Az ellenzék a nemzeti konzultáció kapcsán azzal vádol minket, hogy riogatjuk az embereket, mert szerintük nincs is Soros-terv, nincs is felső korlát nélküli betelepítési szándék az unióban. Ám a csütörtökön elfogadott brüsszeli tervezet, amely a migránsok felső korlát nélküli befogadására kényszerítené a tagállamokat, feketén-fehéren bizonyítja, hogy igenis van ilyen szándék – mondta a PestiSrácok.hu-nak adott interjújában Völner Pál. Az Igazságügyi Minisztérium parlamenti államtitkára arról is beszélt: nem születhet olyan ítélet kvótaügyben, amely végrehajtható lenne. A Helsinki bizottság bírósági „érzékenyítő tréningjei” kapcsán megjegyezte: nem félti a bíróságok függetlenségét, ám ezek a „fejtágítók” is jelzik, hogy az efféle szervezetek „hátulról, lopakodva” próbálják bevenni a jogi élet bástyáit. A civil átláthatósági törvényt úgy értékelte: amelyik szervezetben megvan a minimális együttműködési készség, azt semmiféle veszély nem fenyegeti. A CEU-ügy kapcsán azt mondta: le kell ellenőrizni, nem trükközött-e ismét a Soros-egyetem, és ha nem, akkor alá fogják írni New York állammal a szerződést. Az államtitkár arra is kitért, módosítják-e a választási törvényt Gulyás Mártonék alternatív javaslata miatt.
A parlament kedden megszavazta a felsőoktatási törvény módosítását, amelynek köszönhetően a külföldi egyetemeknek egy évvel hosszabb idejük marad, hogy teljesítsék az előírt feltételeket. Miért volt erre szükség?
Amikor az eredeti módosítás született, két fontos feltételt támasztott a Magyarországon működő külföldi egyetemeknek: legyen hazai kampuszuk, illetve legyen államközi szerződés. Néhányan ezt nem vették komolyan, a Soros-egyetem volt a tiltakozás élharcosa. Ugyanakkor a szintén egyesült államokbeli McDaniel College komolyan vette a jogszabályt, és igazolta, hogy van odahaza egyeteme. Maryland állammal azóta Magyarország megállapodott, a parlament pedig már ratifikálta is az egyezményt. Ebből is látszik, hogy az eredeti, 2018. január 1-jei határidő tartható lett volna. Ennek ellenére nagy politikai vihar alakult ki az ügyben, az Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárást indított ellenünk a szolgáltatások szabad áramlásának korlátozása miatt. Kíváncsi vagyok, a mostani törvénymódosítás után hogyan állnak a kérdéshez. Eközben a Velencei Bizottság kimondta, nemzeti hatáskörbe tartozik a felsőoktatás szabályozása, ugyanakkor a határidőt szűknek tartotta, és volt egy olyan megjegyzése, hogy a már nálunk lévő külföldi egyetemekre ne vonatkozzon. Ez utóbbi viszont meggyőződésünk, hogy diszkriminatív, sérti a jövőben idetelepedő egyetemek jogegyenlőségét. A kedden elfogadott módosítással egy engedményt tettünk, a határidő-kitolással már mindenkinek bőséges ideje jut a feltételek teljesítésére.
A CEU mégsem örült a módosításnak, az egyetem szerint a kormánynak alá kellene írnia New York állammal a megállapodást ahelyett, hogy húzza az időt.
Furcsa: amikor határozottan képviselünk egy álláspontot, arra azt szokták mondani, nem vagyunk elég kompromisszumkészek; amikor viszont engedményt teszünk, azt meghátrálásnak nevezik. A Soros-egyetem egy politikai játékot játszik. Ignatieff rektor úr mint liberális vezető megbukott Kanadában, most úgy érzi, Magyarországon végre valami sikert érhet el, és civilnek öltözve be tudja bizonyítani egy konzervatív kormánnyal szemben, hogy milyen progresszív nézeteket képvisel. Én ennek tulajdonítom, hogy az első körben nem voltak hajlandók az együttműködésre, most viszont, utólag azt állítják, teljesítették a feltételeket, amelyekre az elején még azt mondták, teljesíthetetlenek. Megjegyzem, a Bard College-dzsal kötött megállapodásuk tényleges tartalmát még nem ismerjük, azt sem tudjuk, az ottani regisztrációs eljárásoknak megfelel-e. Időre van szüksége a hazai illetékeseknek az Emberi Erőforrások Minisztériumában, hogy leellenőrizzenek mindent, és kiderüljön, szabályos-e a két intézmény közötti egyezség, vagy megint trükközött egyet a Soros-egyetem. Ha szabályos, akkor a kormány aláírja New York állammal a szerződést, ha nem, akkor is marad egy éve a CEU-nak, hogy az Egyesült Államokban ne csak egy fantomegyetemként létezzen, mint eddig.
Fotó: Horváth Péter Gyula/PS
Akit jó szándék vezet, nem titkolózik
A szintén nagy vitákat kavart civil átláthatósági törvény alapján eddig hány szervezet regisztrálta magát külföldi finanszírozásúként?
A legutóbbi hírek szerint 53, de nem követjük nyomon napi rendszerességgel. A Velencei Bizottság képviselőinek is azt mondtam, amikor a törvény hatályba lépése után itt jártak: azt kell nézni, kinek milyen nehézséget okoz a regisztráció. Látható, hogy a civil szervezetek élnek, virulnak, töretlenül folytatják tevékenységüket. És hát a dackorszakba lépett, külföldről támogatott szervezetek – beleértve a Magyar Helsinki Bizottságot, és a többi, Soros kreálta alakulatot – semmiféle hátrányt nem szenvedtek el a regisztrációs kötelezettség miatt. A Soroshoz köthető szervezeteket láthatóan érzékenyen érinti, hogy ki kell lépni a fényre, és a finanszírozóik személyéről is lehull a lepel. Érdekes, hogy a nagy karitatív szervezeteknek viszont semmi problémájuk nincs ezzel.
Miért kínos ez a Helsinki bizottságnak és társainak?
Mert filantróp, humanitárius, küldetéstudattól vezérelt kereszteslovagoknak mutatták magukat, ám most kiderült, egyetlen nagy pénzeszsákból táplálkoznak, amelynek gazdája nem szimpatizál a magyar kormánnyal.
Még a civil átláthatósági törvény hatályba lépése előtt úgy becsülték, a 62 ezer szervezet mintegy 20 százaléka, tehát körülbelül 12-13 ezer kaphat külföldről támogatást. Miként lehet, hogy eddig csak 53 regisztrált?
Lehet, hogy a 20 százalék egy túlzó becslés volt. Egyébként csak azután kell regisztrálniuk, hogy külföldi pénzadományt kaptak. Akik állandó, napi kapcsolatban vannak a donorokkal – mint a nagy karitatív szervezetek – azoknak már jelenteniük kellett. Akik viszont még nem kaptak semmit, vagy amit kaptak, nem éri el a 7,2 milliós összeghatárt, azoknak nincs teendőjük.
Indult már eljárás a regisztrációs kötelezettség elmulasztásáért?
A hatóság bejelentésre indíthat ilyet, vagy ha valamely szervezet maga jelenti be, hogy nem hajlandó eleget tenni a jogszabályi követelményeknek. Ezután először felszólítást küldenek a szervezetnek, ha ekkor sem pótolja a mulasztást, bírságot szabnak ki, és csak az utolsó eszköz, hogy bíróságon kezdeményezni lehet a szervezet megszüntetését. Ám valamennyi hatósági döntés ellen jogorvoslattal lehet élni. Amelyikükben megvan a minimális együttműködési készség, azt semmiféle veszély nem fenyegeti. Amelyik viszont az áldozati bárány szerepére vágyik, és nem hajlandó betartani az előírásokat, nem működik együtt a hatósággal, az körülbelül másfél év után juthat el a törlési fázishoz.
Ahhoz mit szól, hogy van olyan – előzőleg tiltakozó – szervezet, amely viszont végül regisztrált?
Ennek nagyon örülök, mert ez a jogállam erejét mutatja.
Korábban azt nyilatkozta, azok tiltakoznak a leghangosabban, akiket Soros György pénzel…
Fenntartom. Azok a Soros által pénzelt szervezetek, amelyek fölemelték szavukat a civil átláthatósági törvény ellen, azok a migráció kérdésében kőkemény vitákat folytatnak a magyar kormánnyal, és komoly apparátust tartanak fenn e csaták megvívásához.
Civiltörvény-ügyben is folyik egy kötelezettségszegési eljárás hazánk ellen. Ez hogy áll most?
A második fázisban vagyunk, levelezünk a bizottsággal. A tőke szabad áramlásának sérelmére hivatkoznak Junckerék, szerintünk viszont nem sérül ez a jogelv azzal, hogy az adományozót be kell azonosítani. A pénzmosás elleni küzdelem szempontjából is fontos az új szabályozás. Elhiszem, hogy vannak olyan „szerény” adományozók, akik nehezen viselik, ha nyilvánosságra kerül a nevük, de nem hiszem, hogy ez majd eltántorítja őket a jótékonykodástól. Ennek épp az ellenkezője szokott előfordulni, mert akit jó szándék vezérel, nem szeretne titkolózni. Ezt saját tapasztalatból is mondom: civilszervezeti vezetőként volt olyan, hogy a bennünket támogató holland alapítvány külön kérte, tüntessük föl a nevét a donorok közt.
Fotó: Horváth Péter Gyula/PS
Megerősödött a bíróságok immunrendszere
Nem sérti a független igazságszolgáltatást, hogy egy külföldről finanszírozott „civil” szervezet – nevezzük Magyar Helsinki Bizottságnak – „érzékenyítő tréningeket” tarthatott magyar bíróknak, eligazíthatta őket arról, hogy bizonyos témákat (migráció, homofóbia, rasszizmus) hogyan kezeljenek?
Nem féltem a bíróságok integritását. Mióta ez a vita kitört, nem tartottak fejtágítókat. Bár az kétségtelen, hogy a módszer jól példázza a működésük módját: hátulról, lopakodva, a legmodernebb elveket hirdetve, alapjogi normákra hivatkozva próbálják bevenni a jogi élet bástyáit. Remélem, hogy a bíróságokat nem sikerül. Tartom annyira függetleneknek a bírókat és a bíróságokat, hogy ha lesz is ilyen találkozás a jövőben, az nem determinálja majd a gondolkodásukat, döntéseiket.
Tehát ezentúl sem lesz semmi akadálya az ilyen helsinkis kurzusoknak? Nem készül semmilyen szabályozás, amely ezeknek gátat szabna?
A külföldről támogatott szervezetek körüli éles vita rávilágított a problémára, lerántotta a leplet számos visszásságról, és ezzel a bíróságok immunrendszere megerősödött. Nem hiszem, hogy külön szabályozás kellene ide.
Az utóbbi időkben számos olyan fölmentő vagy enyhe ítélet született politikai vonatkozású ügyekben, amelyek nagy vihart kavartak. A legutóbbi a kémper volt. Politizálnak a bíróságok?
Ezek az ítéletek is bizonyítják, hogy a bíróságok függetlenek a törvényhozói és végrehajtói hatalmi ágtól, vagyis működik a jogállam. Az persze rossz lenne, ha csak azért hoznának ilyen ítéleteket, hogy a függetlenségüket bizonyítsák, és nem azért, mert jogilag azt tartják megalapozottnak. Nagyon kényes lenne, ha én mint az Igazságügyi Minisztérium államtitkára véleményt mondanék arról, hogy egyes bírák ítéleteit esetleg befolyásolhatják szubjektív, közéleti vonzalmaik. Ez azt a látszatot keltené, mintha a kormányzat beleavatkozna az ítélkezésbe – és ezt nem szeretném.
Visszafelé is van út
Remélem, ez a véleményezési tilalom nem vonatkozik a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága botrányos ítéletére, amellyel kártérítésre kötelezte Magyarországot két bangladesivel szemben, amiért úgymond „fogva tartottuk” őket a röszkei tranzitzónában.
A döntés felülvizsgálatáért az úgynevezett Nagykamarához fordultunk, amely befogadta és újravizsgálja az egészet. Talán azért is, mert az ítéletnek uniós viszonylatban is lehetnek társadalmi kihatásai. Remélem, végül olyan döntés születik, amely kimondja: az illegális bevándorlóknak nem jár automatikusan, alanyi jogon kártérítés, amiért a tranzitzónában kell kivárniuk, amíg kérelmükről döntenek. A Helsinki bizottság természetesen ezt is másként látja. Ezért is mondjuk, hogy itt egy olyan vita folyik a háttérben, amit akár a Soros-terv részének is tekinthetünk: a nemzetállamok és az európai jogrendszer szétzilálása. A bangladesiek esetében ez úgy történik: a schengeni határokat védve betartottuk az uniós jogszabályt, ám egy másik jogszabály sajátos értelmezése alapján mégis meg akarnak minket büntetni.
Tehát nem szabadna őket lefognunk a menekültügyi eljárás végéig, hanem hagynunk kéne, hadd kóvályogjanak szabadon az országban?
Igen. Ez viszont kezelhetetlen helyzeteket eredményezne. Nem értem, hogyan tekinthetik őrizetbe vételnek a migránsok tranzitzónában tartását, mikor visszafelé szabadon távozhatnak? Pont, mint a repülőtéren. Sőt, a tranzitzónát sokkal egyszerűbb elhagyni. Aki ezt őrizetnek tekinti, az valószínűleg soha nem volt őrizetben. A sorkatonai szolgálatom idején én erősebb őrizetben voltam, mint a migránsok a tranzitzónában, mivel még a laktanya kapuján sem mehettem ki.
Ha a Nagykamara is a bangladesieknek ad igazat, az lavinát indíthat el. Magam előtt látom, ahogy a Helsinki bizottság fölkeresi az összes tranzitzónában lévő migránst, és mindegyiknek fölajánlja szolgálatait a Magyar Állam elleni kártérítési perben…
A Helsinki bizottság már most is minden tranzitzónában lévőt, sőt, tranzitzóna felé tartót próbál megszólítani, hogy majd őket bízzák meg a képviseletükkel, ne az állami jogsegélyszolgálatot. Ha a Nagykamara is számunkra kedvezőtlen döntést hozna, az minden uniós tagállamot érintene. És azt eredményezné, hogy az illegális bevándorlók akadálytalanul juthatnának be az unióba, és oda mehetnének, azt csinálhatnának, amit akarnak.
„Mi ki is mondjuk”
Magyarország – Szlovákiával együtt – elvesztette a kvótapert is. Bár a megtámadott határozatot érvényesnek minősítette a bíróság, ám annak végrehajtási határideje szeptember 26-án lejárt. Mi következik ebből?
Ez ügyben is folyik egy kötelezettségszegési eljárás, amely szintén az Európai Bíróság elé kerülhet. Megkérdőjelezem, hogy bármilyen végrehajtható ítéletet tudna hozni ebben az esetben a bíróság.
A lejárt határidő ellenére is a nyakunkba sózhatják az 1294 migránst?
Nyilván, majd elkezdenék értelmezni a hatályát. Az egész kvótaügy egy teljesen értelmetlen, misztikus ködbe burkolt számháborúzás. Végső soron – Máltát leszámítva – egyetlen tagállam sem tartotta be az előírt kvótáját, mégis csak Magyarország, Lengyelország és Csehország ellen indult eljárás. Tipikus brüsszeli kettős mérce. Például Ausztria az 1300-as kvótája helyett csak pár embert vállalt, és azzal kimentette magát. Mi a különbség a 0 és a 15 között?
Nem az, hogy ők legalább úgy tettek, mintha meglenne bennük a szándék?
Azért büntetnek, mert mi őszintén ki is mondjuk, amit mások csöndben csinálnak.
Fotó: Horváth Péter Gyula/PS
„Voltak olyan botorok”
Csütörtökön az Európai Parlament szabadságjogi (LIBE) bizottsága megszavazta a dublini egyezmény módosítását, amely egy állandó, felső korlát nélküli áthelyezési rendszert vezetne be, és komoly pénzügyi szankciókkal sújtaná azokat az államokat, amelyek megtagadják a migránsok befogadását.
A LIBE-bizottság más döntéseiből is látható, hogy ebbe a testületbe „válogatott” emberek kerültek, így nem lep meg a legújabb határozatuk. Ennek közvetlen jogi következménye nincs, hiszen uniós jogot csak a bizottság, a tanács és a parlament közösen alkothat. Annyiban örülök ennek a mostani tervezetnek, hogy minket igazol. Az ellenzék a nemzeti konzultáció kapcsán azzal vádol bennünket, hogy riogatjuk az embereket, mert nincs is Soros-terv, nincs is felső korlát nélküli betelepítési szándék az unióban satöbbi. Ezeknél a döntéseknél viszont fehéren-feketén kiderül, hogy igenis van. A cél világos: ne korlátozzák szegény migránsokat a bejövetelben. Aztán pedig készülne az újabb kvóta, hiszen a németek meg a svédek úgyis azt mondanák, hogy nekik nem kell az összes. Van bennük egy frusztráció, hiszen voltak olyan botorok, hogy 2015-ben beengedtek egymillió bevándorlót, most pedig a magyarokra haragszanak, mert nem fogadjuk be őket. Pedig mi az elején is mondtuk, hogy mindenkinek azt kéne csinálnia, amit mi javasolunk.
Ha már Soros-terv: miért akarná ez az amerikai „filantróp” lebontani a nemzetállamokat, elárasztani Európát? Miért jó ez neki?
A rendszerváltás előtt kialakult róla egy pozitív kép, hiszen segítette azokat az ellenzéki erőket, amelyek a kommunista rezsim megdöntéséért küzdöttek. Ügyesen elterjesztette magáról, hogy ő egy filantróp. Ám a fordulat után már élesen támadta a nemzeti elkötelezettségű Antall-kormányt, fölhasználva hozzá az SZDSZ-t, meg az addigra már kialakított hátországát, „civil homokozóját”. A filantrópia körüli fügefalevél mára lehullt: Soros kijött a függöny mögül, előállt a migrációs-betelepítős tervével, a szervezetei egyre vadabb politikai tevékenységet folytatnak. Narodnyik módjára át akarja gyúrni a társadalmakat, a nemzetállamokat és Európát. A kérdésére válaszolva: elsősorban pénzt akar keresni ezen az egészen. Ne feledjük, például az angol font elleni spekulációjával is nagyot kaszált, de az nem zavarta, hogy sokan koldusbotra jutottak. A görög válság idején azt mondta a németeknek, hagyják el az euró-zónát. „Pompás” ötlet volt, mert összeomlott volna az euró-zóna – de Soros sejthetően erre játszott. Most éppen a migrációból, az ezzel okozott káoszból próbál gazdasági hasznot húzni. Persze, az is lehet, hogy pusztán az önteltség áll a háttérben, és elég neki a tudat, hogy manipulálhatja a folyamatokat, kormányokat buktathat meg, például Macedóniában. Kormánybuktatással egyébként nálunk is próbálkoztak a szervezetei.
Néhány napos hír, hogy a Helsinki bizottság beperelte a Miniszterelnöki Kabinetirodát a nemzeti konzultáció miatt, kártérítést és a konzultációs ívek bezúzatását követelik. Azt kifogásolják, hogy ők nem is pont úgy tiltakoznak az illegális migráció szankcionálása ellen, ahogyan az a konzultációban szerepel.
Pedig ez tény. Minden ügyben felvállalják az illegális bevándorlók képviseletét, folyamatosan támadnak minket a fizikai és a jogi határzár, illetve a Schengent védő migrációs politikánk miatt. Mindenkinek joga van perelni, majd a bíróság dönt. Remélem, jó sok perköltséget buknak majd. A céljuk persze világos: ki akarják siklatni a konzultációt. Szerintem kontraproduktív a ténykedésük. A józan magyar emberek, vagyis az ország elsöprő többsége nem akar párhuzamos társadalmakat, nem akar gettósodást, nem akar migránsokat.
Kerítésbontók
Szinte valamennyi ellenzéki erő elkotyogta már, hogy ha hatalomra kerül, elbontaná a kerítést.
A hazai baloldal mindig meg akar felelni egy külső erőközpontnak. Korábban Moszkvának, most Brüsszel az új irány. A liberálisok követni próbálják a fősodratú európai liberális politikát, mert azt hiszik, annak fölhajtóerejével érvényesülni tudnak. A szélsőjobbnál pedig azt látjuk, hogy nekik semmilyen ár nem drága a hatalomért – ennek érdekében, mint azt Vona Gábor elkotyogta, akár migránsokat is befogadnának. A Jobbik az uniós zászló égetésétől jutott el a migránsbefogadás gondolatáig, a baloldallal való összefogásig. Ha ez lenne az ára a brüsszeli legitimációnak, Vonáék a kerítést is lebontanák, meggyőződésem.
Közeledik október 23-a. A tizenegy évvel ezelőtti nemzeti ünnep azonban nem az ünneplésről, hanem a rendőri erőszakról szólt. Azon a napon hajnalban a rendőrség föloszlatta a Kossuth téri tüntetést, ám a Kúria később kimondta, jogszerűtlen volt az akció. Több mint száz sértett fordult a strasbourgi emberi jogi bírósághoz kártérítésért. Nem lát esélyt peren kívüli megegyezésre?
A történet kiindulópontja, hogy a Gyurcsány-kormány átgázolt a magyar jogrendszeren, békés tüntetőket oszlattak, lövettek, vertek véresre. Az ő bűneik miatt kell ismét a magyar adófizetőknek, a kormánynak fizetnie. A peren kívüli megegyezés és a bírósági döntés kivárása mellett is szólnak érvek. Kérdés, meg lehet-e állapodni úgy, ha valaki csak a pénzbeli kártérítésre vágyik.
Fotó: Horváth Péter Gyula/PS
Gulyás Mártonék választójogi reformtervét megkapták?
Az én asztalomon még nem volt, csak a sajtóban olvastam róla. Azért a tervezgetés előtt tanulmányozhatták volna az uniós példákat. A brit szisztéma szerint, ahol kizárólag egyéni jelöltekre szavaznak, 12 ellenzéki és 94 kormánypárti képviselő ülne ma a magyar parlamentben. Akkor miféle aránytalanságról beszélnek? A korábbi választókerületek visszaállítása pedig teljesen képtelen gondolat: elképesztő aránytalanságok voltak benne, néhány választókerületben feleannyi szavazó volt, mint a nagyobbakban. A mostani viszont plusz-mínusz 15 százalékos eltérést engedélyez. Annyi tanácsot azért szívesen adok Gulyáséknak: ha nyerni szeretnének jövőre, egyszerű a dolguk, többséget kell szerezniük.
Akkor nem szeretnék módosítani a választási törvényt? Csak azért kérdem, mert Gulyás Mártonék komoly polgári engedetlenséget helyeztek kilátásba…
Választások előtti egy évben választási törvényt módosítani? Ezt tényleg nehéz lenne Brüsszelnek megmagyarázni, hogy nem magunk miatt tesszük, hanem a honi civilek kérésére. Nem lesz módosítás.
Fotók: Horváth Péter Gyula/PS
Facebook
Twitter
YouTube
RSS