Huszonöt éve húzódik a Bős-Nagymarosi vízlépcsőrendszer körüli pereskedés Szlovákia és Magyarország között. Bár a magyar fél a Duna védelméért összefogó civil tiltakozások hatására 1989-ben elállt a közös beruházástól, Szlovákia 1992-től a bősi erőmű működtetése érdekében elterelte a közös folyót, azóta használja jogtalanul a vízhozam 83 százalékát. Az ügyben a két ország a hágai Nemzetközi Bírósághoz fordult, amely 1997. évi döntésével meghatározta egy lehetséges államközi szerződés kereteit, amelynek legfőbb szempontjai a méltányos – 50-50 százalékos – vízmegosztás, és a minimális ökológiai beavatkozás voltak. Az idén októberben kiszivárgott hírek szerint azonban a magyar delegáció négy duzzasztógát megépítésére tett javaslatot, amely arra utal, hogy a méltányos vízmegosztás helyett milliárdos beruházással oldanák meg a Szigetköz problémáját. A magyar diplomácia teljes kudarcának vagyunk tanúi, vagy ismét felébredt Csipkerózsika-álmából a vízügyi lobbi?
A nyilvánosság kizárásával döntöttek
Az érintett állami szervek érthetetlen titkolózására jellemző, hogy Baranyai Gábor, a szlovák-magyar tárgyalások magyar küldöttségének vezetője az egyeztetésekről csak annyit árult el az Országgyűlés külügyi és fenntartható fejlődés bizottságának novemberi együttes ülésén, hogy a szlovák fél 2014-ben jelezte megegyezési szándékát, amelyre a magyar fél is nyitott, de több vizet szeretne a jelenlegi 17 százaléknál. A négy duzzasztógát építésének tervéről azonban nem tett említést.
A Duna védelmében fellépő Duna Chartának időközben sikerült megszólaltatniuk Baranyai Gábort, innen tudható, hogy a magyar tárgyalásvezető ténylegesen négy duzzasztógátat javasolt építeni a magyar kormánynak. A döntés szakmai hátteréről többet nem árult el, sőt a Duna Chartának csak a magyar javaslatra adott szlovák változtatások tervezetét adta át, tehát az eredeti magyar elképzelésekről semmit sem lehet tudni.
A Duna Charta december elején a témában rendezett Beszélnünk kell a Dunáról! – Duzzasztás vagy fenntarthatóság? című konferenciáján Bárdos Deák Péter elnök részletesen elemezte a magyar tárgyalásvezető által átadott szlovák javaslattervet, amely alapján a magyar álláspontot is rekonstruálni lehet. A legfontosabb kérdésre – azaz, hogy a hágai döntés adta jogunk, és a magyar és uniós szabályozás ellenére milyen indokból akarunk ilyen kedvezményeket biztosítani a szlovákok számára Magyarország kárára – nem kaptunk választ.
A magyar álláspont azt sugallja, Szlovákiának több joga van a Dunához
Június tájékán szivárogtak ki a magyar-szlovák tárgyalás egyes részletei, melyekből kiderült, a magyar tárgyalás vezetője Baranyai Gábor négy gát építését javasolta a kormánynak a Szigetköz vízpótlása érdekében. Cserébe a magyar fél több vizet szeretne kapni, gyaníthatóan erre a szlovákok nem lesznek hajlandóak – kezdte előadását Bárdos Deák Péter. Hozzátette, több fronton is zajlik a háborúskodás, hiszen a magyar vízügy gátépítést támogató képviselői a Szigetköz lakossága körében is erőteljes, gyakran hamis állításokra alapozott lobbitevékenységet folytatnak.
Bárdos Deák Péter hangsúlyozta, egyáltalán nem mindegy, hogy egy ország a vízvagyonával hogyan gazdálkodik, hiszen többen prognosztizálták, hogy a közel-keleti konfliktusnak és a migrációnak is köze van az egyre fokozódó vízhiányhoz. Az ország stratégiai hibát vét, ha lemond a vízvagyonról Szlovákia javára. Hozzátette, a Szigetközben a Duna alatt több száz méter vastag kavicstakaró fekszik, ha a négy duzzasztó felépül, garantáltan elszennyeződik Európának ez az egyik legjelentősebb vízbázisa.
A hágai döntés méltányos és igazságos vízmegosztásra szólította fel a két pereskedő államot, hangsúlyozva hogy az áramtermelés nem élvez elsőbbséget az ökológiai vízigénnyel szemben. A jelen környezetvédelmi normáit a víz-keretirányelv határozza meg, ez alapján Magyarország joggal kérheti az 50 százalék vizet egy közös folyóban. Meglepő, hogy a magyar-szlovák tárgyalások magyar vezetője szerint Magyarország nem jogosult 50 százalékot kérni, eszerint úgy gondolja, Szlovákiának ugyanez jogában áll. Egy korábbi Európai Bizottság-i javaslat 40-60 százalék között javasolta a vízmegosztást. A magyar tárgyalásvezető ezt a 40 százalékot szeretné, viszont a Szlovák javaslatból még ez sem olvasható ki.
A duzzasztás a magyar és az uniós szabályozással is ütközhet
Bárdos Deák Péter szerint alapvető probléma, hogy a bősi vízierőmű miatt egy tiszányi vízmennyiség jut egy dunányi mederre. Két szélső álláspont van, az egyik, hogy több vizet kell engedni a Duna medrébe – műszaki beavatkozás itt is elkerülhetetlen -, a másik megoldás, hogy nincs szükség több vízre, fel kell duzzasztani a jelenlegi mennyiséget.
Bárdos Deák Péter kifejtette, a duzzasztás ellentétes egy érvényben lévő kormányhatározattal, amely kifejezetten a szigetközi Duna-szakasz tekintetében arról rendelkezik, hogy minél kevesebb természetátalakító hatással járjon a műszaki beavatkozás, és a természet önszabályzó működéséhez hasonló állapot jöjjön létre. A négy keresztgátat nem lehet ilyen beruházásnak nevezni, és az önszabályzó működés sem érvényesülne, mert a zsilipkapuk működtetésével szimulálnák a víz mozgását. Ezen felül a vonatkozó uniós vízkeret-irányelv azt köti ki, hogy a nagy folyók szabályozását csökkenteni kell, azaz nem épülhetnek újabb keresztirányú művek. Tehát a tervezett gátépítés szögesen ellentmond mind a magyar, mind az uniós szabályozásnak.
A Duna Charta szerint az az érv sem elfogadható hogy amiatt kellene duzzasztani a Dunát, hogy Szigetköz vízpótlása meg legyen oldva. Idén júniusban egy 6 milliárd forintos beruházás kapcsán a vízügyi igazgatóság kijelentette, a vízpótlás hosszú távon megoldott. Mivel tovább már nem romolhat a Szigetköz állapota, nincs sürgető ökológiai kényszer egy vitatható műszaki beavatkozásra. A műszaki terv ráadásul meghatározza a vízmegosztást. Amennyiben Magyarország elfogad egy műszaki tervet, ezzel egyértelműen elfogadja a vízmegosztást is. Tehát a vízmegosztási tárgyalásoknak igazából nincsen tétje, ha a műszaki dokumentum eleve meghatározza az átengedhető vízmennyiséget.
Bárdos Deák Péter előadásában felhívta a figyelmet, hogy a duzzasztógátak hatására megnövekedne a hordaléklerakódás, amely 10-20 éven belül újabb súlyos problémákat generálna. Hozzátette, a négy gát által leszabályozott víz oly mértékben statikus rendszert eredményezne, amely ellentétes egy folyó dinamikájával. A gátak az ökológiai folyosót is szétszabdalnák, gátolva ezzel például a halak szabad mozgását. Ráadásul a gátrendszer kiépítése és fenntartása –utak, hidak építése –nemcsak drága, de ellentétes a minimális ökológiai beavatkozás elvével. Bárdos Deák Péter hozzátette, a gátrendszer árvízvédelmi kockázatot is jelent.
Összességében a Duna Charta álláspontja az, hogy a duzzasztás nem ökológiai megoldás, hanem a Duna totális leszabályozása. A fenntarthatóságot ráadásul a műszaki fenntartottság szinonimájaként használja a vízügy, márpedig a műszaki fenntartottság és a fenntarthatóság között óriási különbség van. A civil szervezet szorgalmazza az adatok mielőbbi nyilvánosságra hozását, és a tervek tudományos megalapozottságának igazolását.
Miféle gátakat terveznek?
A kormánybiztos állítása szerint fenékküszöböt építenek, azaz kőszórásgátat, amely keresztben húzódik a Dunán, és csak kőből áll, segítségével pedig a kiszáradt mellékágakba jut a víz. A Duna Charta szerint ez nem lehet igaz, mivel a kormánybiztos által átadott dokumentumban egy ténylegesen vasbeton szerkezetű, úgynevezett komplex gát szerepel, tehát vannak benne kőszórásos részek is. A környezetvédők véleménye szerint egyszerűen azért nem nevezik gátnak, mert Orbán Viktor 2012-ben azt nyilatkozta, hogy minél kevesebb gátat szeretne látni a Dunán.
A Szigetköz alapvető problémája, hogy Szlovákia 1992-ben (válaszul a közös vízlépcsőrendszer építésének magyar felfüggesztésére) Dunacsúnynál negyven kilométer hosszúságban egy mesterséges csatornába terelte a Dunát. Az eredeti “főcsap” néhány kilométerrel lejjebb, a közös szakaszon, Dunakilitinél lett volna, ott teljesen funkciótlanul ma is áll az addigra már elkészült duzzasztómű. Hogy a közös folyó természetes medréből elvett több mint nyolcvan százaléknyi víz hiánya ne okozza a Szigetköz vadregényesen burjánzó mellékágrendszerének teljes pusztulását, az elmúlt 25 évben számos elképzelés született. A maradék vizet ma a kőszórásos, “fenékküszöbös” rendszerrel irányítják több-kevesebb sikerrel a valamikori mellékágak egy részébe, de még az első Orbán-kormány idején készült egy terv a száz évvel ezelőtti szabályozásig funkcionáló, kanyargós Duna-főmeder helyreállítására is. Ehhez szintén kőszórásos gátak kellettek volna, hogy a folyót visszakényszerítsék a valamikori ősi medrébe, azaz a mai kiszáradt mellékágakba. Ám ezt a tervet éppen a Duna Charta utasította el a leghevesebben.
A vízügyi tervezők ajánlottak már felfújható gumigátakat, ahogyan a most bedobott kis duzzasztóművek felépítése is a régi mérnöki tervek között szerepel. Ami ténykérdés: a Szigetköz talajvizének egyre süllyedő szintjét a betonban gondolkodó mérnökök és az ökológus irányzat szerint is szükséges valahogyan pótolni, megemelni, mert a mostani alacsony vízszint a nehezen felbecsülhető ökológiai kár mellett már az ország egyik legfontosabb ivóvízbázisát és a környék mezőgazdaságát is fenyegeti.
Forrás: PestiSárok.hu/MTI
Kezdőkép: Szigetköz, szigetkoz-vizitura.hu
Susánszky Mátyás
2015-12-08 at 23:58
Tisztelt Baranyai Gábor Úr!
Mivel újságíróként kötelességem tiszteletben tartani, és mindenkor tiszteletben is tartottam a kötelező ügymenetet, ezért megjelent cikkem hozzászólásaiban nem kívánom e helyütt kommentálni az Ön cikkemhez fűzött kommentárját.
Ezúton szeretném azonban tájékoztatni, hogy az ügyben napvilágot látott októberi hírek kapcsán elsőként a hiteles forrást, azaz Önt szerettem volna megszólaltatni. Erre több kísérletet is tettem október és november folyamán, amelynek bizonyítékai föllelhetőek az Igazságügyi Minisztérium sajtólevelezésében. Sajnálatos módon azonban többedszeri megkeresésemre sem kaptam semmilyen választ. Cikkem decemberben jelent meg.
Ezúton szeretném továbbá visszautasítani, hogy portálunk vagy kifejezetten én bármilyen kampányt folytatna. Az Igazságügyi Minisztérium reagálásának híján pusztán beszámoltam egy olyan eseményről, amely a témában minimális információkkal szolgálhatott.
Üdvözlettel:
Susánszky Mátyás – PestiSrácok.hu
Baranyai Gábor
2015-12-08 at 17:39
Tisztelt Susánszky úr!
Sajnálom, hogy cikke megírása előtt – mint a magyar-szlovák tárgyalások hazai felelősét – elmulasztott megkeresni vagy bármely objektív forrásból érdeklődni a tényekről. Ezek ugyanis könnyen cáfolták volna Duna Charta témában folytatott kampányának “leleplezés/hazaárulás” narratíváját. Mindazonáltal, talán még nem késő az alábbiakat kiemelni:
– a jelenlegi bős-nagymarosi kormányközi tárgyalások 2004 óta folynak, kisebb-nagyobb megszakításokkal. A Duna Charta által kifogásolt, a Szigetköz és a Csallóköz összeköttetésének helyreállítására irányuló műszaki megoldásokra nem én tettem javaslatot, hanem még 2010 márciusában (!) az akkori kormánymeghatalmazott,
– a magyar kormány által közös vizsgálatra előterjesztett javaslatok között szerepelt az ún. fenékküszöbök építése is. A szlovák és a magyar műszaki és ökológiai szakértők közös következtetése volt 2015 nyarán, hogy leginkább ez alkalmas az öreg-Duna vízszintjének megemelésére és a két oldal mellékágainak összekötésére. A felek mindössze abban állapodtak meg, hogy ennek tükrében a fenékküszöbökre épülő megoldást vizsgálják tovább. Egyéb megállapodás nincs,
– hogy mikor és miben egyezünk meg végleg a szlovákokkal? Ezt még nem tudjuk, ugyanis Szlovákia még nem tett még érdemi ajánlatot a vízmegosztásra. A vízmegosztás értelemszerűen befolyásolja bármely műszaki megoldás tervezési paramétereit, ezért jelenleg idő előtti bármiféle megállapodásról beszélni. A magyar vízigények feladásáról szóló valamennyi állítás abszurd és rosszindulatú. Vajon mi értelme lenne ennyit huzakodni Szlovákiával, ha mindössze a mostani helyzetet akarnánk legalizálni?
– Bárdos Deák úr állításával szemben a fenékküszöbökön alapuló megoldás nem ellentétes sem az EU víz keretirányelvével, sem a kormányzati tárgyalási kereteket kijelölő kormányhatározattal. Ezt nekik sokszor elmagyaráztam, de mivel nem illeszkedik a kampányüzenetekbe, ezért inkább ignorálják,
– a jelenlegi Duna Charta kampány kísérteiesen emlékeztet a Szigetköz vízpótlását jelenleg sikerrel biztosító fenékküszöb ellen indított támadásokra a kilencvenes évek közepén. Mi ma a Duna Charta legfontosabb érve az új fenékküszübök építése ellen? Nem más, mint a meglévő fenékküszöb! Mivel a szigetközi vízpótlást az általuk akkor százszor kiátkozott dunakiliti fenékküszöb sikerrel oldotta meg, ezért szerintük már nincs szükség újabb műtárgyakra. Ez öreg-Duna sorsa pedig igazából mellékes…,
– a Duna Charta által a szigetközi műszaki beavatkozások ellen indított harc közepette érdemes felidézni az általuk favorizált ún. mederfeltöltéses változatot. Ez az összes műszaki megoldás közül a legdrasztikusabb természet-átalakítással járó, amely szintén keresztirányú műtárgyak megépítését igényli. Nem beszélve arról, hogy a világon nincs annyi kavics, amennyit beépítettek volna a mederbe,
– végül: a tárgyalások éppannyira titkosak, mint bármely más kormányközi tárgyalás, azaz nem a kamerák előtt, újságirók jelenlétében zaljanak. A 2008-2010 között kidolgozott műszaki megoldások kiválasztása széles körű szakmai egyeztetésen alapult – így került ezek közé a Duna Charta javaslata is – melyek a tárgyalások honlapján megismerhetőek voltak, ezen nincs mit leleplezni. Új döntés pedig azóta nincs.
Ha érdekli a bős-nagymarosi tárgyalások folyamata, örömmel adok róla tájékoztatást.
Üdvözlettel,
Baranyai Gábor
Bős-nagymarosi kormánymeghatalmazott
Igazságügyi Minisztérium
Baranyai Gábor
2015-12-08 at 17:34
Tisztelt Susánszky úr!
Sajnálom, hogy cikke megírása előtt – mint a magyar-szlovák tárgyalások hazai felelősét – elmulasztott megkeresni vagy bármely objektív forrásból érdeklődni a tényekről. Ezek ugyanis könnyen cáfolták volna Duna Charta témában folytatott kampányának “lepelezés/hazaárulás” narratíváját. Mindazonáltal, talán még nem késő az alábbiakat kiemelni:
– a jelenlegi bős-nagymarosi kormányközi tárgyalások 2004 óta folynak, kisebb-nagyobb megszakításokkal. A Duna Charta által kifogásolt, a Szigetköz és a Csallóköz összeköttetésének helyreállítására irányuló műszaki megoldásokra nem én tettem javaslatot, hanem még 2010 márciusában (!) az akkori kormánymeghatalmazott,
– a magyar kormány által közös vizsgálatra előterjesztett javaslatok között szerepelt az ún. fenékküszöbök építése is. A szlovák és a magyar műszaki és ökológiai szakértők közös következtetése volt 2015 nyarán, hogy leginkább ez alkalmas az öreg-Duna vízszintjének megemelésére és a két oldal mellékágainak összekötésére. A felek mindössze abban állapodtak meg, hogy ennek tükrében a fenékküszöbökre épülő megoldást vizsgálják tovább. Egyéb megállapodás nincs,
– hogy mikor és miben egyezünk meg végleg a szlovákokkal? Ezt még nem tudjuk, ugyanis Szlovákia még nem tett még érdemi ajánlatot a vízmegosztásra. A vízmegosztás értelemszerűen befolyásolja bármely műszaki megoldás tervezési paramétereit, ezért jelenleg idő előtti bármiféle megállapodásról beszélni. A magyar vízigények feladásáról szóló valamennyi állítás abszurd és rosszindulatú. Vajon mi értelme lenne ennyit huzakodni Szlovákiával, ha mindössze a mostani helyzetet akarnánk legalizálni?
– Bárdos Deák úr állításával szemben a fenékküszöbökön alapuló megoldás nem ellentétes sem az EU víz keretirányelvével, sem a kormányzati tárgyalási kereteket kijelölő kormányhatározattal. Ezt nekik sokszor elmagyaráztam, de mivel nem illeszkedik a kampányüzenetekbe, ezért inkább ignorálják,
– a jelenlegi Duna Charta kampány kísérteiesen emlékeztet a Szigetköz vízpótlását jelenleg sikerrel biztosító fenékküszöb ellen indított támadásokra a kilencvenes évek közepén. Mi ma a Duna Charta legfontosabb érve az új fenékküszübök építése ellen? Nem más, mint a meglévő fenékküszöb! Mivel a szigetközi vízpótlást az általuk akkor százszor kiátkozott dunakiliti fenékküszöb sikerrel oldotta meg, ezért szerintük már nincs szükség újabb műtárgyakra. Ez öreg-Duna sorsa pedig igazából mellékes…,
– a Duna Charta által a szigetközi műszaki beavatkozások ellen indított harc közepette érdemes felidézni az általuk favorizált ún. mederfeltöltéses változatot. Ez az összes műszaki megoldás közül a legdrasztikusabb természet-átalakítással járó, amely szintén keresztirányú műtárgyak megépítését igényli. Nem beszélve arról, hogy a világon nincs annyi kavics, amennyit beépítettek volna a mederbe,
– végül: a tárgyalások éppannyira titkosak, mint bármely más kormányközi tárgyalás, azaz nem a kamerák előtt, újságirók jelenlétében zaljanak. A 2008-2010 között kidolgozott műszaki megoldások kiválasztása széles körű szakmai egyeztetésen alapult – így került ezek közé a Duna Charta javaslata is – melyek a tárgyalások honlapján megismerhetőek voltak, ezen nincs mit leleplezni. Új döntés pedig azóta nincs.
Ha érdekli a bős-nagymarosi tárgyalások folyamata, örömmel adok róla tájékoztatást.
Üdvözlettel,
Baranyai Gábor
Bős-nagymarosi kormánymeghatalmazott
Igazságügyi Minisztérium