A magyarországi és az amerikai politikai folyamatokat összevető elemzést közölt véleményrovatában a The Guardian.
A baloldali brit napilap online kiadásán megjelent írás szerzője, Susan Faludi magyar-amerikai publicista szerint ha valaki szeretné egy jövőbe látó kristálygömbben kifürkészni Donald Trump megválasztott amerikai elnök kormányának majdani tevékenységét, az jól teszi, ha inkább az elmúlt időszak magyarországi fejleményeit tanulmányozza. A szerző szerint nemcsak azt kell kutatni, hogy egy “jobboldali erős ember” hogyan tudja tartósan átrendezni a társadalmat és annak intézményrendszerét, miután megszerzi az ellenőrzést a törvényhozás és a bírói kar felett – ahogy Orbán Viktor miniszterelnök tette, és amire Trump is készül -, hanem azt is, hogy egy ilyen politikus miként tudja konszolidálni hatalmát, miközben politikája éppen “kudarcba fullad”.
A The Guardian cikkének szerzője szerint Orbán Viktor előző kormányzati időszakának végére a magyar lakosság harmada a létminimumon, vagy az alatt élt a gyermekszegénység gyorsabb ütemben nőtt, mint bármely más EU-tagállamban, a magyarok negyede pedig súlyosan nélkülözött.
Orbán minderre azzal reagált – és Trump is valószínűleg így tesz majd -, hogy meglobogtatta az önazonosság zászlaját, idegengyűlölő, szélsőségesen nacionalista nosztalgiát szítva – áll a The Guardian írásában.
Németországban a Die Zeit című liberális hetilap foglalkozott Magyarországgal. A lap hírportálján Tengely az értékeink ellen címmel közölt írásában a szerző, Martin Klingst kiemelte, hogy míg 2002-ben George W. Bush amerikai elnök bevezette a “gonosz tengelye” kifejezést, most az “autokraták tengelye” vagy az “illiberális demokráciák tengelye” kifejezés kezd terjedni. Ez a tengely “Donald Trump Amerikájától Orbán Viktor Magyarországán keresztül Recep Tayyip Erdogan Törökországáig és Vlagyimir Putyin Oroszországáig húzódik”.
Amint a gonosz tengelyén fekvő országok – Irak, Irán, Észak-Korea – esetében, úgy az új tengelyen fekvő országok esetében sem biztos, hogy szövetségről van szó, mert “ezek a potentátok sem ugyanabba az irányba tartanak, és nagyon is eltérő érdekeik vannak”. Azonban közös elemek is vannak, amelyek nemcsak összekötik, hanem mások számára fenyegető fronttá fűzik őket – tette hozzá a Die Zeit szerzője, aki szerint ezek az elemek “a hajlam a tekintélyelvű kormányzási stílusra, a nárcizmus és az egománia, a törekvés a lehetőleg korlátlan hatalomra, a veszélyes játék az érzelmekkel és a feltüzelt népakarattal, a gyűlölet a kritikus médiumokkal szemben, az önreflexió hiánya, a tények elferdítése és a gyakran brutális bánásmód az igazsággal, az ellenzék és a nemzetközi intézmények, például az ENSZ megvetése”.
MTI
Facebook
Twitter
YouTube
RSS