Péter Gábor, a könyvtáros, Kardos György, a könyvkiadó, Janikovszky Béla, az orvos. Az állambiztonság egykori rettegett urai és megkínzott, tönkretett, megalázott áldozatuk találkozása. Magyar tragédia három tételben. A kommunista diktatúra áldozatainak emlékére.
1.
„Melyik könyvet tetszett mondani?” – alacsony, mosolytalan figura állt a pult mögött, az arca valahogy ismerős volt az írónak, akit amúgy senki sem nevezett írónak, hiszen szénlapátolóként tengődött napról-napra, és egyetlen művét sem adták ki soha. Nézte a könyvtáros mosolytalan képét, aztán megremegett, előbb a keze, aztán a szíve is belerezdült, visszatért az a régóta ismert nyomás, mint amikor a régi történetek boszorkányai ráülnek álmában az ember mellkasára, hogy ne kapjon levegőt.
„Melyik könyvet tetszett mondani?” – ezt a hangot hallotta már valahol, egészen pontosan 1951 februárjában, az Andrássy 60. alatt, csak akkor durvább volt, sokkal keményebb, otromba stílusával mintegy megelőlegezte azt a brutális verést, amelybe legjobb barátja még ott lent, még ott lent belehalt, amit csak utólag tudott meg, jóval később, hiszen sohasem találkoztak többé. A fivére volt, nem is a barátja, hiszen utóbbi nem tár fel semmit abból, amit egymás iránt éreztek, együtt nőttek fel, majd élték túl a második világháborút, végig vigyázva arra, hogy legalább a másik megmaradjon embernek, hogy legalább belőle megmaradjon valami.
Az író túlélte a kínzást, a későbbi könyvtáros és pribékjei vallatását, és végül aláírta azt a százszorosan átdolgozott, továbbszőtt Vallomást, aminek minden egyes betűje hazugság volt. Fél év alatt sikerült megtörni, végül rávallott barátjára és sógorára is, utóbbit ki bánja, éppen ő, felesége bátyja dobta fel őket, gyávaságból, gyűlöletből, irigységből, sohasem tudta miért, de előbbit, azt, hogy fivérét, testvérét elárulta, sohasem bocsátotta meg magának.
Azóta tengett-lengett a világban, hogy kiszabadult, elmaradt a pezsgődurranás, semmit sem érzett, semmi sem változott, mert szabadságát, életét már sohasem kapta vissza. Felesége még fogsága idején elvált tőle, egykor volt cimborái, ismerősei mind kerülték, senki sem akart egy megfigyelt, megbélyegzett emberrel találkozni, akiről a BM azt terjesztette: ügynök. Nem kezdett inni, nem tette meg ezt a szívességet ezeknek, tartotta magát, fizikai munkásként dolgozott, ezen felül majd minden hajnalban tornázott, próbálta túlélni az életet. Lapátolta a szenet, hallgatott és várt. Hátha történik valami. Hátha kiönt a Duna és elmossa ezt a mocskos világot.
„Melyik könyvet tetszett mondani?” – kérdezte a bajuszától megszabadult egykori szabósegéd, és ő nem tudott mit mondani. Már nem is emlékezett, mit szeretett volna kivenni. Mit lehetett egyáltalán kikölcsönözni? Nyilván nem az 1984-re gondolt. Végül nem szólt semmit, kilépett az utcára, és otthagyta őt. Órákkal később már azt kérdezte magától, vajon miért nem fojtotta meg?
2.
Tíz évvel később fejezte be első és utolsó regényét, amelyhez foghatót keveset írtak magyar nyelven. Egy szó sem szerepelt benne az ÁVH bűneiről, a diktatúra végtelen aljasságáról, az emberek csontjaiból a velőt kiszippantó rendszerről. Teljesen másról szólt és mégis arról. Valahogy átment néhány szűrön, pár kapuőrön, és végül eljutott a Magvető Kiadó mindenható vezetőjének asztaláig. A mélyen tisztelt elvtárs behívta az írót egy elbeszélgetésre. Konyakkal kínálta, majd azt mondta: „Maga teljesen hülyének néz minket. A regénye zseniális, komolyan, ennél csak rosszabbakat adtam ki idén. De el fog tűnni a süllyesztőben. Ugye nem gondolta, hogy ez megjelenhet? Ugye nem gondolta, hogy nem nézek utána, kicsoda maga?”.
Az elvtárs barátságos volt, mintha nem is az az ember lett volna, aki a negyvenes évek második felétől elvtársai tömegét végeztette ki, keverte bele különböző légből-kapott, regényszerű kémügyekbe, mintha nem is az az ember lett volna, aki egy letartóztatott, manipulálható nőből házi szeretőt kreált. Búcsúzásul régi vágású úriemberként még megkínálta konyakkal az írót, aki nem fogadta el. A Magvető ura ekkor mélyen áldozata szemébe nézett, sokáig, nagyon sokáig, de nem mondott semmit. Győzött. Ehhez nem volt szüksége szavakra.
Az író késő délutánig magába roskadva ült egy padon, önmagát okolta, hogyan lehetett ilyen ostoba, hogy hihetett ebben az egészben. Abban, hogyha titkos nyelven ír, akkor kiadják. Hogy a zsenialitást végül el kell ismerni – hirtelen naiv kölyöknek látta magát, ugyanannak a suhancnak, aki a negyvenes évek végén azt hitte, van értelme fellázadni egy embertelen diktatúra ellen. Volt?
3.
Nem tudott szabadulni attól az érzéstől, hogy a Magvető urának igaza volt. Győzött, ő meg veszített. Ismét visszatért a szívremegés, és most már a következő napokban sem múlt el. Izzadt, szédült, rettenetes állapotba került, alig bírta már a szénlapátolást, és csak azért nem rúgták ki, mert a kis-főnök kedvelte. Nem tehetett mást, elment orvoshoz. És ekkor jött a regényszerű rész, ekkor jött az a pillanat, ami már neki is sok volt, amit ép ésszel nem lehetett elviselni. A könyvtároshoz képest a fehér köpenyes alakot azonnal felismerte. Ő volt az, aki 1951 telén közel hajolt hozzá, ott lent, ott a pincében, majd az arcába nevetett: „Neked véged.” Neked – hiszen mindig tegezték őket.
Ez az orvosból lett állambiztonsági tiszt nem üvöltözött, ahogyan a kifehérített magvetősnek később a szavakra, ennek a haragra nem volt szüksége, anélkül is elboldogult. Azzal a kis nyomorult, bajuszos szabósegéddel szemben ő végig higgadtan viselkedett a terror idején. Szépen, pontosan – ahogyan a csillag halad az égen – írta meg azt a koncepciós ügyet, amelybe végül tizenhat vádlottat belekevertek, amelynek végén hét ember ástak el a földbe, és csupán egyetlen egyet – a sógorát – engedtek el.
Az orvos még most is felismerte. Nem is titkolta. Kiemelkedő arcmemóriája lehetett, hiszen korábban sohasem látták egymást, az elmúlt években egyszer sem kereste fel a rendelőjét, sohasem volt beteg. „Maga az?” – kérdezte a rókaképű, már jócskán megöregedett egykori tiszt, és szenvtelenül nézte az írót. Ez a pillanat örökre belé fagyott. Mint egy szocreál festmény.
Kisétált onnan is.
Kisfőnöke két nappal később jelentette be a rendőrségen, hogy az író nem jár be dolgozni, pedig a többi lump alaktól eltérően ő mindig megbízható ember volt. A kötelességtudó hatóság – szolgálunk és védünk – feltörte az alagsori lakás ajtaját, ott találtak rá, kopott, bicebóca íróasztala mögött. Az előtte lévő papírhalom tetején itt-ott megszáradt vízcsöppek hevertek. Senki sem vette észre, ahogyan az sem érdekelt senkit, mi lesz a dolgaival. Elsőként a regénye végezte a ház előtti kukában, aztán a versei, végül az a néhány tárgy, ami megmaradt utána, és nem vette át az antikvárius.
Megtörtént az utolsó mozdulat: kitörölték az embert a történelemből, zseniális regényével együtt, amelyet most már sohasem olvashat el senki sem. Aki könnyfakasztó végszót vár, csalódnia kell. Ennek a történetnek nincsen megrendítő utolsó mondata.
A kommunista és minden diktatúra névtelen áldozatainak. A publicisztikában szereplő könyvtárost Péter Gáborról, a Magvető vezetőjét Kardos Györgyről, az orvost Janikovszky Béláról mintáztam.
Fotó: MTI
Hesslerezredes
2018-11-07 at 14:13
Nálunk azért nem voltak, vagy csak mutatóba, nemzeti-kommunisták, mert itt a kommunisták vezetői jórészt cionisták voltak, tehát a nemzeti érzés támogatása náluk és miattuk szóba sem jöhetett, nemcsak Rákosi, de Kádár alatt sem (Kádár felesége egy zsidó pék (talán maga is zsidó) volt felesége volt).
torony
2018-11-07 at 14:12
Gratulálok Gábor, rövid, tömör, de megrendítően élethű. Nagyon jó írás!
Picur
2018-11-06 at 19:56
Nagyon jo iras! Vizonto es Szoke ciklon minden erzesetek es szavazok igaz, oszinte es tiszta. Hajra Magyar Hazafiak!!!!
Gravity Antal
2018-11-06 at 18:37
“– Itt van éppen a másik szobában Eisenberger, neki is kellenének iratok – mondta az asszony.
– Jó, mondtam, de milyen névre akarod?
– Mindegy – felelte – csak csináld…, de gyorsan. És akkor a szemem megakadt Frolimovicsék két fián, az egyiket Péternek, a másikat Gábornak hívták. […] így lett Eisenberger Béniből Péter Gábor.”
Demény Pál: A párt foglya voltam
Péter Gábor Eisenberger Benjámin néven született Újfehértón.
Netta
2018-11-06 at 18:15
Tartoznak 1918-1919 -ről szóló hiteles játékfilmekkel, ez szent igaz.
gyomor kell ezekhez !
2018-11-06 at 15:38
janikovszky éva “írónőt” évtizedekig ünnepelték.
Undorító, hányingert keltő ez az egész.
komlós, vitray, hajdú, szepesi stb. szép kis banda.
salamander
2018-11-06 at 14:33
Jó de “basszuk” már meg: miért nem lehet ezeket és utódaikat (pl. Bauer Tamást) rendesen es jogszerűen helyükre illeszteni?
Jó ez így?
Netuddki
2018-11-06 at 14:25
Ebből filmet kellene forgatni! Vajna biztos ráharapna. 🙂
Netta
2018-11-06 at 18:14
Ez fikció. Filmen túl sűrű lenne. Elég egyetlen ilyen találkozó, az is végig viszi a fő fonalat.
Szőke ciklon
2018-11-06 at 14:11
Az elkövetett bűnök bizonyítékai közül, amit nem daráltak le időben, így tűnnek el, és mivel az áldozatok sem tudnak már mesélni, szép lassan elfelejtődik minden, a gyilkosok “megtisztulnak”! Tiltakozom az ellen az állítás ellen, hogy a fiúk nem felelősek apáik tettéért. De igen. Felelősek, mert apáik bűnös tetteinek köszönhetik, hogy nyertesei lettek a rendszernek, hogy tanulhattak, hogy zsíros állásokhoz, hatalmas vagyonokhoz jutottak, és tevékenyen közreműködtek abban, hogy eltűnjenek a bizonyítékok. A rendszerváltás idejére privatizálták az állami vagyon még működő részét, majd azt követően, demokratáknak hazudva magukat továbbra is ott maradtak a parlamentben, komoly pozíciókban. Uralták a médiát, az igazságszolgáltatás és a kultúra minden szegmensét. Ismételt hatalomra kerülésüket követően, elkótyavetélték a maradék állami vagyont, teljesen kiszolgáltatottá tették az országot, Az igazi rendszerváltás 2010-ben kezdődött meg, és nagyon hosszú ideig el fog tartani, mert a “fiúk” nagyon ragaszkodnak a rablott holmihoz, pozíciókhoz, és élvezik a nyugati elv- és fajtársaik támogatását. Álszent demokratikus elvekre hivatkozva megakadályozzák a számonkérést, Az egész országot felháborít bűnök maradnak felderítettlenek, illetve húzódnak el az elévülésig, az elkövetők szabadlábon maradnak, ami meg menthetetlen, ott nevetséges pénzbüntetést, esetleg felfüggesztett büntetést rónak ki. De az sem ritka, hogy felháborító módon még nekik ítélnek meg kártérítéseket. Az írás hűen adja vissza, hogyan működik a szocialista-liberális demokrácia.
Vízöntő
2018-11-06 at 16:54
Az apák-fiúk kérdésben teljesen azonos véleményen vagyunk!
Benedek Károly
2018-11-06 at 18:13
” Felelősek, mert apáik bűnös tetteinek köszönhetik, hogy nyertesei lettek a rendszernek, hogy tanulhattak, hogy zsíros állásokhoz, hatalmas vagyonokhoz jutottak, és tevékenyen közreműködtek abban, hogy eltűnjenek a bizonyítékok. ”
Már aki. Beleszületsz egy családba, nem tehetsz arról gyerekként, hogy milyen
a család létformája, játszol, élsz, tanulsz, felnősz. Viszont ha felnőttként követed apád, anyád útját, akkor bűnös vagy, felelős vagy. Mint Pető, Demszky, Bauer pl.
Ha jogos lenne, hogy mindenki felelős az apáinak a bűneiért, akkor a zsidók jogosan gyalázzák az összes magyart, azokat is, akik a háború után születtek?!
Észnél legyünk már. Nincs kollektív bűnözés. Konkrét személyekhez kötődnek a bűnök.
anonymus
2018-11-07 at 18:27
De van. Hetedíziglen.
Egyébként szigorúan viszonossági alapon. Észnél vagyok.
túródóra
2018-11-06 at 13:33
A hozzá hasonló állatok,most is ugrásra készen állnak!Senkinek ne legyen kétsége,hogy ezek halálra kínoznák ,akik ellenállnának nekik!Az ilyen momentumos,gyurcsányos ,újhelyi -féle aljadékok.Ugrásra készen várják a lehetőséget!És meg is lenne hozzá a pribék sereg vidéken is.Budapesten meg tömegével vannak !
Benedek Károly
2018-11-06 at 13:05
Még soros is. Szakmányban fosztogatta őket a nyilas patrónusával együtt.
Amúgy a valóban intellektuel zsidók megvetik az egész mocsok liberálfasiszta bagázst.
Benedek Károly
2018-11-06 at 13:02
DrMadocsay Péter (fb)!
Horn alatt azt csinálták, hogy “előnyugdíjba” mehettek, akik a nyugdíj előtt voltak két évvel. Megkapták a teljes nyugdíjukat, és a havi fizetésüket is , és nem adóztak a nyugdíjuk után, csak a fizetésük után.A nyugdíjat is kapták, meg a megemelt fizetésüket is. Ezt elsősorban az MSZMP pártapparatcsikjainak találták ki. Gondoskodtak egymásról az elvtársak.
A megszűnt MSZMP egyik peremkerületi pártbizottságának volt oktatási előadója, aki estin végezte a tanítóképzőt, ejtőernyőzött egy általános iskolába, mindjárt igazgatóhelyettesként.
Pálmimi85
2018-11-06 at 13:00
Döbbenetes írás. Egy rossz szó nincs, de az ember lányát kiveri tőle a hideg veríték. Gratulálok. Méltó emlék mindazoknak, akik úgy tűntek el az éltünkből, hogy csak a szívünkben hagytak nyomot magukról, mert egy szemét banda Istent akart játszani és ítélkezett…
GRATULÁLOK!
Benedek Károly
2018-11-06 at 13:19
Ahhoz a történethez mit szólsz, hogy azt mondja, 70-es évek eleje.
Amszterdam. Egy három fős család meghívóval, látogatóban Budapestről.
Nyilvános helyen iszogatják a kólájukat, magyarul beszélgetnek. Mellettük álldogál egy fiatal ember. Egy idő múlva felbátorodik és megszólítja a családfőt.
Elmondja, hogy néhány éve disszidált, s megtenné-e, hogy magával viszi a levelező lapját, és Budapestről feladja az Édesanyja címére, nem meri Amszterdamból feladni, nem akarja, hogy a magyar hatóságok megtudják, hogy tartózkodik. A férfi átvette a lapot, megígérte, hogy feladja.
Hazatérvén át akarta adni a rendőrségnek a lapot. A felesége felháborodott,
hogy ugyan miért tenné. Mondta a férjének, hogy adja oda, inkább elégeti,
nincs szüksége egy ócska levelezőlap miatt rendőrségre, kihallgatásokra járni.
Aztán szépen magához vette és ő maga adta fel a lapot a férfi anyjának.
Megesett ilyen is, és olyan is, amikor biztos, hogy ment a lap, vagy ajándék a rendőrségre. Mert sok patkány ávós, meg demagóg barom kommunista kapott nyugati
látogató és/vagy turista útlevelet. Szegény nyugatra emigrált politikai menekültek sosem tudhatták, hogy aki magyarul beszél, vajon bajtárs, vagy ellenség. Főleg ellenségek voltak köztük.
toboz
2018-11-06 at 12:39
.? aki nem zsidó, illetve cionista.
Benedek Károly
2018-11-06 at 11:24
És a Demokrata fő publicistája, Szalay Károly hozsannázott nem egy cikkében az ávós fasisztáról, Kardos Györgyről, hogy milyen “zseniális kiadó volt”, és az ő könyvét, amiben nyíltan forradalomnak nevezte 56-ot, bezzeg kiadta.
Na?!
Vízöntő
2018-11-06 at 11:17
És ezek közül az aljas, szadista elvtársi állatok közül egy sem végezte akasztófán, egy sem rohadt meg börtönben, tanítványaik, követőik, parancsaik végrehajtói és pártjuk jogutódai meg a mai napig a hatalom visszaszerzéséért küzdenek, és a szadista elvtársi gyilkosok jogutódai oktatnak erkölcsre, tisztességre, és hazudnak folyékonyan szebb jövőt nekünk, amit ők adnának, mint az elődeik akkor a felmenőinknek!
És kik is a jogutód pártok? Na ezen gondolkozzon el mindenki és takarítsunk a jövő évi két választáson, a jogutód pártok és képviselőik, a leszármazottak tűnjenek el végleg az alkonyatban!
A Párttörténeti Intézetük – vagy hogy becézgetik most – anyagát meg foglalják már le végre, mielőtt az elődeik árulásainak, aljasságának, mocskának minden bizonyítéka eltűnik!
Benedek Károly
2018-11-06 at 11:28
Hatalmon vannak. Tekintsd a kulturális életet és az oktatást.
minden a markukban maradt. Orbánék valamiféle paktumokat kötöttek.
egyre markánsabban körvonalazódik a liberális vonal. Az óbégatásuk csak terelés.
Obendorfer Árpád www.obendorfer,hu
2018-11-06 at 11:56
A “valamiféle paktum” aljassága nem jellemző Orbánékra hála Istennek. Annál inkább a ” lépés a kellő időben ” Hűbele Balázs módjára cselekedni rosszabb mintha nem csinálnánk semmit.A “liberális vonal” nem körvonalazódik ! Sem markánsan, sem máshogyan. Nem is fokozódik. Jó sok hülye közhelyet sikerült összehordanod Benedek. Legalább tetszik a jobbikban ?
Benedek Károly
2018-11-06 at 12:49
Obendorfer Árpád http://www.obendorfer,hu!
Bár igazad lenne.
Például “őszi nagytakarítás”,,,
Aztán Prőhle és bandája megüzente neki, hogy nem lesz semmiféle nagytakarítás a kulturális életben. Fekete Pál meg kijelentette, hogy Prőhlére, K.Simonra, Szőcsre fog támaszkodni.
Osztán nem is lett a nagytakarításból semmi.
Schmidt Mária meg együtt alázta Tusványoson L. Simonnal Orbán János Dénest.
Semmi közöm a patkány Jobbikhoz, de a még patkányabb Mi Hazazaárulók Vagyunk utódpártjukhoz sem.
Olvass többet, mielőtt kategorizálsz. Szerinted Szakács Árpád is jobbikos?
csakafidesz
2018-11-06 at 11:01
Komlós van előttem ahogy hajlong a Mikroszkóp színpadán. Undorító volt a pofa.
Netta
2018-11-06 at 11:26
Az utóda sem kevésbé undorító, a csasztuskákat nyálfröcsögve óbégató Sasjózsi.
Szathmári Veronika
2018-11-06 at 22:13
Hofi kedvenc munkatársa. Nem hiszem, hogy Hofi nem volt tisztában a múltjával…
Madocsay Péter
2018-11-24 at 22:38
ávós “szakemberek” !
Rohoska István
2018-11-06 at 10:45
A mai utódaik, akik emelkedett módon ellenzéknek nevezik magukat, pontosan ugyanilyenek.