Már nem okvetlenül akarnak mindenkit hadba szólítani Orbán Viktor konzervatív lázadása ellen az európai haladók, és adott esetben azzal is megelégszenek, ha más tagországok nem csatlakoznak a magyar miniszterelnökhöz – erre enged következtetni a Le Monde francia napilapban megjelent cikk. A tekintélyes liberális lap tekintélyesnek szánt szerkesztőségi kommentárja a konzervatív–liberális eszmei harc tagadásával, a mezőny semleges zónába áthúzásával próbálja lebeszélni Orbánról a vezető uniós politikusokat.
A konzervatív újságírás megbízható humorforrása „a nemzetközi sajtó Magyarországról” elnevezésű műfaj. Ez azt jelenti, hogy fősodorbeli, tehát vállaltan liberális/kommunista vagy konzervatívnak hazudott liberális európai újságok véleménycikkeiből, kommentárjaiból szemléz az MTI a magyar sajtó részére. Elvileg azért, hogy megtudjuk, mit gondolnak rólunk, hiszen a visszacsatolás fontos dolog. Csak hát nem igazán ezt a szerepét tölti be a műfaj, hiszen sokkal inkább az derül ki ezekből az anyagokból, hogy szerintük milyennek kéne lennie a világnak, és mennyire nincs közük a valósághoz.
Tudom, mire gondol az olvasó, és jól gondolja. Rendszerint a szélsőliberális, soha senki által európaiként nem definiált „európai” értékekről, ezek Orbán Viktor általi semmibe vételéről és a magyar jogállam iránti aggódásról szólnak ezek a közlések. A hülyébbje egy szovjet politikai tiszt türelmével és kompromisszumkészségével tolja az egyre hiteltelenebb ideológiai derpegést, verbális kocsmaszétveréssel levezetve az indulatait. A kifinomultabb szerzők viszont képesek olyan csavart elrejteni az írásukban, amely körmönfontan szolgálja a globalista világrend jelenlegi urainak politikai érdekeit.
Orbán, a hatalomvágyó ügyeskedő – micsoda újszerű vélemény!
Mindkettőre friss példát szolgáltat a pénteki szemle, amelyben persze az Orbán–Macron ellentét a központi elem, miután az európai politikai törésvonal kettejük jól megjeleníthető ellentéte mentén éleződik ki. A Mladá Fronta Dnes cseh napilap szerzője nyilvánvalóan csak a gőzt akarta leereszteni. Ahogy egyre több ponton nyomja a progresszívek fenekét az ötven éve birtokba vett trónjuk, egyre többször ülnek rajta kényelmetlenül, érthető, hogy néha kell a lazítás. A szerző leírta, hogy Orbánnak a hatalom a legfontosabb, és ügyesen mindig úgy helyezkedik, hogy tetsszen az embereknek. Tehát a magyar miniszterelnök – a szerző szerint – gyakorlatilag egy ügyes szélhámos, akinek nincs valódi értékrendje, jövőképe, csak öncélúan a hatalom érdekli, és a legfőbb baj, hogy ezt képes is megvalósítani. Hát igen, a haladóknak biztos nagy baj, hogy képes megvalósítani, csak hát ezek rém unalmas, ezerszer hallott kamumegállapítások, úgyhogy lapozzunk!
Nagyon csípi a globalisták szemét minden olyan szövetség, amelyet nem ők gründoltak (fotó: MTI / Koszticsák Szilárd)
Megszokták, hogy amit ők diktálnak, az úgy is történik
A Le Monde szerkesztőségi kommentárját nem hiába jegyzik többen, ezek a kollégák lényegesen jobban kitettek magukért. Már az is beszédes, hogy az újság nyolc, különböző országokban ténykedő tudósítója jegyzi az írást, hogy érezzük, itt most egy nagyon széles nemzetközi rálátással alátámasztott, fontos mondanivalóval van dolgunk. Kezeljük hát fontosként mi is!
Ez a széles nemzetközi rálátás azért fontos, mert a kommentár fő állítása, hogy az európai országok vezetői, élükön Angela Merkellel nincsenek elragadtatva Orbán és Macron konfliktusától. Külön kiemelik, hogy a németországi konzervatívok (az ő újságjaik a fentebb említett, konzervatívnak hazudott liberális lapok), de még Orbán potenciális szövetségesei is inkább kimaradnának ebből a háborúból. Annak sulykolása, hogy az európai országok vezetői nem akarják ezt a konfliktust, valójában a cikk céljának előrevetítése, valóságként feltüntetése. Finoman az európai kormányfők tudomására hozzák, hogy ők bizony nem akarják ezt a konfliktust, és kimaradnak belőle. Lesznek is köztük, akik érteni fogják a célzást, és befogják a szájukat.
Ha nincsenek is velük, legalább ellenük ne legyenek
A másik fontos állítás, hogy tulajdonképpen nincs is akkora ellentét Orbán és Macron között. A cikk szerint csupán az illiberalizmus és a migráció megítélésében, továbbá a nemzetek Európája, illetve a mélyebb integráció (értsd: nemzetállamokat beolvasztó birodalom) kérdésében nem értenek egyet. Nem mintha, a felsorolt ellentétek nem két teljesen különböző világot választanának el, de hát éppen ennek letagadása a cikk célja. Ha ugyanis valójában nincs is háború, akkor Orbán Viktor konzervatív lázadása sincs, és akkor a potenciális szövetségeseinek sincs mihez csatlakozniuk. Márpedig ha nem csatlakoznak, akkor maradnak benne abban a minden zegzugában a nemzetközi liberalizmus szája íze szerint berendezett világban, amelyben most vannak, amelyben most vagyunk mindannyian. A hatalom mindig a fennmaradását biztosító békét akar, így az Európai Uniót teljesen uraló liberális rezsim is.
Nem egyszerűen migrációpárti progresszívek és migránsellenes szuverenisták közti politikai harc van tehát, ahogy azt a progresszívek láttatni szeretnék. A birodalmi globalizmus és a nemzetállami lokalizmus közti harc kezdődött el, és ez a két tábor dönti el a jövő irányát. A globalisták pedig nagyon nem szeretnék, hogy kiderüljön: ellenfelet kaptak, és mást is lehet választani az ő világukon kívül.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS