Nyolcvanegy társával zsúfolták be Somogyváry Gyulát a kistarcsai internálótábor 6. számú szobájába. Ügynököket küldtek rá, kihallgatásokra vitték, próbálták megtörni, hogy pontosan elmondja, mit terveztek a mérsékelt konzervatív értelmiséggel, papsággal és tisztikarral, amely mind a nácik, mind a kommunisták ellen fellépett. Somogyváry Gyula nem volt hajlandó kiegészíteni eredeti vallomását, állapota viszont egyre rosszabbodott, és 1953 telén elhunyt. Egyik fogolytársa szerint elvették a szívgyógyszereit, más szerint gyakorlatilag éhen halt. A róla szóló ügynökjelentések szerint Somogyváryék békés rendszerváltást és szabad választást szerettek volna. Ez volt a bűnük.
Ahogyan előző cikkemben megírtam, Somogyváry Gyula írót 1950 novemberében tartóztatta le az ÁVH, és 1951 elején vitték Kistarcsára, ahol már tavasszal elkészítették az első hosszabb, összefoglaló jelentést („Kistarcsa, 1951. április 3.”). Sajnos nem nevezik meg azt az ügynök-rabot, aki tájékoztatta az állambiztonságot, mindenesetre jól jellemzi az általános pontatlanságot, hogy még az író leányának nevét sem sikerült helyesen leírni.
Fontos megjegyezni, hogy ezeket a jelentéseket ezúttal sem lehet készpénznek lenni, ki tudja, ki mit, miért írt bele. Ettől függetlenül látni fogjuk, hogy létezett egy igen erős, összetartó kör, akik miután a nácik és nyilasok ellen is felléptek, a kommunista diktatúrába sem nyugodtak bele.
„Somogyvári Gyula internált […] 1951, február 16-án lett internálva, azzal a megokolással, hogy a horthy [így – MG] rendszer ellenforradalmi tisztje volt és a felszabadulás után pedig demokráciaellenes illegális szervezkedés tagja volt. Somogyvári Gyula internált, ügyével kapcsolatban a táborban lévő egyik ügynökünknek az alábbiakat mondotta el: […]
Leánya – Somogyvári Irma [Mária – MG]– állitása szerint jelenleg Tifliszben [Tbiliszi?] tartozkodik /Szovjetunió/ Leányával kapcsolatban elmondotta, hogy 1943-ban Ács Zoltán tüzér fhdgy. /internált/ jegyezte el. Ács ebben az időben frontszolgálatot teljesitett, ugy, hogy nem tudtak megesküdni, az esküvő napját 1944 dec. 31-re tüzték ki, amikor is már tervüket nem tudták megvalósítani, mivel a szovjet csapatok körülzárták Budapestet.
További tervük az volt, hogy esküvő után elhagyják Magyarország területét. Somogyvári elmondása szerint Ácsnak igen jó összeköttetései voltak a német hadseregcsoport hirszerző és kémelháritó osztályával, melynek révén magának, mennyasszonyának, valamint két beosztottjának olyan igazolványt és utlevelet szerzett, mely a német és magyar hatóságok előtt kötelező erővel birt.
Ács az okiratok megszerzése után a két beosztottját utbainditotta Pestre, hogy a szovjet vonalakon keresztül csempésszék át hozzá mennyasszonyát.
A beosztottai német igazoló okiratokkal voltak felszerelve, azonban a szovjet vonalat keresztül lépve elfogták őket, valamint megtalálták a Somogyi Irma névre szóló okmányt is, aminek alapján Somogyi Irmát [Somogyváry Máriát] letartóztatták.
Somogyvári saját személyére vonatkozólag elmondotta, hogy neki igen nagy érdemei vannak Kárpátalja visszaszerzése terén, ugyanis ő akkor VKF/2 szds. volt és ő irányitotta azt a hatalmas propagandát, ami a visszacsatolás előtt volt.
Elmondása szerint, repülőkről röpcédulákat dobtak széjjel Kárpátalján, így ő szervezte meg a repülők inditását azoknak rádióval való ellátását, valamint részt vett a röpcédulák szerkesztésében is. […]”.
Tény, hogy a többször kitüntetett, első világháborús hős Somogyváry Gyula Kárpátalja 1939-es visszacsatolásakor önkéntes katona, haditudósító volt, aki repülőgépről is megörökítette az eseményeket a Magyar Filmhíradó Számára. (A katonai akcióban részt vett Nagyapám nagybátyja, Nagylucskay Sándor vezérezredes is, aki Somogyváry Gyula jóbarátja volt, és később együtt ültek az ÁVH-n…).
„Elmondotta továbbá, hogy neki már 1919-be is nagy érdemei voltak a horthysta ellenforradalomban. Először is a Lenderkovics féle csoportban dolgozott, később a Területvédő Liga tagja volt és itt ellenforradalmi verseket irt. Továbbá megszervezte a VFK/2-ön keresztül az angolszászokkal való összeköttetést, itt került kapcsolatba – állitása szerint – Ullein Reviczki Antal [Ullein-Reviczky Antal diplomata, az angolokkal tervezett különbéke egyik szervezője, 1944-ben megfosztották állampolgárságától] és Varga József egyetemi professzorral, ki jelenleg is, mint egyetemi professzor dolgozik.
Hittek egy békés rendszerváltozásban
Elmondása szerint 1936-ban kapcsolódott be a legitimista mozgalomba, itt egyik legjobb barátja Sulyok Dezső [kisgazda politikus, náciellenessége miatt internálták a világháború végén, ezt túlélte, majd 1947-ben (várható letartóztatása előtt) elhagyta az országot] volt. […] A felszabadulás után az angolkisasszonyokkal volt állandó kapcsolata és ezeken keresztül küldött hirszolgálati anyagot az angol követségre elváltoztatott irással. A hirszolgálati anyag minden esetben belföldi vonatkozásu politikai anyag volt. Elmondotta tovább, hogy 1947-ben Mindszenti [helyesen: Mindszenty József bíboros] egy egyetemi tanárt küldött hozzá, abból a célból, hogy ismét vegye fel velük a kapcsolatot.
Ezzel az egyetemi tanárral arról tárgyaltak, hogy ha bekövetkezik a rendszerváltozás akkor őt, mint már Somogyvárit, bizzák meg a katólikus [így] sajtó vezérlapjának főszerkesztésével.
Mindszentivel kapcsolatban elmondotta, hogy ő az összefogója a legitimista szervezeteknek. Elmondotta továbbá, hogy Mindszenti lebukása után tovább tartotta velük a kapcsolatot, tovább megjegyezte, hogy Badalik püspöktől[Badalik Bertalan püspök, aki 1951 nyarán, majd 1957-ben is házi őrizetbe került, később a Borsod megyei Hejce szociális otthonát jelölték ki “szociális lakhelyül”] arról értesült, hogy Mindszenti jelenleg is állandó érintkezésben áll papi körökkel és a Vatikánnal. […] Somogyvári megjegyezte azt, hogy Badalik veszprémi püspökké való kinevezése is végeredményben a fogságban lévő Mindszenti müve, mert a Vatikán által kijelöltek között Badalik nem szerepelt és mégis ő lett a püspök.
Szentháromság tér, Szent Mihály-székesegyház. Papszentelés, a szertartást Badalik Bertalan veszprémi püspök végzi (1954) / Fotó: Fortepan.hu
Elmondotta továbbá, hogy egy rendszerváltozás esetén Mindszenti őtet [így] akarja megbizni kormány és pártalakitással. Erről a tervezetek egész sora készül, mely egyrésze az angolszászoknál, másik része pedig Badaliknál van. Somogyvári elmondotta továbbá, hogy állandó kapcsolatot tartott Badalikkal, akivel általában 2-3 hetenként találkozott.
Kapcsolatot tartott Kund Elemér nevü egyénnel [a Horthy-korszakban miniszteri tanácsos, ismert műgyűjtő], kit úgy emlitett meg, mint a legitimista szervezet egyik vezéralakját, ezenkivül Ambróczy Gyula volt kabinetiroda főnökkel. […]”
Az említett „Ambróczy”, azaz Ambrózy Gyula Horthy környezetében a németellenes erők vezető személyiségeként volt ismert. Bizalmi pozíciójában a háborúból való kiugrásért és a zsidók mentéséért tett erőfeszítéseket, a Kiugrási Iroda tagja volt.
Somogyváryval hasonló sors várt rá: a németek letartóztatták és elhurcolták Mauthausenbe. Azt még ő is túlélte, de a kommunisták kitelepítését nem: egy Szolnok megyei tanyán halt meg 1951-ben.
„Kapcsolata volt továbbá Pálfi Gézával, Pálfi Józseffel [Pálffy József politikus, Sulyok Dezsővel együtt emigrált] és Pallavicini Györggyel [Pallavicini György tartalékos huszárkapitány, a legitimisták vezéralakja. Fia Pálinkás-Pallavicini Antal katonatiszt, ötvenhatos mártír], akik mind a legitimista törekvés vezetői voltak – folytatódik a jelentés. – Somogyvári állitása szerint az angol követséggel csak titkárnőjén, Waldber Vera /disszidált/ [Waldberg Vera több regényt magyarra fordított a harmincas években] keresztül tartott kapcsolatot később pedig kizárólag a kapucinus rend és a Badalikon keresztül tartotta a kapcsolatot.
[…]
Somogyvári elmondotta hogy kihallgatása alkalmával a betegségét mindig eltulozta, így azt érte el, hogy a kihallgatásai alkalmával nem kérdeztek tőle sokat, s igy ügye sem nyert teljes felderitést. Nevezett ezidáig az ügy teljes részletezésére még nem tért ki, azonban ez várható az ügynök jelentése szerint.
Somogyvári Gyula internált ügyével Philipp Tibor áv. szds. bajtárs osztálya foglalkozik.”
ÁVH-s karrier: BM, Interag Rt, berlini kirendeltség
Philipp Tibornál érdemes megállni egy szóra. A Nemzeti Emlékezet Bizottság adatbázisa szerint őt aztán tényleg mindenhova odahelyezték. Már 1945-től a Magyar Államrendőrség nyomozója volt, később kiértékelő lett, majd a Fimommechanikai Vállalathoz helyezték (1952-ben), hogy 1955-ben visszatérjen a BM-be. Egészen 1962-ig az állambiztonságnál maradt, amikor áthelyezték a “polgári életbe”. Jött a Transzformátor Ktsz., a Kohó- és Gépipari Minisztérium Műszaki Tudományos Tájékoztató Intézet, az Interag Rt, majd a Berlini magyar kereskedelmi kirendeltség (az Interag kiküldöttjeként). Érdekes, tipikus pályafutás volt ez is.
Philipp Tibor / Fotó: ABTL/NEB.hu
Térjünk vissza az internálótáborban raboskodó Somogyváry Gyulához. Az íróról készült internáló-tábori életrajz csak azért érdekes, mert látszik belőle a szerző(k) egyszerűsége. „3. ezred. […] Somogyváry Gyula. […] két gyermeke van, Irma [Mária] 28 éves htb. továbbképzőt végzett, 1945 február 17-től a Szovjetunióban van munkán. [„munkán…”] 1932-33-34-ben három egymást követő könyve jelent meg: >Virágzik a mandula< >Nesárguly füzfa< [Ne sárgulj, fűzfa!] és >És Mihály harcolt< cimmel. /Ezek szerelmi regények voltak lényegében a háborus eseményekkel./ […] 1937-ben jelent meg a „Rajna ködbe vész” cimén egy történelmi regénye./: Német katonáról szól aki Buda vissza vételében részt vett, hogyan maradt Magyarországon. […] A Magyar Élet Pártjának volt tagja. A pártból 1944 márciusában kizárták. Kizárásának oka az volt, hogy a németek ellen titkos rádió szolgálatot szervezett.”
Somogyváry Gyula, 1942/ Fotó: Fortepan.hu
“Attila” jelentése Somogyváry Gyuláról
A következő jelentéshez („Kistarcsa, 1951. julius 4.”) legalább egy nevet csatolhatunk, hiszen fölé van körmölve tollal: „Attila”. Ez a jelentés már inkább Somogyváry közelmúltjával, az állítólagos titkos szervezkedéssel foglalkozik.
„[…] Somogyvári közölte, hogy Grősz [az előző cikkemben is említett Grősz József püspök, a róla elnevezett koncepciós per kulcsszereplője], illetve Praznovszky [Somogyváry Gyula felesége Praznovszky Irma volt] vonalán 1950 novemberében Mindszentitől az alábbi tályékoztatás [így], illetve utasitás jött. Magyarországon egy rendszerváltozásra számolni kell.
E rendszerváltozásnak azonban vérontás nélkül és bosszu nélkül kell megtörténnie. Utalt Mindszenthy 1947-ben a belvárosi templomban tartott beszédére, amiben kifejtette, hogy csak azokkal szemben indokolt a megtorlás, akik a lelküket adták el. […] A hatalmat nem a külföldre menekült személyek hanem az otthon maradt szervezetek veszik át.
Mindszenti utasitása az, hogy sem az USÁ-ban székelő nemzeti bizományok [így], sem pedig a nyugaton lévő más személyeknek és szerveknek nincs joguk ahhoz, hogy a hatalmat ők gyakorolják. A külföldön lévő személyek közül csupán Baranya Lipót [Baranyai Lipót pénzügyi szakember, a Magyar Nemzeti Bank elnöke. A németek őt is letartóztatták 1944-ben, 1948-ban elhagyta az országot. 1951–59-ben a Világbank utazó képviselője volt, később visszatért Európába, s haláláig a frankfurti Deutsche banknál volt tanácsadó], és Ullein Reviczki Antal a kivételek. Előbbi lehetne – mondotta Somogyvári – miniszterelnök, és Ullein Reviczkyn külügyminiszter. […] Az UNO [ENSZ] csapatainak ellenőrzése mellett egy népszavazás fog dönteni. – Somogyvári szerint – Magyarország. társadalmi, politikai rendszere felett. Szerinte nem kétséges, hogy egy keresztény demokrata, angolszász beállitottságu irányzat jut hatalomra. […]
A felsorolt elgondolásokra tehát utasitásokat irányelveket Mindszentitől kapnak, Praznovszky Grősz, Badalik vonalon, mig a fenti elgondolások gyakorlati képviselői: Hagyó Kovács, Eszterházi Móric, Pintér püspök [?] és társai.”
Ullein-Reviczky Antal / Forrás: Docplayer.com
Akiket utolsóként említettek a jelentésben: Hagyó-Kovács Gyula András ciszterci szerzetes, politikus volt, a földreform híve. Őt is a Grősz-perben ítélték el, 1955-ben szabadult, de 1957-ben ismét letartóztatták. Utolsó éveit Pannonhalmán töltötte. Esterházy Móric magyar arisztokrata politikus, Esterházy Péter nagyapja. A grófot 1944. október 16-án letartóztatták, deportálták, 1945-ben ő is Mauthausenbe került. 1951-ben családjával és idős édesanyjával együtt Hortra telepítették ki. Internálása alatt sírásóként dolgozott. 1956-ban lányával Bécsbe emigrált, 1960-ban halt meg.
Íme, a gonosz „fasiszták”: vérrontás nélküli rendszerváltozást akarnak, szabad választással, ahol „csak azokkal szemben indokolt a megtorlás, akik a lelküket adták el.” Csupa olyan történelmi személyiség, akik mindkét szélsőség ellen felléptek, ezért mindkét rezsim megpróbálta elpusztítani őket.
A jelentés viszont folytatódott:
„Somogyvári bomlasztó munkája: Somogyvárinak kéziratban fekszik a lakásán a szálasi rendről irt kommunista ellenes könyve, amelyről megtudta az elmúlt beszélőn, hogy nem vitte el az ÁVH. Ezt a könyvet klerikális körök segitségével külföldre akarja juttatni és ott kinyomtatni.” – tehát a Szálasi rendről írt kommunista-ellenes könyvet. Az a Somogyváry Gyula, aki esküdt ellensége volt a nyilasoknak. Talán csak nem a két rendszert hasonlította össze?
„Megemlitettem Somogyvárinak, akinek leánya 1945 óta a Szovjetunióban van, hogy lehetséges az, hogy leánya hazajön és benne egy uj modern Szovjetunióba átnevelt személyt fog viszontlátni – folytatta „Attila”. – Somogyvári kijelentette hogy ezt a nagy tragédiát nem tudná elviselni és ez lenne életében egyik legnagyobb csapása”. [Bár az író végül sohasem láthatta viszont a lányát, őt sem sikerült átnevelni. Nem véletlen, hogy a tízéves Gulag-rabságból visszatérve emigrált, majd a Szabad Európa Rádió munkatársa lett.]
Az ügynök szerint a kolostor sekrestyéjében találkoztak
A jelentésből az is kiderül, hogy természetesen Somogyváryról is többen jelentettek: „Somogyvári a fent elmondottakat még két másik ügynökünknek is elmondotta, melyek alátámasztják, illetve konkrétizálják Somogyvári által elmondottakat.”
Majd újra az író összeesküvő-szerepéről: „Mindszenti letartóztatása után Grősz vette át a szervezkedés vezetését és igen tevékeny munkát fejtett ki Badalik veszprémi püspök is. […]
Somogyvári Badalikkal havonta egyszer találkozott, találkozási helyük a Thököli uton lévő Dominikánus kolostor sekrestyéjében, vagy az onnan megközelithető cellákban történt. Ugyan itt találkozott Badalik Harriman amerikai vezető politikus feleségének nő testvérével, aki Zuglóban lakik.”
Averill Harriman amerikai politikusról van szó, a negyvenes években moszkvai nagykövet volt, és természetesen főellenség. A Népszava 1951-es cikkében csak „Háborús gyújtogatónak” nevezi a szerző, M. Visztinyeczkij. Harimann állítólagos Zuglóban élt sógornőjének kilétét nem sikerült kideríteni. Később maga Harriman is ellátogatott Budapestre, a következő fotó akkor készült:
Puja Frigyes külügyminiszter (b4) megbeszéléseket folytat a meghívására hazánkban tartózkodó Averell Harrimann-nal, New York állam volt kormányzójával (b2) a Külügyminisztériumban, jobbra Esztergályos Ferenc, hazánk washingtoni nagykövete (b6), balra Philip M. Kaiser, az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövete (b1) /Fotó: MTI
„Somogyvári ugyancsak kapcsolatot tartott fenn Ács Zoltán /internálva/ aki nyugaton tartozkodott és illegálisan járt át Magyarországra, amikor is minden esetben találkozott Somogyvárival, és hiranyagot adott neki. Ugyanakkor Somogyvári Rómában küldött rokonainak üzenetet, valamint Ácson keresztül küldött politikai természetü hireket, hiranyagokat Cerman nevezetü személynek, aki a grázi IRO. alkalmazottja.”
A recski és a kistarcsai internáltak névsorában található egy Ács Zoltán (Áts Zoltán) nevű főhadnagy (a diktatúra alatt már gyári munkás), akiről – miután szabadon engedték – később megfigyelési dossziét is vezettek. A dosszié szerint 1916-ban született, így ugyanaz az Áts Zoltán (akkor még százados) lehetett, aki a korabeli újságcikkek szerint kiváló öttusázóként a válogatott kerettel edzett 1941-ben.
Ha igaz az ügynök által leadott első jelentés, akkor Áts jegyezte el az író lányát, majd próbálta Nyugatra szöktetni, akit ezután tartóztattak le a szovjetek és vittek tíz évre a gulágra.
Rövid orvosi jelentés Somogyváry Gyula haláláról
Egy következő átirat szerint az író családját 1951 nyarán „Budapestről Dombrádra telepitették ki.”, majd egy évvel később a helyzet végzetesre fordult. „Összefoglaló jelentés Kistarcsa, 1952. aug. 8. […] 1951. február 16. óta van internálva.
Internálásának ideje alatt állandóan beteges, / : szivbaj: / hosszabb idő óta a tábori kórházban fekszik.
Alattomos és a régi rendszer hive. A tábor rendjét betartja, fenyitve nem volt. Ravasz, hangoskodó természetü. Nevezett ellen a vád az volt, hogy VKF/6-os tiszt volt és a felszabadulás után pedig demokrácia ellenes, illegális szervezkedés tagja volt. A fentiekre vonatkozóan bizonyitékkal nem rendelkezünk. […]”.
Egészsége végzetesen leromlott, ennek ellenére hiába faggatták, nem tört meg. „A felülvizsgálat során Somogyvári 1951. február 15.-én felvett jegyzőkönyvében tett vallomását továbbra is fenntartja, azt kiegésziteni nem kivánta… Javasoljuk: Somogyvári Gyula további internálását, mivel nevezett mais demokrácia ellenes magatartást tanusit” – írták.
Fél évvel később meghalt. Az író haláláról egy rövid orvosi jelentés tudósította az állambiztonságot. („Budapest, 1953. február hó 12.”):
„Jelentem, hogy 1953. február hó 12-én délután 15 óra 30 perckor meghalt Somogyvári gyula [így] internált. Nevezettet 1953. febr. 12-ére virradó éjjel szállitották kórházba, eszméletlen állapotban. Szivmüködése jóformán nem volt és az alkalmazott gyógyszerek már hatástalanok voltak. […] Halál oka: Szivgyengeség.”
Somogyváry Gyula 1942-ben / Forrás: Fortepan.hu
Krasznay Béla szerint elvették az orvosságát
Krasznay Béla tüzérhadnagy, a Recski Szövetség néhai elnöke szerint gyakorlatilag megölték az írót. „Két évet töltöttünk Kistarcsán. 1952 táján Haller István és Somogyváry Gyula meghaltak, mert elvették az orvosságaikat” – mondta a Kapunak adott interjújában erről. Szintén ebben a folyóiratban jelent meg egy olyan olvasói levél, amelyet egykori internáltak írtak. A cikket 1989-ben publikálták, és jellemző, hogy csak a monogramjukat közölték (“G. L., a néphadsereg volt ezredese; T. Z. volt vállalati igazgató; B. Á. egykori rendőmövendék; K. Gy. volt külügyi tisztviselő, valamennyien közel a 80. évhez”). Ebből az írásból ráláthatunk, milyen körülmények és milyen társaságban között élte le élete utolsó hónapjait Somogyváry.
„A kistarcsai intemálótábor (Allambiztonsági Internáló Tábor, rövidítése: ABIT) legszélső, a bejárat közelében lévő épületében kapott elhelyezést a IV. ezred. Ennek az első emeletén volt a 6. számú szoba;
erről a szobáról Vas Zoltán és Rákosi Mátyás úgy emlékeztek meg, hogy: >… az embertelen Horthy-fasizmus 20 embert zsúfolt bele…< Hát kérem, mi pontosan 82-en voltunk ott, miután elszállították az emberek egy részét Recsk- re.
[…] Szobánk összetétele rendkívül >vegyes< volt. Ott volt: Nyíri László, a híres-nevezetes vezérkari ezredes szakíró, Ferenc József egykori szárnyse- gédje; gróf Festetich Sándor, volt honvédelmi miniszter; Rasko Alfréd ezredes, egy nagy tudású öregúr, a budapesti angol nagykövetség volt magyar alkalmazottja; dr. Hankovszky Gyula vezérőrnagy; egy Dózsa nevezetű gyárigazgató, akinek a fia akkor vegyészetet tanult Moszkvában; egy furcsa koponyájú ferences szerzetes barna csuhában; egy nagy bajuszú református tiszteletes, bizonyos Makk nevezetű, akinek a fia akkor kezdte filmrendezői pályáját. Ott volt >Gyula diák<, azaz Somogyváry Gyula, a nevezetes első világháborús trilógia szerzője; egy Brassóból származó volt SS-katona; Kalántay Géza, a képes levelezőlapok nevezetes gyártója; Bilicsi Tivadar és Gróh József dr., az esztergomi primáció jogtanácsosa. Volt még ott ÁVH-s tiszt; katonatiszt, közöttük Sármány alezredes, Pálfy-Österreicher volt sógora is”.
Málnási Ödön szerint az író éhenhalt
Dr. Málnási Ödön a Szabad Magyarság nevű emigráns lapban 1959-ben azt írta, hogy Somogyváry Gyula gyakorlatilag éhen halt. „Öt szovjetellenes vezércikkem miatt háborús főbűnös lettem, s kilenc évet ültem, de írásbeli ítéletet 9 év alatt sem kaptam, mert ilyen fölösleges munkát nem csináltak a szocialista törvényesség mesterei – írta –
Így a tárcsái tábor többi internáltjai is velem együtt szóbeli közigazgatási határozat alapján ültek, s sokan éhen haltak, mint pl. jelenlétemben Somogyváry Gyula.”
Sohasem tudjuk meg, hogy pontosan mi történt. Erről gondoskodtak azok a kezek, akik Sztálin halála után megpróbálták eltörölni saját nyomukat, az őrült évek összes bizonyítékát. Stefka István 2005-ben készített interjút az író unokájával, Somogyváry Gyulával és a család jó barátjával, Szeghalmi Aladár újságíróval. Somogyváry Gyula nagyapja rabságáról és haláláról ezt mondta: „Írt még néhány vallásos verset, litániát, amelyeket egy ferences rendi szerzetes rabtársa csempészett ki a táborból. Internáltként halt meg Budapesten, állítólag a Mosonyi úti ÁVH-felügyelet alatt álló rabkórházban 1953. február 12-én. Legalábbis ezt a papírt állította ki a Legfőbb Ügyészség.
Valahol a Rákoskeresztúri temetőben temették el. Pontos helyét nem határozták meg, talán a 301-es parcellában földelték el.
Újratemetésekor nagyapám is a többi ártatlanul kivégzett hős mellé került.”
Előbb-utóbb talán visszanyeri a helyét a magyar irodalomban és történelemben is.
A győri rádiómatiné kapcsán készült kép. Weygand Tibor énekes, Hegedűsné Horváth Mária, vitéz Somogyváry Gyula író (Gyula diák), Hegedűs Tibor rendező, Polgárné Tóth Erzsi operaénekes, Polgár Tibor zeneszerző, Scherz Ede rádióbemondó. 1928 / Fotó: Fortepan.hu
Fotók: Fortepan.hu/MTI
Facebook
Twitter
YouTube
RSS