„Gyárfás Tamás jelenti New Yorkból” – egy bezúzott könyv története

„Miközben a világ sportolói a lehető legjobb olimpiai teljesítményre készültek, különböző szovjetellenes szervezetek akcióprogramot fogadtak el annak érdekében, hogy amennyire csak lehetséges, lehetetlenné tegyék a >másik táborból< érkezők majdani Los Angeles-i nyugalmát… Alighanem költői a kérdés: ha egy küldöttség ki van téve annak, hogy mocskolják, szidalmazzák, hogy tagjait disszidálásra csábítsák, akkor vajon a többiekhez hasonló zavartalansággal összpontosíthat-e a versenyekre?” – írta Gyárfás Tamás 1984-ben New Yorkból az olimpiai bojkottal kapcsolatban. Bár sportújságíróként nyilván nem volt a távolmaradás híve, cikkeivel ő és a többi érintett újságíró a kommunista propaganda üzenetét erősítette: sportolóink nincsenek biztonságban és ez az egész Amerika hibája. Hazatérve kiadtak egy könyvet az olimpiáról, amit az MSZMP bezúzatott. A belső jelentés szerint Gyárfás „személyi presszióval kikényszerítette a könyv kinyomtatását”, valamint a nyomdát „gyors munkára és olcsóbb ármegállapításra ösztökélte”. Lázadás volt vagy üzlet? Döntsön az olvasó. (Minden politika – a bojkottált olimpia története – 2. rész)

Kisebb vihart kavart cikkem első része (Az ifjú Gyárfás és Mansfeld Péter “vérügyésze” Los Angeles felett – a bojkottált olimpia sajtótörténete). Gyárfás Tamás felhívta, majd udvarias levelet írt portálunk főszerkesztőjének az ellen tiltakozva, hogy őt az 1984-es bojkott híveként tüntettem volna fel. Ha így érzi, talán félreértelmezte a cikket, nem gondolnám (és nem is írtam), hogy sportújságíróként az olimpiai szereplés ellen lett volna. Azt viszont éppen következő cikkei erősítik meg (másra nem is hivatkoztam), hogy következetesen képviselte a Moszkvában született politikai álláspontot (egy: ez nem bojkott, kettő: a távolmaradás az amerikai rendezők hibája, a szocialista sportolók ellenséges környezetben amúgy sem tudták volna kihozni magukból a legjobb teljesítményt). Azután, hogy a sajtóetikának megfelelően leközöltük a sportvezető, sportpolitikus álláspontját, most folytassuk Los Angeles történetét.

Meg kellett magyarázni az 1984-es bojkottot

Ott ejtettem el az elbeszélés fonalát, amikor a Szovjetuniót követve 1984 májusában a Magyar Népköztársaság is visszalépett az olimpiától. Említettem, hogy a szocialista blokk országai – így a magyar újságok – is „biztonsági okokra” hivatkoztak (kivéve a renitens Romániát, amely kiküldte sportolóit Los Angelesbe). Valahogyan meg kellett magyarázni a csalódott, a magyar sportsikereket hagyományosan kiemelten értékelő közvéleménynek a lépés „hátterét”. „A döntést követő hetekben a híradások hirtelen megritkultak; a cikkekben az újságszerkesztők igyekeztek utólagosan bizonyítani a távolmaradás jogosságát, a nem szocialista országokból származó hivatalos vélemények is egyértelműen a távolmaradás melletti érveket visszhangozták. A bojkott elhatározásával a Politikai Bizottságnak új sajtótervet kellett készítenie, melyet július 5-én fogadtak el.” – írta Onyestyák Nikolett doktori munkájában.

„Nem tekinthető bojkottnak a távolmaradás…”

Azt persze már sajtóterv előtt is tudták az élelmes újságírók és főszerkesztők, hogy valamit azonnal – rögtön a májusi döntés után – írni kell. Huszonnegyedikén jelent meg a Népsportban Gyárfás Tamás cikke, amelynek címe („Nem tekinthető bojkottnak a távolmaradás…”) megegyezett a hivatalos állásponttal.

Az interjú alanya a mexikói Mario Vázquez Rana volt, aki – egy semleges ország képviselőjeként – tulajdonképpen a szovjet álláspontot képviselte.

A mexikói üzletember-sportpolitikus a cikk szerint korábban körbejárta a szocialista országokat, valamiféle békítő szerepet játszva .„Valamennyi színhelyen részletesen megvitattuk a történéseket. Moszkvában Marat Gramov, a Szovjetunió Nemzeti Olimpiai Bizottságának elnöke (vele készített interjút korábban Gyárfás – MG) bemutatta nekem mindazokat a dokumentumokat, amelyek tükrözik a Los Angelesben meglevő szovjetellenes hangulatot.

Ténykérdés, hogy Los Angelesben számottevő az antikommunista, a szocialista országok elleni szervezkedés.”

„Ténykérdés” – kemény szavak. Rana a cikk közepén mondta ki az olvasóknak szánt üzenetet:  „… bizonyos véleményekkel szemben, nem tekinthető bojkottnak a szóban forgó országok távolmaradása.

Én úgy fogalmazok: hogy X okból nem vesznek részt a játékokon.”

„X okból” – érdekes indok. Nem mellékes, hogy az említett mexikói báró 2008-ban újabb kétes megnyilatkozásával került be a hírekbe. A pekingi olimpia kapcsán kifejtette, hogy Tibet elnyomása Kína ügye és semmi köze nincs az olimpiai mozgalomhoz (erről az álságos ügyről bővebben itt). Ez a hangoztatott apolitikusság egyébként a szokásos aljas mantra. Emlékezzünk: Rana hazája, Mexikó is gond nélkül megrendezhette a játékokat a diákság lemészárlása után.

Képek, kommentár nélkül /Fotó: Survivingmexico.com

Érdekes, hogy a pekingi bojkottot ellenző, de a Los Angeles-ihez még megértően viszonyuló Ranát 2012-ben már azzal vádolták meg, hogy manipulálta a sajtót egy mexikói politikai választás kapcsán. Ugyanebben az évben – egészségügyi okokra hivatkozva – a NOB-ot és annak Végrehajtó Bizottságát is otthagyta, két évvel később meg elhunyt. Lépjünk tovább.

Rana és Samaranch / Forrás: Lavanguardia.com

Bár az 1984-es olimpiára klasszisaink nem mehettek, a sportvezetőket, újságírókat és tudósítókat nem kötötte a tilalom. Gyárfás június elején már Bostonból jelentkezett, ahol az amerikai kosárlabda-bajnokság (NBA) legendás párharcáról, a Los Angeles Lakers–Boston Celtics döntőről írt cikket. Ezután jelent meg „Boldogabb olimpiai játékokat” címmel írása a NOB-elnök Juan Antonio Samaranch sajtótájékoztatójáról. Az újságíró beszámolt a „szomorkás” eseményről, külön kiemelve Samaranch levertségét: „Az olimpiák jövője a sportpolitika függvénye. Ha béke van, ha egyetértés van, akkor nincs gond. De csak akkor nincs.” – idézte a spanyol sportpolitikust.

Népsport: „Gyárfás Tamás jelenti New Yorkból”

Az újságíró ezután New Yorkba utazott, mert meghívást kapott az amerikai Sports Illustrated szerkesztőségétől. Ezzel kapcsolatban ezt írta szerkesztőségünknek: „1984-ben, már mint a Népsport főmunkatársa bekerültem a lap hat főre tervezett olimpiai tudósító csapatába (1980-ban a moszkvaiban is benne voltam). A Sport Illustrated magazin meghívására a játékok kezdete előtt három hónappal utazhattam ki. Nekem kellett bemutatnom a magazin olimpiai promóciós kiadványában a szocialista országok sportolóit. Röviddel az olimpia kezdete előtt derült ki, hogy többek között a magyar sportolók nem vehetnek részt az ötkarikás játékon”.

Az NBA-legenda John Stockton a Sports Illustrated magazinban / Forrás: SI.com

Egészen pontosan májusban. Gyárfás cikke június hatodikán jelent meg a Népsportban. „Gyárfás Tamás jelenti New Yorkból: Nagyon szomorú, hogy nem jönnek” című írását a repülőtéri megérkezéssel kezdi: „Elmondom, hogy meghívást kaptam a világhírű Sports Illustrated Magazintól a szerkesztőség munkájának tanulmányozására. Csak ezt követően utazom majd Los Angelesbe… Szándékom szerint a Népsport riportereként érkezem az Egyesült Államokba, de eddig inkább interjúalanyként kezeltek… sokan tőlem várnak arra választ, hogy miért nem mennek a szocialista országok sportolói az olimpiára?”

Jelentés New Yorkból / Forrás: Arcanum.hu

Gyárfás beszámolója szerint az amerikai szerkesztőség több munkatársa nem értette az egész ügyet. „Többek szerint >ridiculous<, azaz nevetséges, hogy az Egyesült Államok kormánya még márciusban >biztonsági érdekekre< hivatkozva nem adott beutazási engedélyt Oleg Jermiskinnek, a Szovjetunió kijelölt olimpiai attaséjának. (E cikk (és a józan logika) szerint a KGB embere – MG). Ha az Egyesült Államoknak valóban azon múlik a biztonsága, hogy egy állítólagosan hosszú ideje figyelt személy, a megadott napon, a megadott címre, az FBI és a CIA embereitől hemzsegő Los Angelesbe érkezik – az már régen rossz” – vonta le a nyilvánvaló következtetést az újságíró. „Tulajdonképpen ez volt az első nyilvános ütközés – folytatta. –

Miközben a világ sportolói a lehető legjobb olimpiai teljesítményre készültek, különböző szovjetellenes szervezetek akcióprogramot fogadtak el annak érdekében, hogy amennyire csak lehetséges, lehetetlenné tegyék a >másik táborból< érkezők majdani Los Angeles-i nyugalmát”.

Ezután a cikkben a nehéz fejű olvasóknak is elmagyarázta, mivel lehet magyarázni a következetesen „nem bojkottnak” nevezett bojkottot (noha sportújságíróként nyilván nem volt a távolmaradás híve):

„Alighanem költői a kérdés: ha egy küldöttség ki van téve annak, hogy mocskolják, szidalmazzák, hogy tagjait disszidálásra csábítsák, akkor vajon a többiekhez hasonló zavartalansággal összpontosíthat-e a versenyekre?”

Riportját így fejezte be: „A késő esti búcsúzáskor megállapodtunk, hogy hétfőtől a közös szerkesztőségi munkát a folyosó végén található, teljes mértékben komputerizált archívum tanulmányozásával kezdem”.

Los Angeles és a “felszított közhangulat”

Az újságíró ezután továbbment Los Angelesbe. Az olimpia alatt, augusztus elsején jelent meg a Népsport-főszerkesztő Varga Józseffel közösen jegyzett cikke („A NOB előretekint”), amelyben a magyar NOB-tagot, Schmitt Pált szólaltatták meg. Már az első kérdéssel belevágtak a közepébe: „A Nemzetközi Olimpiai Bizottság ülése rendhagyó módon, az eredeti tervben tizenharmadiknak szereplő napirendi ponttal kezdődött. Indokolt volt a változtatás?”

„Meglepő volt, hogy Samaranch elnök, a NOB 88. ülését megnyitó ünnepi beszédében már a második mondatában az olimpián részt nem vevő országokkal foglalkozott – válaszolta a cikk szerint Schmitt. – Az általános szemléletet tükrözi, hogy másnap a munkaértekezleten is a 13. napirendi pontot vették előre: „Hogyan büntessék meg a jövőben azokat az olimpiai bizottságokat, amelyek a játékokon nem képviseltetik magukat a sportolókkal?” Az ok kézenfekvő. A rendező országban felszított közhangulat néhány NOB-tagra is átragadt.”

Schmitt Pál a zongoránál / Fotó: Olimpia.hu

Egy bezúzott könyv története

Gyárfás Tamás tájékoztatása szerint a Népsportot ő és lapjának főszerkesztője tudósíthatta Los Angelesből: „Azzal az indokkal, hogy ha már ott vagyok, akkor egyike lehettem a Népsport kéttagúra zsugorodott olimpiai tudósító „csapatának”. Varga József akkori főszerkesztő utazott ki Los Angelesbe az esemény kezdetére – írta portálunk főszerkesztőjének. Majd: „Hazatértem után szerkesztésemben AMERIKA Los Angelesben, OLIMPIA Amerikában címmel könyv készült az olimpiáról. Ki is nyomtatták 30 ezer példányban, de MSZMP KB döntésére bezúzták. A könyv lektora, dr. Békesi László súlyos elmarasztalásban részesült, én ún. második fokozatú pártfegyelmit kaptam, főmunkatársból visszaminősítettek munkatársnak. Az indoklás szerint az volt a vétkünk, hogy az olimpiát annak ellenére szépnek mutattuk be, hogy számos szocialista ország távolmaradt tőle”.

Tény, hogy a könyv ügyében valamit tényleg elrontottak, hiszen az MSZMP kiemelten foglalkozott a témával. A Kádár-diktatúra (és Moszkva) elgondolása valószínűleg az volt, hogy a legjobb, ha az egész 1984-es olimpiát elfeledjük, hallgatunk róla. Gyárfásék 1984 telén készítették el és adták ki a kiadványt, amely miatt eljárás indult ellenük. Talán azt gondolták, minden rendben lesz vele, hiszen abban az évben megjelentettek már egy könyvet Az olimpiák árnyai címmel. A fülszöveg szerint azt a kiadványt is Gyárfás szerkesztette. Íme az egyik tanulmány (gondolom, a Moszkvai olimpiáról):

Részlet a könyvből / Fotó: Galeriasavaria.hu

És a nem enyhén propagandasztikus borító:

Az amerikai papagáj… / Fotó: Antikvarium.hu

Most térjünk át a bezúzott könyvre. Az Archivnet.hu-nak hála az egész irategyüttes elolvasható. A Politikai Bizottság 1985. február 26-án megtartott ülésének jegyzőkönyve szerint a Kádár János, Aczél György, Szűrös Mátyás és a többi kommunista nagykutya alkotta Politikai Bizottság a Központi Bizottság Tudományos, Közoktatási és Kulturális Osztályát bízta meg az ügy kivizsgálásával. A továbbiakban ezekből a dokumentumokból idézek, azzal a megjegyzéssel, hogy nyilván nem olvashatjuk ezeket az elfogult, pártállami belső iratokat mindenféle kritika, újraértelmezés nélkül:

„… az MSZMP KB Tudományos, Közoktatási és Kulturális Osztálya megbízásából bizottságunk megvizsgálta az >Amerika Los Angelesben…< c. kiadvánnyal kapcsolatos tényeket. A könyv káros bel- és külpolitikai hatására, a mintegy 5 millió forintos anyagi kárra, valamint az engedély nélküli nyomtatásra tekintettel elsősorban a felelősök és a felelősség mértékének megállapítására törekedtünk” – kezdődött a jelentés.

„A XXIII. Nyári Olimpiai Játékokkal összefüggő politikai és állami határozatok szellemének megfelelően, a távolmaradásunkkal kapcsolatos döntés következtében, a sporttal foglalkozó állami kiadók – korábbi elgondolásaikkal ellentétben, anyagi veszteségeik ellenére – nem terveztek olimpiai kiadványt megjelentetni. Erről a kiadói álláspontról az Olimpián részt vett újságírók – Varga József az Ifjúsági Lapkiadó igazgatójától, Gyárfás Tamás Varga Józseftől szerzett információ alapján – tudtak” – írták a jelentésben, majd így folytatták:

„Gyárfás Tamás az Országos Diáksport Tanácsot, annak vezetőjét, Gyenge Józsefet kérte fel kiadónak. A kiadó – korábbi kapcsolatuk révén – augusztus 27-én a martonvásári MA-PRODUKT GM-et (ugyanez a GM adta ki az előző könyvet is – MG) bízta meg a kiadvány megszervezésével… Augusztus 28-án a MA-PRODUKT felkérte Varga Józsefet a kiadvány főszerkesztőjének és Gyárfás Tamást szerkesztőnek. Feladatuk abban állt, hogy kiválasszák a könyv íróit, szerkesztőit, egyéb munkatársait. Rendező elvük az újságírók kiválasztásánál az volt, hogy olyanok írják a könyvet, akik egyrészt kint jártak az Olimpián, másrészt rendelkeznek a szükséges politikai érzékkel”.

Kádár János. Hát mindenkiben csalódni kell? / Fotó: Fortepan.hu

„… A GM – széles körű informálódás után – szeptember 17-én a kecskeméti Petőfi Nyomdát kérte fel a kiadvány nyomdai kivitelezésére. Ezt megelőzően Gyárfás Tamás és M. P. találkozott a nyomda képviselőivel, ahol népgazdasági és politikai érdekre hivatkozva, a könyv hézagpótló jellegére utalva a nyomdát gyors munkára és olcsóbb ármegállapításra ösztökélte. Fellépésüket a nyomda vezetői számára hitelesítette Szakolczai Pál elvtársnak, a nyomdai munka gyors és a lehetőségekhez mérten olcsó kivitelezésére irányuló kérése. Őt Békesi elvtárs kereste meg ebben az ügyben. Szakolczai elvtárs nem volt tájékozott a kiadvány jellegéről, tartalmáról”.

“Hézagpótlás” / Forrás: Archivnet.hu

Itt azért nem árt közbevágni egy megjegyzést: a jelentés szerint Gyárfás „politikai érdekre hivatkozva” kért olcsóbb és gyorsabb munkát, ezt a kérést Szakolczai Pál (az MSZMP Bács-Kiskun Megyei Bizottságának gazdaságpolitikai titkára „hitelesítette”. Ő pedig a piramis csúcsán álló Békesi elvtársra (1981-től az MSZMP Budapesti Bizottsága gazdaságpolitikai titkára, 1981 és 1985 között az MSZMP KB közgazdasági munkaközösségének tagja) megkeresésére „hitelesített”.

Békesi elvtárs / Fotó: Twitter

Olvassuk csak tovább a jelentést: „A nyomda a MA-PRODUKT megbízását – előzetes árkalkulációval – október 3-án igazolta vissza. Ez az okmány – a GM felkérésének megfelelően – azt tartalmazta, hogy a költségeket a MA-PRODUKT MNB számlájáról kell kiegyenlíteni. Valójában ilyen számla nem létezett, és a GM nem rendelkezett a kiadvány előállításához szükséges anyagi eszközökkel. Ezt azonban sem a kiadó, sem a nyomda nem ellenőrizte… Október elejére az írók leadták anyagaikat Gyárfás Tamás szerkesztőnek. /Azért ő kapta meg az anyagokat, mert Varga József Moszkvában tanfolyamon volt./ A könyv összeállítását, szerkesztését – Békesi elvtárs konkrét útmutatásai alapján – Gyárfás Tamás végezte.”

Aztán – a jelentés szerint Országos Testnevelési Tanács és a Kiadói Főigazgatóság cenzúrájának egyfajta megkerülésével – megtörtént a kiadás: „Gyárfás Tamás november 8-án igazolta a javításokat, ugyanakkor azokat maradéktalanul nem hajtotta végre. Csak ezután, november 9-én nyújtotta be a MA-PRODUKT az engedélylapot a Kiadói Főigazgatósághoz… Az engedélyezési eljárással párhuzamosan, de a szükséges engedély nélkül a Nyomda – a MA-PRODUKT és Gyárfás Tamás sürgetésére, Szakolczai elvtárs titkárnőjének kérésére, aki Békesi elvtárs titkárnőjének üzenetét tolmácsolta – már megkezdte a könyv kiszedését, nyomtatását”.

Ezután jött a bezúzatás, amelynek indoklásánál ezt írták:  „Az engedély nélküli nyomdai munkálatok miatt mintegy 5 millió forint anyagi kár keletkezett… Meggyőződtünk arról, hogy a kiadvány megjelenése károsan befolyásolta volna közvéleményünket: túlzóan, a korábbi tájékoztatástól eltérően propagálta volna a szocialista országok nélkül lezajlott olimpiát; megkérdőjelezte volna távolmaradásunk motívumait… Mindez megerősítette a könyv bezúzására vonatkozó javaslat és döntés indokoltságát, szükségességét”.

„Személyi presszióval kikényszerítette a könyv kinyomtatását”

A büntetés sem maradt el. Békesit – rövid, átmeneti időre – ejtette a párt, Varga pártfegyelmit kapott, majd mint főszerkesztőt nyugdíjazták. Gyárfás ügyében ezt írták: „A könyv ötletének megfogalmazásáért, a könyv írói gárdájának kialakításáért, az írásban és a szerkesztésben tevőleges személyes részvételéért politikai felelősség terheli. Felelős továbbá azért is, mert szerkesztői megbízatását meghaladóan kiadást előkészítő szerepet is vállalt. Ennek során megtévesztő magatartásával, az OTSH véleményének nem teljesítésével, személyi presszióval kikényszerítette a könyv kinyomtatását és hozzájárult az 5 millió forintos anyagi kár keletkezéséhez. A kiadványban szereplő fotók hazai terjesztésének tisztázatlansága miatt erkölcsi és anyagi felelősség is terheli. Javasoljuk a pártfegyelmi felelősségre vonás mellett, hogy illetékes szervek vizsgálják felül a Népsportnál betöltött rovatvezetői funkcióra való alkalmasságát, valamint mellék- és másodállásainak indokoltságát”.

A döntés után minden érintett megírhatta megjegyzéseit. A leghosszabb hozzáfűzéssel Gyárfás jelentkezett és a felelősséget – okkal vagy ok nélkül – társaira hárította: „Az operatív munkát abban a biztos tudatban kezdtem, majd végeztem el, hogy az MSZMP KB illetékes munkatársaival az olimpiai könyv kiadatását egyeztették. Erre vonatkozóan Varga József már az induláskor dr. Békesi Lászlónak, M. P.-nak és nekem egyaránt elmondta: a sportközpontú kiadvány engedélyeztetését ő vállalta, ezzel másnak nem kell foglalkoznia. Moszkvai tanulmányútja előtt Varga József arra kért, hogy a kiadvánnyal kapcsolatos szervezői munkát végezzem el. A cikkeket jóváhagyásra Moszkvába kellett volna folytonosan utána küldenem. Miután Varga József értesült arról, hogy Békesi et. a cikkeket itthon elolvassa, közölte velem: elég, ha az anyagokat majd a hazatértekor együtt nézi át. Dr. Békesi László a cikkeket rendszeresen értékelte. Az útmutatásait, elismerő szavait rögzítő írások a vizsgáló bizottság birtokában vannak. Hazajövetele után Varga József az időközben a nyomdába már leadott cikkeket megkapta, átnézte. Javításait a kéziratok rögzítik; azokat a már kiszedett anyagokon is hiánytalanul átvezettem”.

Ráadásul Gyárfás szerint a könyv a cenzúrán is átment: „Elbert Györggyel elsőként már Varga József tárgyalt a sporthivatal által igényelt javításokról… Írásba adta, hogy hozzájárul a könyv kiadatásához, ha észrevételeit érvényesítik. Öt konkrét igényt szabott meg. Ezeket maradéktalanul végrehajtottam. Elbert et. szakvéleményén kívül az eredeti kéziratok is a rendelkezésemre állnak. Igény esetén ezek összevethetők a kész könyvben megjelentekkel… A lektorral egyetértve azt akartam elérni, hogy a boltokban a könyv 100 Ft-nál olcsóbban legyen majd kapható. Ennek érdekében vettem részt M. P. társaságában a kiadvány ártárgyalásán”.

Azért a szocializmusban megkövetelt önkritika sem maradhatott el: „Összegzésül. Abban a meggyőződésben, hogy a kellő elvi engedélyek biztosítottak, a munka közben a rám bízott feladatok minél jobb elvégzésére törekedtem.

Így utólag értékelve úgy látom, hogy nagyobb körültekintéssel, megfontoltabban kellett volna különösen a kiadvány indulásakor eljárnom.”

Akkor – még – óriási üzlet volt a könyvkiadás

Gyárfás Tamás portálunknak küldött levelében szimpatikus mértéktartással fogalmazott a könyvvel kapcsolatban: „A fentieket soha nem tekintettem egyfajta elismerésre méltó kiállásnak.” – írta, s ezzel egyet lehet érteni. Mielőtt az olvasó  valamiféle lázadásnak értékelné a könyv kiadását, nem árt tisztázni néhány körülményt. Gyárfás, Varga és Békesi már azzal előnyt szereztek, hogy az átlagos, kevéssé megbizható újságíróktól (és szerencsétlen magyar sportolóktól) eltérően ott lehettek Los Angelesben. Ez a kiadvány egészen biztosan hatalmas siker lett volna, hiszen mindenkit érdekelt a téma.

Ehhez – a belső jelentés szerint – kihasználták kapcsolataikat, a nyomdára nyomást gyakoroltak.

Jól nyomd meg a ceruzádat!

S hogy mennyit lehetett keresni egy-egy sikeres könyvvel? Ebből a szempontból mérvadó lehet Erdei Grünwald Mihálynak, a Háttér kiadó alapítójának a visszaemlékezése, aki a Havas-Forró páros könyveit adta ki 1989 idején. Így emlékezett a Galamus.hu-n: „1989 elején magához rendelt a nagy páros, a Forró Tamás–Havas Henrik-kettős. Felhívtak, hogy menjek le a szobájukba, amely egy emelettel lejjebb volt – néhány könyvötletüket kéne megbeszélni. Nagyon gyorsan írnak nekem három könyvet, egyiket az osztrák menekülttáborokról, a másik kettőt pedig a romániai helyzetről. (Olyan helyszíneken, ahová más újságírók be nem tehették a lábukat – MG) Havas Henrik meggyőzött, hogy kettőjük neve akár tízezres nagyságrendben is eladható, tehát jól nyomjam meg a ceruzámat a szerződéskötéskor, mert dögre keresem magam… Elhittem, amit Havas Henrik mondott, és egy akkor irreálisan magas árajánlatot tettem. Rögtön aláírták a szerződést, és hogy meg ne gondoljam magam, határidőre teljesítettek. Ki is fizettem őket, de a gyorsaság megbosszulta magát. Fércművek születtek, és a példányok fele a raktárban maradt. Később majdhogynem papíráron tudtuk csak eladni őket, fillérekért, az aluljárókban. Évekkel kérőbb Forró Tamás egy vele készült interjúban elmondta, hogy üzleti vállalkozását ebből a honoráriumból indította el.”

Félre értés ne essék, fogalmam sincs arról, mennyire voltak ezek vagy azok “fércművek”. De nem árt tisztán látni, hogy így lehetett keresni akkoriban a könyvekkel, főleg, ha olyan témát érintettek, amihez csak a kiválasztottak fértek hozzá. Ha az olimpia kapcsán igazi lázadókat keresünk, akkor elég felidézni a következő történetet:

Inconnu-röpiratok – az igazi lázadás

A bojkott bejelentése után a radikális Inconnu-művészcsoport alapítói, Molnár Tamás és Bokros Péter (akiket ekkora már elüldöztek Szegedről) „OTT AKARUNK LENNI AZ OLIMPIÁN!” címmel röpiratot készített és terjesztett. Természetesen illegálisan. A Blaha Lujza téren megrendezett tüntetés után a rendőrség és az állambiztonság nyomozást indított, de nem kapták el Molnárékat, mert rossz szálon indultak el.

Az Inconnu egyik műve – íme, a valódi rendszerváltók / Fotó: Betekinto.hu/ABTL.hu

A büntetésüket Békesiék is megkapták. Említettem, hogy a Népsport-főszerkesztő Vargát 1986-ban nyugdíjazták, Békesi rövid időre körön-kívülre került és Gyárfást is lefokozták. Levele szerint „főmunkatársból visszaminősítettek munkatársnak”, de azért a Népsporttól nem küldték el. Cikkei 1985 után is folyamatosan megjelentek, majd az 1988-as olimpiáról nem csak tudósíthatott, de arról írt könyve is megjelenhetett. Immár balhé nélkül. Aztán eljött a rendszerváltás. Eljött? De ez már egy másik történet.