Egykori drognyomozó vezetésével fogtak össze a szülők Bátonyterenyén, hogy kiűzzék városukból a kábítószert (VIDEÓ!)

Csavarlazítóval lefújt dohány, filléres drogként eladott mérgek – a Mátra alján fekvő Bátonyterenyén mindennapos látvány az agresszív, meggörbült testartású fogyasztók látványa. A helyi szülők – élükön a portálunknak megszólaló Orosz István exzsaru – megelégelték az elharapódzó drogproblémát és léptek. Hétvégenként “kommandós” edzéseket tart, maga köré gyűjtve a legsérülékenyebb korosztályba és társadalmi csoportba tartozó gyerkőcöket, emellett a lakosokkal összefogásban nekiláttak a drogdílerek elűzésének is. A szegényebb rétegek által használt szemétdrogok mellett azonban Bátonyterenyén a kokain is jelen van, amely egy fiatal, kisgyerekes férfi haláláért is felelős. Az ő tragédiáját édesanyja meséli el kameránknak.

TIHANYI RITA, SUSÁNSZKY MÁTYÁS – PESTISRÁCOK.HU

“Kréta, varázsfű, szennydrogok” – a sajtóbeszámolók alapján budapesti peremkerületek, az 1-es villamos vonala juthat elsőnek eszünkbe a filléres kábulatról, a zombimozgású, vagy fényes nappal kapualjakba bedőlő szerhasználókról, nem pedig egy csöndes kisváros a Mátra lábánál. A Nógrád megyei Bátonyterenyén az utóbbi években mégis annyira elharapódzott a kábítószerfogyasztás, hogy az egyik helyi díler már az iskola tőszomszédságában álló tömbházban „rendelt”, így a gyerekek az ablakból kitekintve láthatták, ahogy a fogyasztók sorakoznak a napi adagért. Ezt elégelték meg a lakosok, szülők, élükön a Nemzeti Nyomozó Iroda bűnszervezetek elleni osztályának egykori vezetőjével, Orosz Istvánnal, aki bizonyos értelemben maga is függő. Volt rendőrként ugyanis a zsaruvér nem kopott ki ereiből. A dílerek elüldözése és lebuktatása mellett a megelőzést célzó „kommandós” edzéseket tart a legkiszolgáltatottabb korosztálynak. A heti alkalmakon a testedzés mellett a program vezetői mentális segítséget is nyújtanak, és a szülőkkel közösen figyelik a gyerekek fejlődését, tapasztalataikat megosztják egymással. Úgy fogalmazott,

itt nőttem fel, itt élek, ez az én családom gondja is, a szomszédaim gondja is, annak  a közösségnek a gondja, akikkel  mindennapjainkat együtt éljük.

Mint Orosz István portálunknak elmondta, nemcsak az elszegényedő réteget érinti ez a probléma, hiszen nem véletlen, hogy fényes nappal teperhettek a földre egy helyi kokaindílert a rendőrök egy közkedvelt pizzéria előtt. Mackónadrágjából kötegnyi húszezres került elő. A városkában a drog szedi áldozatait is, a felvételeinken megszólaló megtört asszony szerint éjszakánként az anyák gyerekeiket keresik az utcán. Az ő fián azonban már nem lehet segíteni. Egy drogterjesztő banda hálójába került és az életével fizetett érte. A tragédia híre azonban nem jutott túl Bátonyterenye közigazgatási határain sem; mint az anya elmondta,

ha egy kutyát megkínoznak, főműsoridőben adják le, itt olyan néma csönd volt, mindenki el volt halkítva, mintha semmi nem történt volna; én szépen eltemettem a fiam, ezek élik világukat.

Bátonyterenye felé autózva láttuk, ahogy a 21-es utat bővítik; ha kész lesz, bő egy óra alatt be lehet jutni majd Budapestre. Más országokban egy település a fővárostól ekkora távolságra még külvárosnak számít. Ahogy a nyilatkozók is megerősítik, nem a munkanélküliség hozta magával a drogok megjelenését. Bátonyterenye maga is inkább csak mintha megtorpant volna a rendszerváltás traumája, a bányászat megszűnése után, de egyáltalán nem züllött el, inkább csak vár. Várja, hogy milyen jövő vár rá. Lakosai felfedezik-e ismét természeti értékeit, kihasználják-e fekvése adta lehetőségeit, vagy a felnövő generáció inkább egy hamis bűvöletbe menekül a Mátra aljának bizonytalan jelene elől. Mindenesetre bíztató, ahogy a városka legfiatalabbjai közösen és teli torokból azt harsogják,

erős vagyok, büszke vagyok, bátor vagyok.

Forrás/vezetőkép: PestiSrácok.hu