Lassan minden egyes nap foglalkoznunk kell az ukrajnai helyzettel, hiszen keleti szomszédunk az oroszokkal vívott fizikai és lelki hadviselést a kárpátaljai magyar kisebbségen vezeti le, egyszerre szigetelve el magát kelettől és nyugattól. Az Amerikában bízó ukránok örömmel fogadnak minden magyar segítséget, ha bajban vannak, cserében a 150 ezres kárpátaljai magyar kisebbséget terrorizálják, hálából természetesen. A beregszászi magyar konzult pár napja nemkívánatos személynek nyilvánították az ukránok, akik ahelyett, hogy stratégiai partnert látnának hazánkban, tovább élezik a viszonyt. Eközben Magyarországon többen is kiálltak az ukránok (!) mellett bölcs és lelkiismeretes hazafiként. A PestiSrácok.hu stábja legutóbb október 4-én, Pestszentlőrincen, a helyi sportcsarnok előtt tartott sajtótájékoztatón szembesült ezzel a retorikával, amikor Tordai Bence és Berg Dániel beszélt arról, hogy a magyar kormány háborút kezdett az ukránokkal és nem képviselik jól a kárpátaljai magyarságot. Tordai ennél tovább ment, szerinte a magyar kormány Putyin parancsára árulja el saját magyarságát.
Nem könnyű megvédeni a külhoni magyarságot, ha itthon is szép számmal akadnak olyan felelős politikusok, akik az elnyomókat támogatják. Ennek oka a zsigereik legmélyéről felszínre törő gyűlölet Orbán Viktor és a magyar kormány ellen, valamint a húsosfazék távolsága feneketlen gyomruktól és éles fogaiktól. Jelenleg éhkoppot nyelnek az államot fillérekért külföldieknek kiárusító klikkek, ezt pedig nehezen viselik. A hazai balliberális oldalon sajnos folyamatosan számon kérhető, hogy nem gondolkodik nemzetben, önfeladó politikájuk pedig megfekszi a magyar emberek gyomrát, melyet egymás után háromszor bizonyítottak demokratikus választásokon. Lassan el kell fogadniuk, hogy nem fogják a magyar emberek fejébe verni hagymázas gondolataikat, a kisebbség gondolaterőszakát a többség felett. A magyarok többségét hosszabb távon sosem tudta meggyőzni a baloldal, legyen szó 1945 előttről vagy akár a világháborút követő időszakról, amikor szovjet nyomásra sem sikerült az embereket a kommunisták oldalára állítani. Akkor is csak fegyverrel, csalással, elnyomással tudtak a jobb sorsra érdemes Magyarország nyakára ülni és évtizedekig rombolni, zülleszteni, pusztítani.
De ha a rendszerváltás utáni időszakot nézzük, akkor sem láthatunk mást: a baloldal által dicsőített Horn Gyula 1996-ban aláírt alapszerződése a románokkal komoly felháborodást keltett. Furcsa felidézni, hogy a magyar-román alapszerződésnél a Romániai Magyar Demokrata Szövetség véleményét ki sem kérték Budapesten, úgy született meg tehát a szerződés, hogy a közel kétmilliós erdélyi magyarokat képviselő pártnak nem volt beleszólása az álláspont kialakításába. A lényeg az volt, hogy Nyugat-Európát megnyugtassuk, valakinek mindig szolgálni kellett az érdekeit, a baloldalnak mindegy volt, hogy kelet vagy nyugat. Az 1991-ben – az Antall-kormány idején – megfogalmazott magyar-ukrán alapszerződés körüli vitában is csupán az volt a céljuk, hogy ellentéteket generáljanak a magyar kormányon belül, a legalapvetőbb nemzeti érdekekben sem tudtak összefogni, minden csak politikai játszma volt.
Végül elérkeztünk Gyurcsány Ferenchez, aki 2004-ben, a kettős állampolgársági népszavazás kampányában valódi hazaárulóként hergelte az embereket, magyart a magyar ellen. Meg is lett a következménye: érvénytelen népszavazás, rettenetes törés a magyar-magyar kapcsolatokban – azonban Gyurcsányt ez nem érdekelte, ő csak aktuálpolitikai kérdést látott az ügyben, nem értette és érezte, hogy mit jelent a “magyar” szó jelentése és érzelmi töltete.
A helyzet azóta sem változott, a baloldali politikusok nagyobb része képtelen megtalálni az utat a saját nemzetéhez, talán nem is akarja. A 23 millió román munkavállaló érkezésével hergelők a régi szocialista attitűdöket hozzák ma is, nekik nincs érzelmi kötődésük a határainkon túlra szakadt magyarokkal, de a viselkedésüket nézve a határon belüliekkel sem. Pedig ha van ügy, amiben nem érdemes politikai haszonszerzést látni, az a magyarság közös ügye. Most sem értik, hogy mindez még jót is tenne a népszerűségüknek, csak sajnos mivel Orbán Viktor védi a kárpátaljai magyarokat, nekik az ellenkezőjét kell csinálniuk. Hiteltelen és fölösleges viselkedés.
A magyar honfoglalás emlékére épített emlékmű a Vereckei-hágónál, Kárpátalján. Fotó: korkep.sk
Ebben a helyzetben lép elő Tordai Bence, a Párbeszéd és Berg Dániel, a Momentum politikusa, és megy neki a magyar kormánynak az említett sajtótájékoztatón. Most, amikor az ukrán fél minden eszközt felhasznál, hogy ártson a magyarságnak, szélsőségeseket küld zavart és félelmet kelteni Kárpátaljára, kiutasítja a magyar konzult Beregszászról, elfogadja a szovjet időket is túlszárnyaló magyarellenes nyelvtörvényt. Tordai Bence szerint a magyar kormány kezdett háborúskodást Ukrajnával, sőt, szerinte a magyar konzulról készült videófelvételek kiszivárogtatása az orosz titkosszolgálat akciója lehetett, Orbán pedig Putyin szolgája. A Párbeszéd politikusa azt is mondta, hogy a magyar kormánynak kellene visszavonulnia a mostani helyzetben, mert nem képviselik jól a kárpátaljai magyarság érdekeit. Kíváncsiak lennénk, hogy Tordai hogyan képviselné a kárpátaljai magyarságot? Vélhetően sehogy, aktuálisan jól jöttek neki Orbán szidásához, de a politikus vagy nem érti a helyzetet, vagy szándékosan félremagyarázza. A sajtótájékoztatón részt vevő, de az általános iskolai leckefelmondási szintet hozó Berg Dániel momentumos politikus is a kormány ellen szólalt fel; gondolatait nehezen lehetett értelmezni, a lényeg azonban egyértelmű volt: Orbán ezt megint rosszul csinálta, különutas politikája csak árt a külhoni magyaroknak. Idézzük fel még egyszer, akkor teszik ezt, amikor az ukránok a sokat hangoztatott európai értékekkel homlokegyenest szemben álló, soviniszta nyelvtörvényt szavaztak meg, mely így áll hozzá a magyar kisebbséghez:
A törvényjavaslat kimondja, hogy Ukrajnában az egyetlen állami és egyetlen hivatalos nyelv az ukrán. Az államnyelv nyilvános elhanyagolása, illetve megsértése büntetőjogi felelősséget von maga után, amelynek büntetési tétele a pénzbírságtól egészen a három évig terjedő szabadságvesztésig terjedhet.
Amíg országon belül ilyen támogatói vannak a külhoni magyaroknak, addig nehéz megkülönböztetni, hogy ki tesz több rosszat, a Tordai-féle baloldali politikusok, vagy az agresszíven fellépő, de pengeélen táncoló ukrán vezetés. Az ukránok motivációi elítélendők, de tudjuk, hogy miért keménykednek a magyarokkal és Magyarországgal, az itthoni ellenlábasok, magukat magyar politikusnak mondó egyének azonban sokkal súlyosabb bűnt követnek el, ahogy tette az egykori SZDSZ-es, jelenleg a DK színeiben politizáló Bauer Tamás is. Pedig ez az a helyzet, amikor a magyar politikai életnek közösen kéne fellépnie a nyilvánvaló ukrán agresszió és magyarok elleni jogtiprás ellen.
Vezető kép: PS
Facebook
Twitter
YouTube
RSS