Hosszú Katinka után Kozák Danuta az olimpia másik magyar hőse (szombati összefoglaló)

Az utolsó előtti napon a női kajaknégyesünk behúzta a valószínűleg utolsó magyar aranyérmet. Öttusázóinktól most hiába vártuk az érmet, férfi vízilabdázóinknál viszont legalább a kármentés sikerült. A riói birkózásunk nem pozitív értelemben marad emlékezetes, és szabadfogású versenyzőink sem tudtak változtatni ezen a szomorú történeten.

Már az előfutam alapján sejthető volt a magyar női kajaknégyes rendkívüli fölénye, és ezt a döntőben is igazolta a Szabó Gabriella, Kozák Danuta, Csipes Tamara, Fazekas-Zur Krisztina összetételű csapat. A németek kezdtek erősebben, a magyar hajó viszont folyamatosan jött fel a középmezőnyből, és féltávnál már fej-fej mellett ment a németekkel. Az ellenfél nem ekkor indította a hajrát, amivel néhány pillanatra talán ismét az élre állt, de ez múlandó volt, a magyar lányok ugyanis megint ellenállhatatlanul versenyeztek, és végül két méteres előnnyel, csaknem egy másodperccel megelőzték a németeket.

Kozák Danuta Rióban harmadik, összesen ötödik olimpiai aranyérmét nyerte, Szabó Gabriella ezzel háromszoros, Fazekas-Zur Krisztina pedig kétszeres olimpiai bajnok, míg Csipes Tamara első aranyérme ez. Csipes édesapja, Csipes Ferenc 1988-ban Szöulban lett bajnok a férfi kajaknégyessel, így ők a negyedik olyan szülő–gyerek pár a magyar sporttörténetben, akik egyaránt olimpiát nyertek.

A férfiak nem jutottak a 4. helynél előrébb

A kenukettesek 1000 méteres versenye volt az utolsó lehetőség a magyar férfi kajak-kenusok számára az éremszerzésre, amely óriási hajrával csaknem sikerült is nekik. Az elején igencsak lemaradtak, jó ideig az utolsó helyen eveztek, és csak féltáv után kezdtek felzárkózni. Az utolsó métereken aztán az 1-es surranópályán elhúztak a mezőny mellett, és egészen kevésen múlott a bronzérem: mindössze két és fél tizedmásodperccel maradtak le a harmadik ukránoktól. Molnár Péternek viszont csak a rajtja volt igazán jó a férfi K-1 200 méteres versenyében, ezután azonban hamar visszacsúszott, és az egész sprintszámot a mezőny hátsó részében evezte le, hetedikként fejezve be a futamot. Összesítésben 15. lett.

Vasbányai Henrik (elöl) és Mike Róbert a hatalmasat hajráztak, de egy kevés hiányzott a dobogóhoz (kép: MTI / Kovács Tamás)

Az ellenfelek és a bírók közösen lebirkóztak minket

A 125 kg-osok közt Ligeti Dániel a negyeddöntőben, Veréb István a 86 kg-osok közt a nyolcaddöntőben szenvedett vereséget a szabadfogású birkózók versenyeiben. Mindketten a vigaszágban reménykedhettek, de csak Veréb legyőzője jutott döntőbe. Ligeti az első meccsén 11:0-s technikai tussal jutott túl Óceánia bajnokán, a palaui Temenglin, de a negyeddöntőben nem bírt a grúz származású örmény Beridzével, aki jól használta ki súlybeli fölényét. Veréb István az első fordulóban kikapott a később döntőig menetelő orosz Szaduljevtől, aki így magával vitte a vigaszágra. Ott az orosz által eggyel később kiejtett venezuelai Pedro Ceballos Fuentest kellett megverni a bronzmeccsért, de a magyar óriási küzdelemben, fordulatos meccsen, minimális különbségű vereséget szenvedett – „természetesen” ismét némi bírói közreműködés segítségével.

Marosi Ádám jól lovagolt, de a vívásnál már előtte túl nagy hátrányt szedett össze (kép: MTI / Kovács Tamás)

Öttusázóink érme lényegében már az első tusán, a víváson elment, ahol különösen a londoni bronzérmes Marosi Ádám végzett hátul. Elmondása szerint rágörcsölt az olimpiára, és emiatt lett bőven negatív a vívómérlege. Úszásban és lovaglásban javított, majd a kombinált utolsó két tusban (lövészet és futás) is javított, de csak a 12. helyig tudott előrejönni. Demeter Bence vívása nem volt olyan rossz, de az is csak a középmezőnyre volt elég, úszásban hasonlóan végzett, a lovaglással viszont annyira hátracsúszott, hogy ott végleg elszálltak a reményei. A kombinált tusákban ő is javított valamelyest, így 17. lett.

Női triatlonozóink közül Kovács Zsófia végzett előrébb; ő az úszásban nem remekelt, de utána kerékpáron sokat javított, futásban pedig ismét visszaesett kicsit, így 25. helyen ért célba. Vanek Margitnak az úszás volt a legjobb rész, ott 19. volt, de kerékpáron és futásban is egyre hátrább csúszott, és végül a 45. helyet szerezte meg.

Amit lehetett, kijavították a vízilabdázók

Férfi vízilabdázóink negyeddöntős kiesése mindenkinek nagy csalódás, az 5. helynél rosszabb szereplést pedig elképzelni sem tudott senki. Ez így is minden idők második leggyengébb magyar vízilabdás eredménye a londonival együtt, de ehhez még meg kellett verni a görögöket, akikkel a csoportban 8:8-as döntetlent játszottunk. A magyar csapat végig vezetve kézben tartotta a meccset, de annak ellenére nem sikerült megnyugtatóan elhúzni, hogy a második negyedben már három góllal is vezetett. A görögök végig tartották magukat egy-két gólos hátrányban, ebből viszont ők sem tudtak beljebb jönni, így a magyar válogatott 12:10 arányban győzött. A fiatalok közül Vámos és Zalánki megint kiemelkedően játszott, az idősebb játékosok közül pedig az egész tornán nagyon megbízható center, Kis Gábor, valamint a csapatkapitány, Varga Dénes tett hozzá most is sokat a győzelemhez.

Búcsúgyőzelem van, elégedettségre nincs ok (kép: MTI / Illyés Tibor)

A mai napon már csak a férfi maratonfutás és ugyancsak a férfiak hegyikerékpáros versenye van hátra a magyar érdekeltségek közül, de mindkét versenyszám alapvetően a részvételről szól a mieink számára. Maratonfutásban Csere Gáspár és Józsa Gábor lesz ott a mezőnyben, míg hegyikerékpárban a harmadik olimpiáján részt vevő Parti András. Utóbbi számára azért van tétje a versenynek, hiszen Pekingben a várakozásokat felülmúlva 23. lett, Londonban viszont csúnyát bukott, és kénytelen volt feladni a versenyt. Most Rióban igazolhatja, hogy a pekingi eredmény nem csak egyszeri remeklés volt.

A magyar csapat többi tagja számára véget ért az olimpia, így új eredmények most már nem érkeznek tőlük, de az eddigiekkel sokan sok helyen, így minden bizonnyal mi is bőven fogunk még foglalkozni.