HND: Vigyázz, ha védik az adataidat!

„A Nagy Testvér figyel téged.” – George Orwell alias Eric Arthur Blair (1903-1950), író, az „1984” című könyv szerzője

Feltételezem, hogy néhány laza kattintással már mindenki „beleegyezett – hozzájárult – tudomásul vette” azt a kilométer hosszúságú szöveget, amelyet az elmúlt napokban virtuálisan, vagy akár személyesen is az orra alá toltak a megváltozott európai adatvédelmi törvények miatt. Az emberek 99 százaléka ilyesmit ugyanúgy nem olvas el, mint azt a bizonyos apróbetűs részt egyes cégekkel kötött szerződéseinél. Vannak azonban önsorsrontó mazochisták, akik bizony átrágják magukat az eredeti alkotáson is, hogy képben legyenek az Európai Unió legújabb jogi szörnyszülöttével kapcsolatban. Mert az ördög mindig a részletekben bujkál…

PolgárPortál publicisztika

Ön, kedves Olvasó jobban fog járni, mert a – még jogászok által is nehezen emészthető – szöveg helyett, a beígért védelem kulisszatitkaival ismerkedik meg. Az új rendelkezések két éve hevertek egy fiókban, addig lehetőségük volt a tagországoknak honosítani és nemzeti törvénykezésükbe beilleszteni ezt a paragrafushalmazt. A nyilvánosság felé kommunikált cél az lenne, hogy a nagy nemzetközi adatgyűjtő multik visszaéléseit és ezáltal hatalmukat kissé megnyirbálják, továbbá a személyes adatok illetéktelen felhasználását, azok adás-vételét, a velük történő visszaéléseket megakadályozzák. Valóban?

Lassan rettegni kell attól, ha az Európai Unió a polgárok védelméről értekezik és hatalmas, paternálisan vállveregető pracliját felénk nyújtva, kényszeredett vicsorral vigyorral fizimiskáján Brüsszel bábeli tornyából lepillant reánk, egyszerű halandókra, kihirdetve az örömhírt: „Ez az Önök érdekében történik!”

A módszer szinte mindig ugyanaz: először valamilyen (majdnem) katasztrófát kell kiagyalni, lehetőleg feltételes módban, hiszen nem történt meg, s minden valószínűség szerint soha nem is fog megtörténni, de a feltételes mód (lehetne, lehetett volna pl.) mégis veszélyt sugall. Ilyen világvégét sejtető hallucinációkban eddig az európai zöldek vitték a prímet, de ma már a többi mainstream párt is csatlakozott, kéz a kézben a velük szimpatizáló fősodratú sajtóval és az elmaradhatatlan NGO-kal. Ezt a kollektív hisztit aztán szépen felturmixolják, a média közönségét érzékenyítik és voilá! Máris egyszerűbb a népre ráerőszakolni egy ilyen mélységes dillentantizmusról árulkodó és életidegen megfogalmazásoktól hemzsegő, jogszabály-szerű jelmeznek álcázott kényszerzubbonyt.

Ebben az esetben az állítólagos illegálisan történő adatgyűjtési kamut fújták fel nemzetközi botránnyá, azzal riogatva a népet, hogy bárki, vagy bármelyik magáncég elbitorolhat tőle akármilyen érzékeny adatot. Ugyanezek a mi személyes adatainkért remegve aggódó polit-szimulánsok szorgalmazták a banktitok ma már szinte egész Európára érvényes megszüntetését. Ők forszírozzák az állami adattárolás és ellenőrzés további, minden területet átfogó kiterjesztését és a készpénz – a személyes szabadság egyik utolsó jelképe – megszüntetését. Nekik semmi problémájuk az amerikai NSA Európára is alkalmazott lehallgatásaival, amelynek a németországi Frankfurtban van a központi európai elosztó rendszere és üdvözlik a GPS-rendszer ellenőrző mechanizmusát. Az emberi bőrbe ültethető chipeket a haladás egyik fontos lépésének tekintik.

Monoton ismétlődéseiben valóban unalmassá kezdenek válni az EU különböző bizottságaiban kiagyalt direktívák: megtiltani, újra szabályozni, ahol még nem volt, ott megszabályozni, megadóztatni és ellenőrizni. Igen, a totális kontroll, az európai polgárok személyes szabadságának rohamos leépítése a cél. Az EU bizony megvédi állampolgárait önmaguktól, mert egy brüsszeli, inkompetenciától duzzadó, ámde küldetéstudatos aparátcsik jobban tudja, mindig is jobban tudta, mire van szüksége az őt – amúgy feudális körülmények között – eltartó adófizetőnek.

Az EU legnagyobb ellenségei: a szabad, önálló gondolkodásra és tevékenységre képes polgárok, a józan ész és nem utolsó sorban az internet, amely – eddig még – megregulázhatatlan, bármennyire is próbálkoznak vele.

A nemzetközi cégek, mint Google, Facebook a markukba nevetnek, hiszen mindenki önszántából használja szolgáltatásaikat és egyúttal elfogadja, hogy az ingyenes(nek tűnő) használat fejében adatokat tárolnak róla, illetve hirdetéseket közvetítenek a cégek által feltételezett igényeire. A túllihegett adatvédelem már az 1990-es években bebizonyította életképtelenségét néhány nyugat-európai országban, mert ennek árnyékában operálhatott zavartalanul a nemzetközi szervezett bűnözés.

A mostani újragondolt adatvédelmi abszurdummal az egyszerű polgár, a kisiparos, kereskedő, szabadfoglalkozású, kisvállalkozó kerülhet a bűnüldözés fókuszába. A nagy cégek minden további nélkül megengedhetik maguknak különböző adatvédelmi témákkal foglalkozó munkatársak, vagy csoportok, osztályok alkalmazását, mert ennek költségeit később termékeik árába építik.

Mit csinál vajon az a kisvállalkozó, aki már így is esetleg heti 60-70 órát dolgozik és mostantól majd a (például németül) 27 oldalas szabálylistát kell figyelembe vennie, azt minden kliensének felolvasnia, akár telefonon is, hiszen „adatot fog gyűjteni”, ha megkérdezi az ügyfél nevét, telefonszámát, lakcímét. Isten őrizzen attól a továbbiakban, hogy esetleg törzsvendégeinek születésnapi, vagy karácsonyi üdvözletet küldjön, mert az már „adatfelhasználás” és előzetes írásbeli (!) beleegyezés nélkül – amely egyébként bármikor visszavonható! – ezt már nem teheti meg anélkül, hogy drákói büntetést kockáztasson.

Névjegyek cseréje nem tilos, de – írásbeli – beleegyezés nélkül nem lehet a névjegyen olvasható adatokat számítógépre rögzíteni. Az elmúlt napokban kisebb weboldalak ezrei váltak elérhetetlenné, számtalan blog beszüntette működését – csak Németországban. A magánemberek és kis cégek, valamint egyesületek és szervezetek közötti kommunikáció akadozik. Kis példányszámú helyi újságok megszüntették közkedvelt „személyi hírek” rovatukat, amelyekben születésről, elhalálozásról, évfordulóról és hasonló eseményekről emlékeztek meg az emberek, miközben ezek a kis lapok elsősorban ebből finanszírozták magukat.

Mint minden ilyen jellegű, a polgárt potenciális bűnözőnek feltételező szabályozás, a fordított bizonyítási kényszer rendszerével született meg. Ez nemes egyszerűséggel azt jelenti, hogy az elkövetőnek kell vitás esetben bebizonyítania, hogy jogszerűen járt el. És vitás esetek lesznek. A felszólításokra specializálódott zugügyvédek már dörzsölik a tenyerüket, de az agyonterhelt bíróságok kevésbé. A szigorúságot mímelő, komplikált megfogalmazás ellenére, számos támadható részletet és különböző módon interpretálható szabályokat lehet találni eme dilettáns jogi fércműben.

Az egyik legvitatottabb rész azonban a fényképezés. Amikor gyakorlatilag már mindenki rendelkezik valamilyen eszközzel, amellyel digitális fotót, videót lehet készíteni, ellehetetlenülhet a fotózás, valamint a képek nyilvános közlése, amely alól a munkaszerződéssel, hivatalos médiáknál foglalkoztatott, hivatásos fotósok és operatőrök kivételek. Ennek következményeként a szabadfoglalkozású – mondjuk – esküvői fényképész is köteles lesz egy-egy ilyen ünnepi esemény minden egyes vendégétől – írásbeli! – engedélyt kérni a képek elkészítése előtt. Sportesemények, koncertek és hasonló tömegrendezvények résztvevőit is tulajdonképpen egyenként, írásbeli engedélyért kuncsorogva kellene körbekérdezni, hogy a hőn óhajtott, spontán képet ellőhessük!

Utazás, nyaralás közben készített felvételek, a városi forgatag, vagy az emlékművek, épületek megörökítése, amennyiben idegenek is látszódnak a képen, komoly problémát okozhat a jövőben. Tudniillik a digitális fotózás már adatgyűjtésnek számít, annak megjelentetése a közösségi portálokon viszont adatfelhasználásnak, amihez az összes, képen szereplő egyén írásbeli és bármikor visszavonható hozzájárulása szükségeltetik, vagy az arcokat ki kell pixelezni, azaz felismerhetetlenné tenni. Ez utóbbi azonban még mindig nem tisztázott teljesen.

Az emberi kommunikáció mindig is, de a 21. században még inkább a kapcsolatépítésből, a kapcsolatteremtésből él. Ez az abszurd téboly, amelyet az EU most tagországaira rákényszerít, pontosan ezt a magánszférában kialakult, kialakuló hálózatépítést torpedózza meg és nem a multikat akadályozza bármiben, holott álszent módon arra hivatkozik. A szellemi eltompulásra, a kreativitás megakadályozására, a hasonló gondolkodású, érdeklődésű, közös érdekű emberek közötti kapcsolattartás masszív megnehezítésere céloznak. Legfőképpen azonban a milliók által olvasott, népszerű, adott esetben kritikus blogok megszűnése az orwelli konstrukció első eredménye.

Az esetlegesen akár húszmillió (!) euróig terjedő büntetés reális fenyegetése a legbátrabb, legtehetségesebb rendszerbírálókat is elhallgattatja. Az EU, a „Nagy Testvér figyel téged”…

Az érintettek, tehát iparos, fodrász, pizzás, író, és a többi közül sokan, napi munkájuk helyett, vagy mellett, most a brüsszeli monstrum digitális rendszerükbe való beépítésévél foglalkoznak. A prioritások eltolódtak: termelés helyett, manapság az uniós bürokrácia csillapíthatatlan éhségének kielégítése lett a legfontosabb gazdasági elvárás.

Az már a hatalomgyakorlók bónusza, s talán titkos terve is, hogy esetleg többé nem jelenhetnek meg magánemberek által készített képek és videók az importált új lakosok rohamos helyfoglalásáról, verekedéseiről, agresszióiról az európai városok közterületein. Érzékenyiteni kell a már régebben itt lakókat (eredeti Merkel szlogen), hogy nem szabad a továbbiakban csak úgy, minden előzetes jogi megállapodás nélkül fotózgatni.

Az eddigi információk szerint csak Magyarország és Ausztria adaptálta ezt a jogi szörnyszülöttet a hétköznapi életben is alkalmazható szabályozássá. Majd a gyakorlat dönti el, milyen sikerrel.

Fotó: howi.tech