Szánthó Miklós a PS-nek: A Soros-terv igenis létezik, úgy hívják, hogy nyílt társadalom (interjú!)

A Soros-terv lassan egyfajta fogalommá vált, de kissé olyan, mint egy mítosz. Van, aki olvasta, míg mások nem hisznek a létezésében. Ön mit gondol erről?

Fontos megérteni a kérdés filozófiai hátteret: Soros György Karl Popper nyílt társadalom eszmerendszerét turbózta fel, azt gondolta tovább. Popper szerint ugyanis a nemzeti-nemzetállami lét egy „mítosz csupán”, egy irracionális és utópikus álom, mely a törzsi kollektivizmuson alapul. Az emberiség „törzsi” vagy „globális” szerveződésének lehetséges irányain többek között egy francia gondolkodó, Henri Bergson elmélkedett, Popper és Soros tőle nagyon sokat merített. Ez a gondolkodásmód azt mondja, hogy a „törzsi”, tehát nemzeti szerveződés azért rossz, mert a „mi” és az „ők” csoportjainak megkülönböztetésére épül, ahol a „mi” identitását értelemszerűen az különbözteti meg az „ők” identitásától, hogy azok szembeállíthatóak. Ha én „mi” vagyok, akkor nem lehetek „ők”. Popperék viszont azt mondják, hogy ez történelmi zsákutca, a nemzeti szerveződést fel kell hígítani-puhítani, ugyanis a cél a globális szerveződés, az Emberiség Világfaluban történő egyesülése.

Miért tételezik mindezt elkerülhetetlennek?

Ez a típusú gondolkodásmód hisz a nagybetűs Fejlődésben. Nem úgy gondolkodnak, hogy a világ változik, a teremtett ember természete viszont örök, hanem úgy, hogy arra kell törekedni: az aktuális társadalmi rend „fejlettségben” mindig haladja meg az előzőt – mert ugye „modernként” különbnek kell lennünk elődeinknél. És mivel a következő lépcsőfok szerintük a mind szorosabb nemzetközi integráció, szükségesnek mutatkozik a nemzeti gondolkodásmód, a nemzetállami keretek – a „mi” és az „ők” elhatárolásán alapuló struktúrák – megszüntetése, vagy legalábbis fellazítása. Soros György egy 2000-es könyvében teljesen nyíltan leírja, hogy az állami szuverenitás napjainkban tapasztalható folyamata üdvözlendő dolog, de ezt még meg kell segíteni egy minél feszesebb nemzetközi intézményi és jogi szervezetrendszerrel. Konkrétan azt mondja itt Soros, hogy „a nemzetállami szuverenitásba vetett hit a fejlődés útjában áll”. Mindezt azzal indokolja, hogy a nemzeti struktúrákra alapozott rend nem képes a békét és biztonságot garantálni – ami jellemző szekuláris liberális álom, hogy már e Földön el kell jönnie a megváltó Világbékének, amit ő Nyílt Társadalom Szövetségnek nevez. Ezzel szemben éppen az az igazság, hogy Európa nagysága és ereje éppen az egymással versengő országok által kialakított világrendből fakadt. A progresszív gondolkodás szerint viszont az egész világ – vagy legalábbis a dominanciára törekvő keresztény európai birodalmak – őrült volt a múltban.

Ez csak egy vízió, vagy vannak konkrét megjelenési formái is?

Természetesen, alá van ez dúcolva sok területen. A populáris kultúra terén eszköz a politikai korrektség metanyelve, mely ugye az egyenlőség, a világnézeti semlegesség és az érzékenyítés nevében tilt minden megkülönböztetést, így a „mi” és az „ők” definíciós kísérleteit is, és erősen támogatja a multikultit, mint trendi, divatos dolgot. Politikai területen a különböző európai és nemzetközi integrációk során ügyesen kifejlesztett eszköz a „döntéshozatal kiszervezése” nemzeti szintről nemzetek feletti szintre. Pokol Béla írja le nagyon plasztikusan például, hogy bár az európai alkotmányozás kísérlete megbukott, a különböző európai uniós testületek, bíróságokigyekeznek olyan jogértelmezést kialakítani, mely újabb és újabb hatásköröket EU-s kompetenciának minősít, ami egyértelműen az állami szuverenitás kárára történik. Nem arról van szó, persze, hogy egyes EU-s vezetők naponta lapozgatnák Soros György könyveit, de hogy ők sem a nemzetállami struktúrákban látják a jövőt, az bizonyos. Mindezt pedig megtámogatják a különböző NGO-k, akadémiai-egyetemi "mértékadó csoportok", akik "tudományos" anyagaikkal nagyban ügyködnek egy globális alkotmány létrehozásán, mely felülírhatja az állami szuverenitást.

Jogászként mit lát, átszivároghat mindez a jog területére is?

Igen, a populáris és a politikai eszköztár mellett érdemes még kitérni a jogira: a nyílt társadalom és a politikai korrektség jogi szerelemgyereke ugyanis az emberi jogi fundamentalizmus. Ez a „valósítsd meg önmagad!” és a totális "egyenlőségelvűsdi" jegyében minden éppen aktuális emberi vágyból, emberi igényből emberi jogot kreál. Így van ez az információszabadság területétől elkezdve a családjogig, illetve a házasság fogalmának kiforgatásáig. A lényeg, hogy az emberek öndefiníciós képességét roppantsák meg – „te is más vagy, te sem vagy más” –, hogy aztán többségi értékre vagy érdekre senki ne hivatkozhasson. Mégis, az emberi jogi fundamentalizmus jelenleg a migráció területén mutatta ki a foga fehérjét: felfogásuk szerint ugyanis a menedékjog egy globális szociális ellátáshoz való jog. És itt érnek össze a dolgok: a nyílt társadalom által vallott globális struktúrák létrehozásához, illetve a nemzeti identitások, alkotmányos szuverenitások lebontásához a tömeges migráció bátorítása, pártolása egy valóban hatékony eszköz. Mert az embereket fel kell szabadítani az „elnyomó” nemzeti „iga” alól.

Soros egyféle felszabadítónak tekinti magát? Bizarrnak tűnik.

Természetesen, ebben az ideológiában is kiemelt helyet kap a felvilágosodás óta érzékelhető liberális felszabadítási attitűd. Ahhoz ugyanis, hogy az előbbiekben vázolt utópisztikus nyílt társadalom eljöhessen, végső soron – a természetes renddel szembemenve – egyenlővé kell tenni az embereket. Minden embert. Ehhez viszont az elnyomott vagy inkább elnyomottnak tételezett kisebbségeket folyamatosan fel kell szabadítani, és ha éppen kifogytak a kisebbségekből vagy a felszabadítandó témákból, akkor kreálni kell még egy párat. A női egyenjogúságból így lett feminizmus, aztán gendermozgalom. A valóban jogfosztott faji vagy vallási kisebbségek méltóságának garantálása természetesen kiemelten fontos lépés volt a történelem során, csakhogy ettől mára odaáig jutottunk, hogy mindenkit valamilyen kisebbségi csoportba akarnak „beledefiniálni”, akkor is, ha az illető nem akarja – a „többség jogának” fogalmától pedig sikítófrászban törnek ki a nyílt társadalom erkölcscsőszei. De hogy hogyan válik egy eredetileg nemes gondolatból az intellektuális harcászat fegyvere, arra a szólásszabadság is jó példa. Ugye ez eredetileg arról szólt, hogy mindenki nyíltan elmondhassa véleményét, akkor is, ha az egyes társadalmi tabukat vagy személyeket sért. Most ott tartunk, hogy valójában az egyes, százszámra kreált kisebbségi csoportok érzékenységére hivatkozva nincs szabad beszéd, sőt, Európa és Amerika még a múltját is hajlandó megtagadni, elhazudni, csak azért, mert az ma politikailag inkorrektnek minősül. Persze itt is érdekes a dolgok címkézése: aki a kisebbségek érzékenységét is hajlandó megsérteni, hogy a többség kedvére tegyen, az populista. Ha viszont a balliberális oldalon bukkan fel valaki, aki a „néptömegeknek” ígérget, akkor az rögtön „demokratikus populizmusnak” minősül, mint Martin Schulz esetében. Megszabni például, hogy egy testületben minimum hány nőnek, feketének vagy egyéb kisebbségnek kell lennie, az előremutató vívmány – ha a létező körülmények folytán egy vidéki magyar osztályban a cigánygyerekek aránya kiugró, az viszont jogellenes szegregációnak minősül. Eddig arról volt szó, hogy az általános választójog fontos dolog, most meg egyre több értelmiségitől halljuk, hogy a tömegek nem elég "bölcsek" súlyos kérdések eldöntéséhez. Szóval akkor most mi van?

Úgy vélem, hogy egészen biztosan benne van az is, hogy „ha keresni is lehet rajta, abból baj nem lehet", de szerintem inkább meggyőződésből tevékenykedik. Az is tény, hogy az egyes folyamatok szándékoltan vagy akaratlanul, de nyilvánvalóan gerjesztik egymást. A nyílt társadalomból ugye fakad egy felszabadítási attitűd. Ez a külpolitika nyelvére lefordítva azt jelenti: idealizmus. Tehát ami a nyugati világ „ideája”, a demokrácia, azt el kell terjeszteni a világon, mert az garantálja a békét és a biztonságot, ha minden ország demokratikus lesz. Erre jön ugye a katonai beavatkozás – Afganisztán, Irak, Észak-Afrika –, ahol nem a beavatkozással magával van a baj, hanem, hogy a nyugati hatalmak általában saját, belső, történelmi bűntudatot sulykoló pacifista ellenzékük miatt idejekorán otthagyják ezeket a térségeket. Ebből nyilvánvaló káosz alakul ki és sokszor a zavarosban halászó terrorszervezetek erősödnek meg. A káosz és a terror miatt nyilván e térségeket milliók akarják elhagyni és hagyják is el: erre rárepülnek az embercsempész-hálózatok, akik persze örömmel veszik a különböző migránssimogató „civilek” tevékenységét, mellyel megalapozható, hogy jogilag miért is van rendben egy 8 ezer kilométer távolságból érkező bangladesi migráns magyarországi tartózkodása. És mindehhez persze Brüsszel tapsol és szervezetei ontják magukból a migránsbarát jogértelmezéseket. És végül is, ha belegondolunk: így jön szépen létre a sokszínű és mindenkit befogadó nyílt társadalom.

Az Európai Unióban való döntéshozatalba hogyan szólhat bele valaki csak azért, mert milliárdos?

Soros György nyilvánvalóan nem fogja Juncker úr kezét, miközben utóbbi bizottsági dokumentumokat fogalmaz, de azért három dolgot szükséges rögzíteni. Egyrészről Soros Györgynek pénzügyi érdekeltségei révén nyilvánvalóan van egy igen mély befolyásolási képessége. Másrészről egész egyszerűen az is igaz, hogy akár pénzügyi érdekek nélkül sok döntéshozó liberális mindsetjével egybevág a nyílt társadalom mondandója. Harmadsorban pedig Soros alapítványi infrastruktúrája révén egy igen stabil hálózatot, kapcsolati networköt alakított ki a különböző EU-s testületekben, amelyre egy-egy kérdés tárgyalásakor támaszkodhat.

Igen, itt ugyanis ún. „végső értékvitáról vagy értékellentétről” van szó. Egyesek szerint a nyílt társadalom jó – azért mert jó, és kész. Mások szerint pedig a nemzet az a legmagasabb csoportszerveződés, mely az emberek számára átélhető – és ezért jó. Pont. Ezért felesleges szerintem pl. a migráció kapcsán részlet- meg álvitákat folytatni, mert a végén mindig ez a kérdés merül fel: multikulti vagy nemzet?

Soros-terv vagy filantróp eszmerendszer, nevezzük bárhogyan... Veszélyes az európai társadalomra?

Veszélyesnek persze, hogy veszélyes: Carl Schmitt mondta, hogy aki „Emberiséget” emleget, az csalni akar. De én nem látom annyira vészesen a dolgokat. Tény, hogy van egy erős pc-nyomás, de például Magyarországon már nem tudják úgy hiszterizálni a közéletet, mint a ’90-es években, a 2000-es évek közepén. Ma a magyar miniszterelnök "egy bizonyos sávon belüli kulturális-etnikai homogenitásról" beszél, és megteheti. Egyrészről, mert ez egy valós helyzetértékelési szempont, másrészt viszont a hazai ballib elit elvesztette már az egyes események kapcsán korábban élvezett értelmezési monopóliumát. De ott van a kerítés példája is: két éve még „hivatalosan” elvetendő, embertelen megoldásnak minősítették. Ma már - talán a hazai baloldali ellenzéket leszámítva -mindenkinél első pont, hogy a határokat meg kell védeni. Lassú víz partot mos, na, ahogy mondani szokás.

Vezető kép: Horváth Péter Gyula/PS