Felvidéki tudósokat átkoznak ki a Magyar Tudományos Akadémia nevében

Vannak szakmák, amelyeket illene végre nagybetűvel írnunk, így: a Szakma. Ezek művelői a saját szakmai előmenetelükre hivatkozva akarják fáklyaként kijelölni a kötelező politikai és morális irányt a társadalom egészének. Akik pedig esetleg az adott szakma berkeiből tesznek csak egy-egy csapást a balliberális fősodorral szemben, a tudományos vagy a művészi kánonból való kitagadásukat kockáztatják, hiszen rögtön számon kéri rajtuk a Szakma valamely elismert képviselője a szakmai kívánalmak megszegését. Ehhez most Felvidéken is elég volt egy pici „ballépés”, és máris hárman vannak célkeresztben egy felvidéki balliberális MTA filozófus buzgósága nyomán.

Mindannyiunk számára ismert figura a valamilyen politikai ügyben komoly arccal, aggódva megszólaló színész, rendező, színikritikus, zenész. Alföldi Róbert, Csáki Judit, Tarr Béla, Fischer Iván, Dopeman, Czutor Zoli, Ágoston László Artist, Prieger Zsolt, Bornai Tibor, Stohl András… sokan sokszor beszóltak már a konzervatív magyar kormánynak. Ők úgy tesznek, mintha az előadóművészethez való hozzáértésük egyúttal megkerülhetetlen politikai és társadalomtudományi éleslátással is felvértezte volna őket, és meglátásaikat a szokásos erkölcsi magaslatukról osztják meg rendszeresen a nyilvánossággal. Ha pedig valaki a Szakmán belülről cselekszik balliberális szemmel kifogásolhatóan, például nem ítéli el a kormány valamely lépését, rosszat mond, rossz helyen lép fel, rögtön indul a nyilvános lincselés. Még egy olyan nagyságnak, mint Konrád György is canossát kellett járnia, miután elárulta, hogy egyetért a kormány migrációs politikájával, a Quimby énekesének, Kiss Tibinek egy ideig a szokásosnál jóval frekventáltabban kellett szidnia az Orbán-kormányt, hogy ne váljon páriává bandájával tusványosi fellépése miatt, Benedek Miklós pedig azzal írta ki magát a szupertoleráns liberális művészvilág nagyjai közül, hogy elment játszani a Schwajda György-féle Nemzeti Színház egyetlen színdarabjába. A balliberális tábor művészplatformja még mindig az „aki nincs velünk, az ellenünk van” rákosista bölcsessége mentén kondicionálja a Szakmát és a közvéleményt, miközben nem győz rettegni attól, hogy a kormány minden neki nem tetsző véleményt elhallgattat.

Sokak szemét szúrja az Esterházy Akadémia

Gyakran a tudományos világ is hasonló, kiváltképp a filozófia, a szociológia, a nyelv- és irodalomtudomány terén tudtak makacsul megkapaszkodni a marxista és kultúrmarxista reflexek. A felvidéki mártír grófról, Esterházy Jánosról elnevezett Esterházy Akadémia szeptemberben kezdte meg a működését (tudósításunk ITT) azzal a céllal, hogy jól képzett közéleti vezetőkkel és újságírókkal lássa el Felvidéket, de máris sokak szemét szúrja. Az első félévben Felvidék kiemelkedő tudós szakemberei adják egymásnak a kilincset az Esterházy Akadémián – politikai meggyőződéstől függetlenül –, hogy megismertessék a hallgatókat a térség politikai, történeti, népesedési, gazdasági és társadalmi viszonyaival. A vállaltan konzervatív szellemiségű akadémia működésébe simán belefért, hogy liberális meggyőződésű, ám szakmailag kifogástalan tanárokat is meghívjon előadónak, a liberális kánon azonban közel sem ilyen nyitott. A felvidéki magyarság liberális jobboldaláról (a Most-Híd párt köre – a szerk.) érkező támadások után Mészáros András felvidéki filozófusnak, az MTA külső tagjának jutott (osztották ki?) a feladat, hogy átadja a selyemzsinórt azoknak, akik bármiféle közösséget vállalnak a liberális fősodortól eltérő nézetek oktatásával. Slusszpoén, hogy Mészáros András a Most-Híd párt által delegált szlovák környezetvédelmi miniszter, Solymos László apósa.

Gubík László igazgató az Esterházy Akadémia évnyitóján (fotó: PS)

Az MTA megküldte a selyemzsinórt

A stílus maga a liberális ember, így érdemes górcső alá venni a cikkét, hiszen az mind szakmailag, mind morálisan maga a mélypont. Mészáros már nyitásként felvette a megfellebbezhetetlen gondolkodó pózát, a tudás embere – ahogy önmagát nevezi –, hiszen ő ugyebár Szókratésszel társalog. Rettenetesen mesterkélt, modoroskodó díszkörök után végül vázolja a problémáját. Megdicséri a somorjai Fórum Kisebbségkutató Intézet eddigi hasznos tevékenységét, az Esterházy Akadémiát viszont a „más véleményt eltűrni képtelen hatalom igazságai” hirdetőjének, a megalapozott tudással szemben fellépő, ideológiai „akadémiának” minősíti. Ezután jön a disszonancia:

Az említett és tudományos reputációval bíró intézmény több munkatársa, élen az igazgatóval és az elnökkel felvállalta azt, hogy ebben a kvázi intézményben oktatni fog. Abban a kvázi intézményben, amelyiknek a megléte szöges ellentétben áll mindazzal, amit ezek a személyek eddig műveltek. Ezeket a személyeket én eddig szakmai és emberi szempontból is nagyra értékeltem. De most megrendült a bizalmam irántuk. Hiszen azzal, amit felvállaltak, legitimizálták annak a kvázi intézménynek a jogosultságát, amelyik megszeg minden olyan normát, amit egy oktató intézménynek be kell tartania.

A szemünk előtt él tovább a kommunizmus

Tehát eddig elégedett volt, de most megrendült a bizalma. Figyeljük meg, ahogy skatulyáz, zsarol és diszkreditál, azaz képtelen eltűrni a más véleményt! Mintha Virág elvtárs fenyítené éppen az ideológiailag nem elég képzett Pelikán elvtársat. Mindezt a nyilvánosság előtt, hogy az érintettek és a többiek lássák:

a tudományos teljesítménynél is fontosabb, hogy az ember, aki elismert akar lenni a szakterületén, a balliberális táborba soroljon be.

Mészáros András filozófus (fotó: korkep.sk)

Ez a hozzáállás inkább idézi a szocialista idők káderpolitikáját, semmint tudományos közeget, ami nemcsak a balliberális világ kirekesztő mivoltát bizonyítja századszorra, hanem a szakmai igényességéről is képet ad. Mészáros neveket sem említ, csak utalgat, hiszen Simon Attila igazgató, Öllös László elnök és Lampl Zsuzsanna kutatási igazgató úgyis tudni fogják, hogy róluk van szó. Feléjük nyilván minimális elvárás, hogy hamut szórjanak a saját fejükre – Mészáros András szellemi köreiben divatosabb megfogalmazással: önkritikát gyakoroljanak. Alig becsomagolt fenyegetőzését aztán gondosan alá is írta a Tudós Úr mint a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja, hogy mindenki értse: ő itt az egész magyar tudományosság nevében szólal föl, zsarol és fenyeget. Mészáros az MTA teljes tudományos elismertségét magára véve átkoz ki értékes munkát végző tudományos szakembereket.

Arról se feledkezzünk meg, amit a Szókratésszel levelező Tudós Úr az Esterházy Akadémiáról állít:

megszeg minden olyan normát, amit egy oktató intézménynek be kell tartania.

Sajnos nem derült ki, hogy ezt mire alapozza, mivel semmiféle információval nem rendelkezik az intézmény működéséről. Gubík László, az Esterházy Akadémia igazgatója a PestiSrácoknak is megerősítette, hogy épp ezért meghívta Mészáros Andrást, hogy saját szemével nézze meg az akadémia működését, találkozzon a növendékeivel, ám fölényeskedően elutasító választ kapott.

Na, de ki az a Mészáros András?

Adja magát a kérdés, hiszen tudományos tevékenysége ellenére nem túl ismert személy. Már az is különös, hogy filozófus létére irodalmat, irodalomelméletet, egyház- és iskolatörténetet, valamint az irodalomtudomány történetét tanítja a pozsonyi Comenius Egyetemen. Az Esterházy Akadémiát gyalázó és az azzal együttműködőket fenyegető cikkéből természetesen nem maradhatott ki az oldalvágás az egyháznak sem. Igazán pikáns ugyanakkor, hogy a Galileo Galilei inkvizíciós perét firtató állításából kiderül, hogy Mészáros egyház- és iskolatörténettel foglalkozó tudósként nincs tisztában azzal, hogy Galilei elméletét azért utasította el az inkvizíció, mert a korabeli matematikai ismeretekkel is megcáfolható volt, elhíresült „És mégis mozog!” felkiáltása és toppantása pedig egyszerű kitaláció, amely meg sem történt.

Mészáros András egy pódiumbeszélgetésen. Tőle jobbra a Most-Híd párt főideológusa, Szigeti László. (fotó: televizio.sk)

Mészáros Felvidéken sem igazán ismert, talán azért, mert inkább feltűnően a magyarországi kommunista (1990 óta balliberális) filozófusok kegyeit keresi. Csatlakozott már a balliberális tudományos világ legbefolyásosabb tagjait felvonultató petícióhoz, és Facebook-oldala alapján a magyar kormány egyes lépései – például a CEU-ügy – sokkal jobban foglalkoztatják, mint például a szlovák asszimilációs politika vagy éppen a kárpátaljai magyarok elleni intézményes támadások. A ballib ideológia jelenkori faltörő kosa, a genderideológia sem hiányozhat a sorból, ezzel kapcsolatos beszélgetésen is részt vett már a Gombaszögi Nyári Táborban, többek között Bolemant Lilla társaságában (róla és magyarországi baloldali kapcsolatairól ITT írtunk). Most pedig egy olyan ügyben villant, amelyben a megszólalásával egyszerre tehetett magyarországi partnereinek és veje pártjának a kedvére. Azt már csak ő tudhatja, megérte-e ezért leleplezni az egész balliberális tudományos világ működési elvét.

Különösen ellentmondásos, hogy Lovász László, az MTA elnöke csupán két nappal később így nyilatkozott egy interjúban:

bírálatot csak akkor fogalmazunk meg, ha a magyar tudományt súlyosan érintő kérdésről van szó. A politikai döntések nem ránk tartoznak.