Ez az ünnep sem jött be az egyre karcsúsodó Jobbiknak, habár jó érzékkel a Bródy Sándor utcában, a rádió egykori épülete előtti, meglehetősen szűk teret szemelték ki a megemlékezésre. A párt elnöke így a várakozásaiknak megfelelően kevés embernek adta elő az egyre komikusabbnak ható harciassági fogadkozást, miközben Orbán Viktort tízezres tömeg hallgatta az Andrássy úton.
A Jobbik rendezvényén nagyjából hatszázan vettek részt, ennyien értesülhettek első kézből, hogy az egyre komolyabb pénzügyi és szervezeti gondokkal küzdő párt sosem fog kiegyezni a miniszterelnökkel. A remélt választási győzelemtől nagyon messzire került, és emiatt végtelenül csalódott jobbikosok elnöke minden haragját beleadta az előadásába, amelyben természetesen párhuzamot vont a kommunista diktatúra és a jelen között. Sneider úgy vélekedett, hogy amikor a kommunisták erőszakkal kitelepítették a budapesti nagypolgárságot, és elkobozták a lakásaikat, az ugyanolyan volt, mint amikor most kilakoltatják a lakbért és a rezsit éveken át nem fizető embereket az albérletükből. Sneider szerint a kommunista megtorlás elől az életét mentve külföldre menekülő kétszázezres tömeg is egylényegű az uniós csatlakozásunk óta a nagyobb fizetésért külföldön munkát vállalókkal. Végül nem maradhatott el a kötelező putyinozás sem, hiszen az Oroszországgal kiépített gazdasági kapcsolatok jobbikos olvasatban (és persze balliberálisban is) azt jelentik, hogy Orbán Viktor az orosz elnök legelkötelezettebb szolgája Európában.
Szóról-szóra ugyanaz történik, mint az elmúlt bolsevik rendszer alatt
– jelentette ki Sneider, bizonyságát adva, hogy a valóság minden béklyóját levetve szeret szárnyalni a képzelete, amikor átadja magát a haragnak. Biztos benne, hogy a rendszer egyre durvább lesz (mellesleg a Sneider által ugyanilyennek vélt bolsevik rendszer 1963 után egyre puhult – a szerk.), és a Jobbik szent küldetése, hogy ezt a harcot megvívja. A pártelnök abban is biztos, hogy a pártot ért „minden mocskos támadás” ellenére többször annyian vannak, mint a választás idején. Ahogy egyébként a választás előtt meg abban voltak biztosak, hogy sokkal többen vannak, mint amennyit a közvélemény-kutatások mértek. A két választás között önmagát pazar illúziókban ringató Jobbik elnöke felszólította a követőit, hogy a törvényesség határáig elmenve küzdjenek, az ellenzéki politikusokat pedig arra hívta fel, hogy bojkottálják azokat a tévécsatornákat, amelyekbe csak akkor hívják be valamelyiküket, „amikor mocskolni lehet”.
Stummer János alelnök szerint a szabadság, az igazságosság és a biztonság sem adott az országban, de a magyaroknak hangosan ki kell mondaniuk az ezek iránti vágyukat. Murányi Levente ’56-os harcos szerint a mostani ellenfél, azaz Orbán Viktor még az ’56-os szabadságharcot leverő szovjet hadseregnél is hatalmasabb, de kitartással legyőzhető. Gulyás Balázs filmes szakemberpublicista is igazi ellenzéki hangnemet ütött meg, hiszen elmondta, mit kell csinálniuk másoknak. Azt mondta, rendszert kell dönteni, és ’56 erkölcsére felépíteni egy szuverén, de európai országot. Ezt ugyan senki sem csinálta meg a bölcs felszólalás után, de a demonstrálók egy része a rendezvény után buszra szállt, és elutazott megnézni az MTVA székházát Óbudán.
Forrás: Origo, MTI
Facebook
Twitter
YouTube
RSS