulmányaiból kiderül, hogy sokszor maguk a biztosítók is vonakodnak az ipari katasztrófák esetére megfelelő biztosítást nyújtani. Egyelőre hiányzik ugyanis a megfelelő tudás és módszertani ismeret az ipari katasztrófák okozta környezeti károkkal kapcsolatban. A javaslatunk éppen ezen a ellentmondásos helyzeten akar változtatni.

A “szennyező fizet” elv megelőző vagy utólagos intézkedéseket, szabályozásokat takarna?

Az új európai katasztrófabiztosítási rendszer elsődleges célja az lenne, hogy ipari katasztrófák esetén gyors és hatékony pénzügyi segítséget nyújtson a kárelhárításhoz illetve a kártérítéshez. A rendszer csak a rendkívül súlyos katasztrófák esetén lépne működésbe, azaz meghatározott kárösszeg felett. A szerencsétlenséget szenvedett tagállam egy előzetes kárbecslés alapján azonnal lehívhatná a szükséges összeget, amelyből nemcsak a saját kárelhárítási, kárfelszámolási kiadásait fedezhetné, hanem a környezeti károk rendezésén túl a katasztrófa civil károsultjait is gyorsan pénzhez juttatná. A felelősség megállapítását és a károkozó teljesítését követően pedig – ami akár több évig is eltarthat – végül a tagállam elszámolna az uniós biztosítási rendszerrel. A károsultak azonnal pénzhez jutnának. Az uniós rendszer kiegészítené a cégek kötelező felelősségbiztosítását, ezért nem csorbulna a “szennyező fizet” elve. A rendkívüli méretű katasztrófák esetén azonban bizonyos összeghatár felett az uniós szolidaritás is beszállna a költségek fedezésébe, s a tagállam nem maradna egyedül a bajban. Végül érdemes kiemelni, hogy a befizetők a rendszer haszonélvezői is lehetnének: pályázatokon keresztül biztonsági és környezetvédelmi beruházásaikra támogatást igényelhetnének a fel nem használt forrásokból. A javaslat ezen része tehát már a megelőzésről szól. A koncepció részleteiről szakmai konzultáció folyik az Európai Bizottsággal. A vörösiszap-katasztrófa tanulságairól szóló parlamenti határozat minden bizonnyal új politikai lendületet ad ezeknek a tárgyalásoknak.

Ciánszennyezés a Tiszán; Fotó: szegedma.hu

Hogyan értékeli a vörösiszap-katasztrófa jogi perének jelen állását? Jogerős ítélet még mindig nem született, sőt konkrét felelőse sincs az ügynek…

Nyilván rossz üzenete van annak, hogy öt év után még mindig tart a per. Ha a lassúság alaposságot jelent, nincs mit kifogásolni az igazságszolgáltatás működésében. A körülmények teljeskörű feltárása után, ha késve is, de meg fog történni a károkozó felelősségre vonása. Ez mindannyiunk érdeke.