Oktató-repülőgépen „térképezte fel” fel Los Angelest a fiatal Gyárfás Tamás 1981-ben, két magyar kísérte el, egyikük az úszószövetség akkori elnökhelyettese, Mansfeld Péterék vérügyésze, a pályafutását a rendőrségnél kezdő Mátsik György volt. A cikk szerint az olimpia épülő, felépült létesítményeit nézték meg, és ezt mégiscsak jobb a magasból. Gyárfás a Népsport utazó újságírójaként több cikket írt a végül bojkottált 1984-es olimpiáról, megszólaltatta a „világbékéről” papoló Samaranch NOB-elnököt és több, az amerikai vezetést hibáztató, a szovjet propagandát ismételő ismert sportpolitikust. A visszalépés után két dolgot kellett hangsúlyozni: egy, ez nem bojkott, kettő, mindez az amerikaiak hibája, komoly veszélyben lettek volna Nyugaton a szocialista sportolók. Klasszisaink számára újabb arculcsapást jelentett, hogy a sportvezetők és az újságírók, tudósítók kimentek Los Angelesbe. Köztük volt Gyárfás is. (Minden politika – a bojkottált olimpia története – 1. rész)
Az elmúlt hetek az olimpiáról szóltak, a rendezéssel, az aláírásgyűjtéssel és a visszalépéssel kapcsolatban kialakult vagy inkább tovább mélyült egy árok. Az egyik oldalról hazaárulózzák, a másik oldalról kormánybérencezik a túloldalt. Ezért is kezdett érdekelni: ha a demokráciában így elveszíti a fejét egy csomó ember, köztük néhány újságíró, akkor vajon miket írtak a Kádár-rezsimben a bojkottált 1984-es olimpiáról? Az nem meglepő, hogy az ügyről tengernyi cikket adott ki az Arcanum.hu pótolhatatlan adatbázisa. Arra viszont nem számítottam, hogy a találatok jelentős részénél Gyárfás Tamás volt a szerző. Ő volt az akkor (is) egyeduralkodó Nemzeti Sport (akkor Népsport) egyik olimpia-felelőse.
A nyolcvanas évek elején még reménykedtek a sportolók, hogy talán nem lesz válasza a Szovjetuniónak a „Nyugat” 1980-as bojkottjára. Moszkva számára komoly, megalázó gyomrost jelentett, hogy az amerikai elnök felhívásához negyvenkét ország csatlakozott, így csak csonka félolimpiát rendezhettek a megálmodott ünnepi vörös játékok helyett. A “reváns” lehetősége a levegőben lógott, de Moszkva sokáig nem jelentette be a döntést. A pályafutása elején járó Gyárfás Tamás 1981-ben megtisztelő feladatot kapott, sportújságíróként kimehetett az Egyesült Államokba, hogy megnézze a tervezett olimpia játékok helyszíneit. Felülről.
Los Angeles – felülről / Forrás: Arcanum.hu
Gyárfás 1981-es cikkében (Los Angeles felülről) felidézi amerikai látogatását, amikor három honfitársával egy négyszemélyes repülőgépre ülve nézték meg az épülő vagy befejezett amerikai létesítményeket. „Kellett ez nekünk!… Los Angeles a magasból!… Nem volt jó gépkocsival körbejárni a következő nyári olimpiai játékok sportlétesítményeit?!” – így a Népsportban megjelent publicisztika felütése. Illusztris társaság gyűlt össze a légtérben: Gyárfás, a ma már kevéssé ismert Gyerő Zoltán játékvezető és „Dr. Mátsik György”, a Magyar Úszószövetség akkor elnökhelyettese.
Utóbbi személyét könnyű összekapcsolni azzal a vérügyésszel, aki az ötvenhatos forradalmat és szabadságharcot követő megtorlás után halálbüntetést kért Mansfeld Péterre.
Mátsik György / Forrás: NEB.hu
A Hír Tv 2012-ben fedezte fel „Dr. Mátsikot”, a jogász a rendszerváltás után is elegáns, budai kerületben élt (s talán még mindig él). Természetesen nem bánt meg semmit sem. Nem is Magyarországon élénk, ha nem úszta volna meg a kései felfedezést: a Központi Nyomozó Főügyészség még azon melegében elutasította a Mátsik elleni feljelentést – bűncselekmény hiányában. A Jobbik azóta is többször gyülekezőt hirdetett a háza előtt (amelynek házszáma megtalálható a világhálón) és egy szintén 1981-es cikkből megtudhatjuk, már akkoriban is ott élt a család. „A Naphegy utca lényeges tulajdonsága, hogy csendes. Erre szüksége is van a Mátsik család szinte valamennyi tagjának, hiszen az egész napos hajsza után bizonyára jólesik megpihenni a nyugodt budai otthonban.” A barátságos hangvételű riportból kiderül, hogy sportcsaládról van szó, Mátsik felesége a Budapesti Úszó Szövetség elnöke volt, de a cikk szerint házaspár mindkét tagja „társadalmi munkában” élt-halt az úszásért. „A szülők felelős beosztású emberek. Dr. Mátsik… felesége az V. kerületi rendőrkapitányságon dolgozik.”
Gyülekező Mátsik háza előtt / Fotó: Alfahir.hu
Tegyük hozzá, hogy Mátsik Györgyné (a későbbi gyászhír szerint született “Kis Éva rendőralezredes”) még 2013-ban is felbukkan az úszószövetség versenyein, egy évvel később hunyt el, amiről a Budapesti Úszó Szövetség honlapja is beszámolt: „Éva néni… 1946-tól 1953-ig válogatott mellúszó volt. Az aktív sportot 1953-ban fejezte be szülés miatt, utána az UTE-nél sport előadóként, mint rendőrtiszt dolgozott, és az úszó szakosztály vezetőségi tagja lett. 1968-tól a Budapesti Úszó Szövetség elnökségi tagja, 1976-tól az elnöke, 1988-tól 2000-ig a főtitkára lett”. Logikus, hogy 2012-ben megkapta a „MÚSZ kiemelkedő életpályákat elismerő Centenáriumi Érdemérmét”. Férje, az 1951–1953-ban a Szovjetunióban tanuló Mátsik az ötvenes évek első felében szintén a rendőrségen dolgozott, 1957-ben szerzett jogi végzettséget, hogy részese legyen Mansfeld kivégzésének.
Nagy csapat: középen: Mátsik, Sztanó és Ruza / Forrás: Arcanum.hu
Említettem, hogy 1981-ben Mátsik az úszószövetség elnökhelyettes volt, de az elnök sem volt akárki. Sztanó Géza nyugalmazott vezérőrnagy (akit a hadsereg az elmúlt években, évtizedeken sok mindennel kitüntetett) is nyilván társadalmi munkában irányította a szövetséget, hiszen 1964-től 1989-ig, nyugdíjazásáig a Magyar Néphadsereg Vegyivédelmi Főnöke volt. Több tanulmányt írt a témában (például: Az atomfegyverek és harctéri hatásaik), majd 1990-ben részt vett Bajtársi Egyesületek Országos Szövetségének létrehozásában, amelynek ma is tiszteletbeli elnöke. A családi kapocs itt is megvan, a civil szervezet Ellenörző Bizottságának Sztanó Zsuzsanna nyugállományú őrnagy az elnöke.
Ünnepség, balra Sztanó vezérőrnagy szónokol / Forrás: Arcanum.hu
Sztanó vezérőrnagy egyébként 1981-től 1987-ig vezette a Magyar Úszószövetséget, amikor Mátsikkal és Ruza József főtitkárral együtt lemondott. (Milyen a sors: az új elnökkel, Dénes Ferenccel az ügy hátteréről éppen Gyárfás készített interjút. Aligha sejtette akkor, hogy később hasonló helyzetet fog átélni). Ruza távozása egyébként csak átmeneti volt, a rendszerváltás után Gyárfás jobbkezévé vált. Karrierje példátlanul hosszúra sikeredett a szövetségnél: a Népsport cikke 1974-ben titkárként, 1978-ban már főtitkárként említi. Főnökének végül 2011-ben kellett elengednie a kezét: „A vizsgálat során kiderült, hogy Gyárfás jobbkeze, Ruza József csak színleg látta el ingyen a főtitkári teendőket, bt.-jén keresztül 40 millió forintot vett fel a szövetségtől” – írta az Index arról a botrányról, amely leváltásához vezetett.
De most térjünk vissza 1981-be, amikor Gyárfás felszállt a gépre Mátsikékkal, hogy megnézzék a három évvel későbbi olimpia helyszíneit. A fiatal újságíró ezután is sokat foglalkozott az olimpia témakörével, ezt már csak azért is megtehette, mert jól beszélt angolul és sokat utazott külföldre.
Samaranch: mindent a világbékéért
Két évvel később, 1983-ban a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) elnökével, a spanyol Juan Antonio Samaranch-csal beszélgetett Budapesten („1984-ben olimpiai játékok szemtanúi leszünk!” – így a biztató cím). „A hatvankét esztendős barcelóniai sportember 1965 óta tagja a NOB-nak, 1974-től 1980-ig alelnökként tevékenykedett. 1977-ben kapta meg legmagasabb diplomáciai megbízatását, a Spanyol Királyság nagykövete lett Moszkvában. 1980-tól a NOB elnöke” – írta Gyárfás az interjú leadjében, bevezetőjében, aztán már első kérdésével belevágott a közepébe: „Ön hosszú ideig politikai pályán tevékenykedett. Nem lát olyan veszélyt, hogy a hidegháborús légkör kiéleződése meghiúsítja az olimpiát? Gondoljunk itt olyan lépésekre, mint a Pershing 2-es rakéták telepítése, a dél-koreai repülőgép ügye, az elmúlt napok karib-tengeri és libanoni eseményei…”.
Samaranch bizakodó volt és hitet tett (látni fogjuk, hogy nem először és nem utoljára) a „világbéke” mellett: „A világ politikailag két alapvető rendszerre épül. Szükséges, hogy a két fél megértse egymást, s együttműködjön…
Ahhoz, hogy a világversenyeket megrendezhessük, világbéke szükséges.”
Ismerős? „Egy a jelszó tartós béke. Állj közénk és harcolj érte” – énekelte Nagy Feró cinikusan, a kommunista propaganda bevált manipulatív szövegét kiforgatva. Nem mellékes, hogy Samaranchról néhány éve megírták különböző német lapok, hogy a szovjet titkosszolgálat, a KGB ügynöke lehetett. Az értesülések szerint éppen moszkvai kiküldetése alatt szervezték be és talán a sportvilág csúcsára is a szovjetek segítségével érhetett fel. Ki tudja? Semmivel sem lenne szürreálisabb az úszókat irányító vezérőrnagynál.
Samaranch (balra) Moszkvában / Forrás: TV2.no
Ugyanebben az évben – 1983-ban – Gyárfás jelentkezett egy másik csúcsinterjúval, ezt már Marat Gramovval, a „szovjet testnevelési és sportbizottság” (és az olimpiai bizottság) elnökével készítette. A szovjet sportpolitikus az interjú előtt Amerikában folytatott megbeszéléseket, ezután Svájcban találkozott Samaranch-csal, majd Budapestre látogatott, hogy Buda István MOB-elnökkel és államtitkárról tárgyaljon. A cikkből – az amerikai szervezők szapulásán túl – kiderült az igazán fontos hír: Moszkva 1984. június 2-áig meghozza a döntést, március elsejétől olimpiai attasét küldene Los Angelesbe.
Gramov Budapesten / Forrás: Arcanum.hu
Érdekes, hogy hazája Gramovot 1992-ben visszahívta a Nemzetközi Olimpiai Bizottságból. Az eseményről a Nemzetisport azt írta: „Gramov kényszerű visszavonulása meglehetősen ritka esemény a NOB történetében, hiszen a NOB- tagok normális esetben 75 éves korukig tölthetik be posztjukat.”
Egyetlen MOB-tag szavazott nemmel
Bármennyit is tárgyalt Gramov és Samaranch, Moszkva 1984 májusában bejelentette a távolmaradást, a hónap közepén hű csatlósként a Magyar Népköztársaság és Magyar Olimpiai Bizottság is csatlakozott a Nagy testvérhez. Az egész keleti blokk „biztonsági okokra hivatkozott”, ezt üzente a gondosan felépített propaganda is (ezt a későbbi cikkekből is látni fogjuk). A döntéssel világklasszis sportolók százainak az életét tették tönkre, akik pályafutásuk csúcsán nem mérethették meg magukat. „Magyarországon a döntést ebben a kérdésben – az akkori sportvezetés lobbizása ellenében – Kádár János és az MSZMP Politikai Bizottsága hozta meg – írta Modor Ádám a Magyar Nemzetben. – A Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) 1984. május 16-án, Buda István elnök vezetésével szavazott az olimpiai részvételről, és egyetlen ellenszavazattal (Jacsó István, a kézilabda-szövetség elnökségi tagja mert szembeszegülni egyedül az állampárti elhatározással) végül egyetértett a politikai döntéssel. Schmitt Pál, aki akkor a MOB főtitkára és a Nemzetközi Olimpiai Bizottság tagja volt, nem vett részt a döntésben, Bulgáriában tartózkodott a szavazás idején”.
Tegyük hozzá,hogy később sem ő, sem más ismert sportvezető nem tiltakozott a döntés ellen. Leszámítva a bátran szavazó Jacsó Istvánt.
A sportolók itthon maradtak, de a sportvezetők és újságírók kimentek Los Angelesbe.
Folytatjuk.
Borítókép: Fortepan.hu
etruszkszumirszittya
2017-03-04 at 14:43
Elolvastam ezt a Mansfeld Péter okmányt is és ismételten bebizonyosodott hogy
M. P soha nem követett el emberölést.
Dehát akik ezt hazudták itt azoktól nem várható el hogy bocsánatot kérjenek a rágalmazásért hazugságért amivel Mansfeld Péter hirnevét szándékoznak beszennyezni hatvan évvel meggyilkolása után. Egy kommunista nem kér bocsánatot csak tovább hazudik még akkor is ha rábizonyosodott hogy hazudott.
Még a gyilkos vérbirák sem vérügyészek sem állitották azt hogy M.P. gyilkolt volna.
Viszont most ezek a hulladékok hatvan év elmúltával még mindig hazudnak.
Hazudnak reggel délben este hazudnak minden hullámhosszon hazudnak minden médiában sajtóban TVn rádióban itt az interneten mindenütt mindekor hazudnak hazudnak hazudnak.
Mert kommunisták. Ez lényegük.
Ez a lényegük Szolzsenyicin szerint. Nem a gyilkosság nem a terror nem kultúra pusztitás nem a félelemkeltés sem a gyalázkodás sem a rágalmazás
nem a lényegük fő ismertető jelük hanem a hazugság.
Más szakmabeli politikus tudós művész is hazudik hébe hóba kevésbé vagy többé de az aki megrögzötten rutinból kényszeredetten szenvedélynől mást sem tud tenni csak hazudni hazudni hazudni az csakis kommunista vagy egyéb válfaja szocialista rablókapitalista bankár nagytőkés oligarcha pénzváltó szakember lehet tehát kommunista.
Álcázhatja magát nemzetinek kereszténynek jogállam pártolónak Isten hivőnek – filantrópnak ez az egyik legnagyobb hazugsága – jótékonykodónak előbb utóbb akkora gaztettet követ el hogy még a leghülyébb tag is rájöhet hogy ez bizony egy kommunista. Egy hazug kommunista mert más nem is lehet.
Nem feltétlenül gyilkos erőszakoló bitang állat de feltétlenül hazug mert kommunista. Leleplezi önmagát.
Ilyen volt a négy népbiró a nyomozók az ÁVÓsok a vérbiró a vérügyész a hóhérok és most ilyenek akik itt és most azt merészelik hazudni Mansfeld Péterről hogy embert ölt.
Még úgy is be akarják feketiteni hogy nem volt magyar mert szülei vagy nagyszülei Bécsiek voltak. Tehát ezek a kommunisták még rasszisták elfogiultak is. És antiszemiták is bár ezt a zsidó kártyát nem merték elővenni.
Tehát a bitang ÁVÓs hulladékok szerint Mansfeld Péter nem lehet magyar nemzeti hős a mi hősünk mert németosztrák zsidó volt.
Rasszista faji elfogult antiszemita szarháziak. Kommunisták.
Névtelen
2017-03-04 at 07:47
http://beszelo.c3.hu/cikkek/mansfeld-peter
etruszkszumirszittya
2017-03-04 at 03:03
Megdöbbentő és felháboritó hogy az ide firkáló korcsok úgy hazudnak amint a pártiskolában és az ÁVÓs kiképző tanfolyamokon vagy Moszkvában tanulták.
Azt merészelik a bitang görények hazudni hogy Mansfeld Péter gyilkos volt.
Nem lehetett gyilkos hiszen a legalább húsz vád közül hiányzott az emberölés.
Nézzétek meg a Mansfeld filmet.
Ha gyilkos lett volna biztos hogy a vérügyész és a vérbiró ezért követelte volna törvénytelenül a kivégzését nem olyan baromságook miatt mint államrend megdöntésére való cselekedet ami röhejes.
Öt suhanc veszélyeztette volna a Kádári szarknokságot? Ha ha micsoda jó elirás zsarnokság helyett. Szarnokság zsarnokság. Mint igazságszolgáltatás gazságszolgáltataás. Stimm.
Aljasul hazudnak és rágalmaznak egy nemzeti host a hulladékok.
Különben mint világos a filmből semmit sem csinált csak autót vezetett nem is harcolt fegyveresen a forradalom alatt.
A rendőr elfogás csiny meg ha igaz is elég hülye dolog volt azonban nem okozott ember élet veszélyt hála Istennek. Emiatt kivégezni bárkit abszurdum még egy zsarnokságban is.
A kommunista barmok csináltak egy vagánykodó srácból egy nemzeti hőst és mártirt. Akár a kommunista Nagy Imréből is. Ők csodálatos módon vállalták a mártiromságot.
Béke poraikra és a nemzet hálája lengi be szellemüket.
Több száz hőst mészároltak le Kádár vérügyészei vérbirái és hóhérjai akik ha még élnek megérdemelnék méltó büntetésüket.
Ezek voltak akik nemcsak gyikoltak de az Olimpiát is elvették tőlünk.
Mit érdemelnek?
etruszkszumirszittya
2017-03-03 at 14:24
Mindenkinek ajánlom a Mansfeld Péter cimű filmet bár a vérügyvéd nem szerepel benne viszont a vérbiró igen.
Mind a kettő gyilkos saját döntésük volt a meglepő súlyosbitó itélet mikor először hat évet kapott volna. Hiába igérték.
Sokat hazudtak a zsarnokság működtetői mindenki hazudott a nyomozók az ÁVÓsok mindenki kivéve a civil rendőrt akit a suhancok elengedtek bántatlanul.
Dehát a kommunisták lényege nem is annyira a gyilkosság és a terror mint a hazugság. És a gyávaság.
Nem tudom hogy keveredett ide ez a másik téma de az is egy orbitális hazugság hogy az olimpiát nem támogatta a magyar nép túlnyomó többsége. Aki azt állitja az egyszerűen hazudik. Dehát ezt elvárom egy kommunistától.
Talán aki nem ismeri Albert Camus halálának okait és körülményeit és nem voltak Otthon 1957 márciusában azok nem veszik észre a filmben a krétával felirt szót MUK.
MUK azt jelentette hogy márciusban újra kezdjük.
Azt eddig nem tudtam hogy Mansfeld Péter fő bűne ez volt és azért végezték ki két évvel később Kádár parancsára mert amint Camus irta: Kadar a eu son jour de peur. Kádár rettegésének napja. 1957 III 15.
Tehát ez a kapcsolat Mansfeld Péter és Albert Camus mint késői mártirjai 1956 szabadságharcának és forradalmának.
Én 1957 tavaszán Vancouverben sok mással egyetemben világszerte gyűjöttem aláirásokat az iskolámban University Hill High Schoolban hogy ne merészelje Hruscsov és Kádár kivégezni a fiatal gyermekkorú 56os elitélteket.
Ezek a finom úriemberek megvárták hogy a 14 15 16 17 éves halálraitéltek elérjék 18. születésnapukat és születésnapukon végezték ki őket mint felnőtteket.
Vagy születésnapja miatt vagy a MUK miatt két évvel később 1959 márciusában végeztette ki Kádár és a vérbiró és a vérügyész Mansfeld Pétert aki akorra már 18 éves lett tehát 56ban még csak 15 volt!!! A Népszabadság akarom mondani a Népköztársaság biráskodása ennyire jogszerű volt..
Mikor az aláirásokat gyűjtöttem 57 58 vagy 59ben nem tudtam még hogy majd valaha megtudom egyik kivégzettnek is a nevét akikért ilyen jelentéktelen módon igyekeztem tenni valamit. Hiába.
Akár most hiába küzdöttem az interneten a magyar olimpiáért.
És arra is büszke vagyok hogy Mansfeld Péter magyar zsidó volt akár a Kócos a Corvin közből meg cigánylány akit egy orgyilkos lőtt agyon hogy azt hazudhassák a kommunisták hogy a forradalom és szabadságharc antiszemita vagy cigányellenes volt. Nem igaz a cigányok és zsidók nagy része 1956ban forradalom pártiak voltak.
Nem mellékesen nagyon sok magyar olimpiai aranyérmes cigány vagy zsidó volt és soha eszünkbe sem jutott hogy Hajós Alfréd vagy Papp László ne lett volna pont olyan jó magyar mint jómagam.
Cuki finom dolog volt a kommunista moszkovita zsarnokság.
És ugyanezeknek fájt volna egy magyar olimpiai győzelem sorozat a bűnös városban Budapesten mert őket arra emlékeztette hogy ott született a szabadság és ott bukott meg a zsarnokság egyik válfaja.
Sajnos ugyanott fog megbukni a másik is. Nem lett volna jobb egy olimpia mint egy véres forradalom?
Nekünk már volt elég történelmünk köszönjük szépen a XX században jó lett volna a XXI.et egy olimpiával kezdeni nem egy forradalommal.
A kommunisták nem csak hazugok gyilkosok gyávák hanem nagyon nagyon buták is.
Ibit hoc ibit hoc. Ca ira ca ira. Petőfi is megirta hogy viszket e a nyakatok?
Van még elég lámpavas Budapesten.
Kár. Jobban szerettem vola egy Olimpiát látni és aranyérmeket lógni olimpikonjaink nyakában.
De amint mondtam olyan sötét bunkók mint a kommunisták nincsenek
még a nagyurak közt sem.
Anna
2017-03-03 at 10:53
A nagy többségük ahhoz ért, hogy munkának tűnő, saját maguknak szórakoztató elfoglaltsággal nagy pénzeket leszakítva hülyének nézzenek mindenki mást.
etruszkszumirszittya
2017-03-03 at 08:44
Mátsikot ha még él miért nem végzik ki?
Vérügyész Mansfeld Péter gyilkosának karrierjére ez tenné a végső pontot.
Hanem az utolsó pillanatban amikor már a nyakán a kötél elengedném modván
mi különbek vagyunk mit ti mi nem gyilkolunk bár ezerszer megérdmelnéd.
Nem szivesen vizsgálnám meg gatyáját a már vén gyilkosnak.
Természetesen elvenném budai luxus házát lakását és a legszegényebb putriba tenném amilyenben a legtöbb 56os szabadságharcos tengeti étetét.
Teremészetesen azonfelül bármennyi luxus nyugdiját is elkoboznám és cask annyit kapna mint a legszegényebb ember a hazában.
És ugyanezt tenném az összes ÁVÓs pufajkás vérbiró vérügyész gyilkossal is akik anyagi javakban dúskálva élnek mig az üldözöttek kivégzettek meghurcoltak családjai nyomorognak.
Már 27 évet késett az igazi igazságszolgáltatás.
Ez is mutatja hogy ki van még mindig uralmon hatvan évvel 56 után és 27 évvel a gengszterváltás után.
Végigmennék az egész Rózsadombon és ellenőrizném hogy kik laknak ott.
És ha Biszku és Mátsik féle gyilkosok akkor kilakoltatnám őket. Ha még elég fiatalok megkaphatnának egy jó közmunkás poziciót.