A Nemzeti Emlékezet Bizottsága a kivégzések és az újratemetés évfordulóján nyilvánosságra hozta a Nagy Imre és társai perének előkészítésében részt vevő állambiztonsági beosztottak és vezetők névsorát. A portálunknak nyilatkozó történész szerint a szimbolikusan hátradrótozott kézzel, arccal a földnek eltemetett Nagy Imrével egy nemzet szabadságvágyát is a föld alá ásatta a rettegő kommunista hatalom. Máthé Áron úgy látja, boszorkányüldözés helyett egy szimbolikus perre lett volna szükség, amely összegző ítéletet mond a kommunizmus bűneiről, de ezt a lehetőséget végérvényesen elszalasztottuk.
Nagy Imre egykori miniszterelnökre és mártírtársaira emlékezett tegnap az ország, kivégzésük 58. és újratemetésük 27. évfordulóján. A központi rendezvények keretében a budapesti Vértanúk terén található Nagy Imre-szobornál tartottak megemlékezést, majd a néhai kormányfő sírjánál helyeznek el koszorút. A Nemzeti Emlékezet Bizottsága a kivégzések és az újratemetés évfordulóján nyilvánosságra hozta a Nagy Imre és társai perének előkészítésében részt vevő állambiztonsági beosztottak és vezetők névsorát.
Mindenki benne volt a kis lila füzetben
A NEB internetes oldalán (www.neb.hu) elérhető összeállítás alapja az a százötven nevet tartalmazó lila iskolai füzet, amely azoknak a nevét tartalmazza, akik 1957. április 13-ától beléphettek a politikai rendőrség vizsgálati osztályának Gyorskocsi utca 31. szám alatti székhelyén a harmadik emeleti zárt folyosóra, ahol a Nagy Imre-ügy szereplői raboskodtak. A legjelentősebbnek számító ügyek – köztük a Nagy Imre-per – előkészítésére és lebonyolítására a vizsgálati osztályon belül külön részleget hoztak létre, ahová a politikai rendőrség legmegbízhatóbbnak, legalkalmasabbnak tartott munkatársait vezényelték át, döntő többségükben volt államvédelmi beosztottakat. Az úgynevezett K-részleget Rajnai Sándor irányította.
Gyorskocsi utca; Fotó: utolag.com
Az I. számú vizsgálati csoport foglalkozott a Nagy Imre-üggyel, ezt Ferencsik József – az önálló ÁVH kémelhárító főosztályának hajdani első embere – irányította. A politikai összekötő Biszku Béla belügyminiszter, az MSZMP Ideiglenes Intéző Bizottságának (majd Politikai Bizottságának) tagja volt. A szovjet “tanácsadó elvtársak” részvétele a különrészlegen lefolytatott vizsgálatokban egyértelműnek tűnik.
A kis lila füzetbe nemcsak a K-részleg tagjainak a nevét jegyezték fel, hanem az ezredestől kezdve a szakaszvezetőn át minden állambiztonsági tisztét, operatív beosztottét, irodai segédtisztét (gépírónő), a vizsgálati osztály főorvosáét, egy bűnügyi fényképészét és négy “külsős” ügyészét, sőt Non György volt legfőbb ügyészét is, azokét, akik a vizsgálati osztály fogdájának duplán elzárt területére beléphettek.
Elvárás volt az ideológiai érzékenység
Portálunk a hírrel kapcsolatban megkereste Máthé Áron történészt, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának elnökhelyettesét, aki elöljáróban elmondta, a Gyorskocsi utca 31. szám alatti, harmadik emeleti zárt folyosó tulajdonképpen amolyan börtön volt a börtönben, ahol Nagy Imrét és tásait őrizték és kihallgatták. Az itt dolgozóktól külön elvárás volt a kényes politikai szituáció iránti ideológiai érzékenység, hogy a koncepciós per a hatalom számára legelőnyösebb eredménnyel zárulhasson.
Máthé Áron történész, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága alelnöke; Fotó: MagyarIdők.hu
Nagy Imrével egy nemzet szabadságvágyát is a föld alá temették
A történész elmondta, Nagy Imrétől életében azért tartott a hatalom, mivel nevéhez egyfajta, a Kádár-kormánnyal szemben álló kormány kapcsolódott, amelynek Nagy Imre volt a miniszterelnöke. Hozzátette, Nagy Imre bár tartását mindvégig megőrizte, alapvetően mégis hithű kommunista volt, éppen ezért is volt annyira veszélyes a kommunista vezetés szemében.
Máthé Áron hangsúlyozta, nem véletlen, hogy Nagy Imrét arccal lefelé, összedrótozott kézzel, Borbíró Piroska néven temették el a 301-es parcella egyik eldugott, elvadult részén. Eltemetésével a magyar nemzet forradalmi hevületének, szabadságvágyának jelképe volt a földbe elásva. Ez a szimbólum idővel Nagy Imre tényleges politikai súlyánál is szélesebb értelmet nyert. Ameddig Nagy Imre el volt ásva, addig maradhatott fenn a diktatúra.
A társadalom rég ítélkezett Biszku felett, a bíróság nem
Máthé Áron hozzátette, Biszku Béla a nevezett időszakban kapcsolattartó volt a különböző hatalmi ágak között, és bár történelmi felelőssége vitathatatlan, a bíróság többszöri nekifutásra sem volt képes ítéletet hozni ügyében, olykor meghökkentő indokokra hivatkozva. A NEB alelnöke szerint jelképes, hogy Nagy Imre újratemetése előbb valósulhatott meg, mint jogtipró elítélésének eltörlése.
A társadalom, a történelem és a politika is már régen meghozta ítéletét a Kádár-rendszer és Biszku Béla esetében, a bíróság azonban napjainkban is képes addig piszmogni, míg végül egy élő felelőst nem sikerül felelősségre vonni
– hangsúlyozta.
Hozzátette, a NEB megalakulása óta azon dolgozik, hogy a kommunista elnyomó neveinek nyilvánosságra hozásával legalább szimbolikusan kárpótolni lehessen az áldozatokat.
Egy szimbolikus ítéletről maradtunk le
Portálunk kérdésére, miszerint lesz –e bármilyen jogi következménye a nevek nyilvánosságra-hozatalának, Máthé Áron elmondta, a NEB szerint felesleges boszorkányüldözést folytatni. Sokkal lényegesebb egy nagy szimbolikus perben összegezni a kommunizmus bűneit, és abban ítéletet hozni. A történész szerint látható, hogy Biszku Béla esetében egy történelmi lehetőség szalasztódott el, és ehhez az is hozzájárult, hogy a NEB-et nem kérték fel a Biszku-perben szakértőként.
Történelmi lehetőséget szalasztottunk el; Fotó: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu
A Kádár-rendszer sunyibb volt és alattomosabb
Portálunk a történésztől arról is érdeklődött, a jól összeszokott koncepciós-csapat hetvenes évekbeli felszámolása miért történt. Máthé Áron véleménye szerint Kádár köztudottan nagy sakkjátékos volt, így előszeretettel helyezte a legmegbízhatóbb elvtársakat kulcspozícióba. Hangsúlyozta, éppen emiatt a Kádár-rendszer sokkal alattomosabb, sunyibb volt. A hatalmi gépezet kimondatlan utalások, félszavak, szakzsargonba rejtett belső tartalmak alapján működött, mivel a keményvonalasok pontosan értették és tudták, mit és hogyan kell csinálni. Így semmilyen súlyos következményekkel járó utasításnak nem maradt nyoma. Máthé Áron megjegyezte, ez természetesen otthagyta bélyegét az akkori társadalmon, és a történtek későbbi feldolgozatlanságán, a felelősségre vonás elmaradásán.
Ma már nem mernek a hóhérokért tüntetni
Máthé Áron végezetül felidézte, a Terror Háza 16 évvel ezelőtti megalakulásakor a legnagyobb botrányt a balliberális oldalon a tettesek falának közszemlére tétele volt. Mára odáig jutottunk, hogy az alaptörvény rögzíti a NEB felelősségét és kötelességét a diktatúrák bűneinek földerítésében és nyilvánosságra hozásában.
Ez egy óriási lépés a Kádár-rendszer mindent elmaszatoló hagyatékához képest, ahol volt is felelős, meg nem is.
A tettesek fala; Fotó: terrorhaza.hu
Hová lettek az elvtársak?
Nem csak az érdekes, hogy kik vettek részt a Nagy Imre és társai elleni per előkészítésében, hanem az is, ők hol szocializálódtak és mi lett a későbbi sorsuk – erről már Földváryné Kiss Réka, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának (NEB) elnöke beszélt az M1-nek. Elmondta, volt köztük olyan, aki 1962-63-ban – amikor átszervezték az állambiztonságot – elhagyta a testületet. Példaként említette, hogy Ferencsik József ezredes a Hungexpo egyik vezetője lett. A NEB elnöke szerint az is érdekes, hogy akik az átszervezés után is maradtak a belügyben, azokat az 1970-es, 1980-as években nyugdíjazták.
Ha tetszik, az úgymond konszolidált Kádár-korszak belügyi középkáderei olyan emberekből is álltak, akik ott voltak a Nagy Imre-ügy vizsgálatnál, a különleges részleghez tartoztak, és nagyon sok rendkívül érzékeny információjuk volt
– jegyezte meg.
Krahulcsán Zsolt tudományos kutató a műsorban arról beszélt, további kutatási irány lehet az, hogy a korábbi vizsgálók közül többen a kultúra területére kerültek, jellemző volt, hogy könyvkiadóknál vagy vállalatok, minisztériumok jogi osztályán tűntek fel. Földváryné Kiss Réka ehhez hozzáfűzte, volt olyan, aki a kémelhárításhoz került és olyan is, aki az izraeli titkosszolgálatnál folytatta pályáját.
Nagy Imre a legmélyebb megaláztatásban emelkedett a legmagasabbra
A Nagy Imre és mártírtársai kivégzésének 58. és újratemetésük 27. évfordulója alkalmával rendezett megemlékezésen Trócsányi László arról beszélt, Nagy Imre akkor emelkedett a legmagasabbra, amikor a legmélyebb megaláztatással, az igaztalan halálos ítélettel sújtották . A miniszter felidézte, Nagy Imrét nem egy szabad választás, hanem valamiféle spontán népakarat emelte a kormányfői székbe. Őt a vértanúság, a magyar néppel vállalt sorsközösség vállalása legitimálta azzal, hogy nem kért kegyelmet és elutasította a magyar nép szabadságát eltipró erőkkel a kollaborálásnak még a lehetőségét is.
Nemzeti gyásznap; Fotó: Koszticsák Szilárd/MTI
A vértanúk emléke az alkotmányos identitás része
A miniszter arról is beszélt, Nagy Imrétől halálában többen féltek, mint életében. Nagy Imre szerepe, élete és halála akkor is tabu maradt, amikor a rezsim ereje teljében érezhette magát. A rendszer érezte, hogy az erről folytatott szabad vita alapjaiban vonná kétségbe legitimitását. Trócsányi László kiemelte: az 1956-os forradalom és szabadságharc, ezáltal hőseinek, vértanúinak emléke már a magyar alkotmányos identitásnak is része, ami a legméltóbb elégtétel számukra.
A Vértanúk terén tartott központi megemlékezésen virágokat helyeztek el a mártír miniszterelnök szobránál. Az eseményen részt vett mások mellett Medgyessy Péter volt miniszterelnök, Hiller István, az Országgyűlés MSZP-s alelnöke, Szél Bernadett, az LMP társelnöke, valamint minisztériumok, az Alkotmánybíróság és 56-os szervezetek képviselői.
Forrá: MTI/MTI/PestiSrácok.hu
Fotó: blikk.hu
Facebook
Twitter
YouTube
RSS