Maffia határok nélkül – Kicsoda valójában Jozef Roháč?

Jozef Roháč különös rekordot tudhat magáénak: Kelet-Közép-Európa egyik legvéresebb kezűnek tartott bérgyilkosát két nap alatt kétszer ítélték életfogytig tartó szabadságvesztésre – emlékeztetett vasárnapi cikkében a Népszabadság. Az írás Gustáv Murin, a pozsonyi Comenius Egyetem tudományos munkatársa legújabb könyvéből is idéz, amelyből az is kiderül, kicsoda valójában a több leszámolásos gyilkossággal és robbantással összefüggésbe hozott férfi. 

Ismert, március utolsó két napján kétszer is életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélték Kelet-Közép-Európa egyik legvéresebb kezűnek tartott bérgyilkosát. Harmincadikán, szerdán Besztercebányán a Különleges Törvényszék távollétében találta bűnösnek hat, még a 90-es években két társával elkövetett gyilkosságért. Másnap Budapesten, a Fővárosi Törvényszék is életfogytig tartó beutalót küldött neki a fegyházba. Roháčot az Aranykéz utcai robbantásért és Fenyő János médiavállalkozó lelövéséért mondták ki bűnösnek. A törvényszék azt is megállapította, hogy előbbi ügyben a Fogász becenevű férfi megbízója Portik Tamás volt, utóbbiban azonban a mai napig nem tisztázódott, hogy ki adott parancsot a médiamágnás kivégzésére. Annak ellenére, hogy van olyan tanúvallomás a nyomozóhatóság birtokában, miszerint egy közszereplő és az Energol-vezér a Művészinas étteremben közösen döntött a médiavállalkozó haláláról.

Gustáv Murin, a pozsonyi Comenius Egyetem tudományos munkatársa, természettudós és publicista nemrég magyarul is megjelent Maffia határok nélkül című könyvében a 90-es évek társadalmi átalakulásának a bűnözésre gyakorolt hatását mutatja be. Azokat a már-már feledésbe merült gyilkosságokat, maffialeszámolásokat, városokat rettegésben tartó robbantásokat idézi fel és elemzi, amelyek az átkosban egyszerűen elképzelhetetlenek voltak. Akkoriban a dél-szlovákiai alvilág központja a Dunaszerdahely–Pozsony–Budapest Bermuda-háromszög volt. Máig rejtély, hogy tűnhetett el nyomtalanul ezen a sűrűn lakott, iparvállalatokkal zsúfolt területen 114 vagon gázolaj. És hogyan tűnhettek el tucatszám emberek; maffiózók és (elsősorban Szlovákiában) túl sokat tudó rendőrök egyaránt? Murin felidézi és részletesen bemutatja az alvilág, a szlovák titkosszolgálat és a politika bizonyított összefonódását. Nem véletlenül élhetett háborítatlanul Szlovákiában a több országban bérgyilkosként ismert Roháč. Szlovákiában napra pontosan meg tudják mondani, mikor kezdődött az alvilág és a felvilág összefonódása, ki és hogyan szabadította rá a bűnözést az országra. Abszurd módon az akkor még csehszlovák elnök, a nagy tekintélyű és népszerű Václav Havel 1989 novemberében kihirdetett amnesztiájával kezdődött minden. 1990. január elsejével a szlovák börtönökben raboskodó 31 ezer fogvatartott közül 23 160-at, köztük Roháčot, szabadon engedett.

Murin szerint Roháčot legalább tíz magyarországi bérgyilkossággal és robbantással hozzák összefüggésbe. Azaz, ha hihetünk a feltételezésének, még több, eddig még felderítetlen bűnügy van a férfi számláján. Portik Tamás 2012-es elfogása óta nálunk tényként kezelik a hatóságok, hogy ő az Aranykéz utcai robbantás megrendelője. Boros Tamást, az olajos alvilág akkor már rendőrséggel együttműködő árulóját akarta elnémítani. Gustáv Murin felvet azonban egy másik lehetőséget is. Azt írja: „… ám valaki nem akarta, hogy Boros kitálaljon. Nyilván nem az olajszőkítők miatt, hanem azért, mert az elkövetők számos ponton összefonódtak a magyar politika kulcsfiguráival.”

Ami tény, hogy a 90-es években szinte minden jelentősebb magyarországi pártot hírbe hozott valaki az illegális olajügyekkel. És persze az olajos alvilág prominensei is kérkedtek itt-ott, hogy ki melyik párttal ápol mindenki számára jövedelmező kapcsolatot. Több vizsgálat is folyt a pletykák valóságtartalmának tisztázására, ezek egyike sem tárt fel azonban politikai szálat vagy politikusi érintettséget az olajügyekben. Parlamenti vizsgálóbizottság is alakult, ám annak tagjai sokkal inkább koncentráltak saját pártjuk esetleges érintettségének eltussolására, politikai ellenfeleik besározására, hírbe hozására, mint a tények feltárására. Teljes bizonyossággal nem cáfolható Murin amúgy konkrétumokkal alá nem támasztott állítása. Legfeljebb csak feltételezhetjük, hogy némi politikai hátszél nélkül aligha tudtak volna a betörőkből, autótolvajokból, seftelőkből lett olajmilliárdosok száz vagon számra gázolajat eladni állami vállalatoknak.

A szerző emlékeztet, hogy Roháč nem csak alvilági megbízásokat teljesített. Megbízói között megtalálható a Mečiar-éra politikai vezetése, s az Ivan Lexa vezette titkosszolgálata is (a Lexa vezette szlovák titkosszolgálat piszkos ügyeiről bővebben itt olvashat). Szlovákiában egyébként már csak kevesen élnek a ’90-es évek alvilágának erős emberei közül. A közelmúltban a magyar, a cseh, a szlovák és a német rendőrség együttműködésének köszönhetően sorra előkerültek a 90-es években eltűnt nehézfiúk hullái. Ráadásul Szlovákiában több nehézfiút is letartóztattak a másfél évtizeddel ezelőtti gyilkossá­gaikért. Emlékezetes, a Pestisrácok.hu számolt be elsőként arról, hogy megtalálták a 18 évvel ezelőtt eltűnt szlovák bűnöző, Jozef Hamala holttestét, aki a rendőrség feltételezése szerint Roháč bűntársaként részt vett az Aranykéz utcai robbantás és a Fenyő-gyilkosság végrehajtásában.

Forrás: Népszabadság/PestiSrácok.hu, fotó: Mészáros Péter/PestiSrácok.hu

A címlapfotó Jozef Roháčról az Aranykéz utcai robbantás 2014. november 18-ai tárgyalásán készült.