Az évente mért globális csapadékmennyiség fele jelenleg mindössze 12 nap alatt esik le – derült ki egy új tanulmányból, amely szerint a század végére az esőzések és havazások eloszlása valószínűleg még aránytalanabbá válik, amelynek eredményeként az éves csapadékmennyiség fele 11 nap alatt fog leesni.
Korábbi tanulmányok azt mutatják, hogy az éghajlat melegedése nyomán a jövőben várhatóan erősödni fognak a szélsőséges időjárási események és valamelyest emelkedni fog az éves átlagos csapadékmennyiség. A szakemberek azonban még mindig kutatják a két tendencia közötti kapcsolatot – olvasható a PhysOrg tudományos-ismeretterjesztő hírportálon.
Ez a tanulmány megmutatja, hogy a két dolog miként függ össze egymással
– mondta Angeline Pendergrass, az amerikai Nemzeti Légkörkutatási Központ (NCAR) munkatársa, a Geophysical Research Letters című folyóiratban publikált tanulmány vezető szerzője.
Arra jutottunk, hogy a várható erősödések a már eleve a legnedvesebb időszakokra fognak koncentrálódni, vagyis a legesősebb napok még esősebbek lesznek
– tette hozzá a kutató.
A szakemberek szerint az áradások és az azokkal járó károk is növekedni fognak. Mindennek komoly kihatásai lesznek a vízgazdálkodásra, a várostervezésre és a sürgősségi segélyszolgálatokra, valamint a mezőgazdaságra is, amely jóval produktívabb akkor, amikor az eső nagyjából egyenlően oszlik el a termesztési időszakban.
A tanulmány elkészítéséhez Pendergrass és kollégái 185 világszerte működő földi meteorológiai állomás adatait használták fel az 1999-2014 közötti időszakból. Ennek a tizenhat évnek a méréseit ugyanis össze tudták vetni az amerikai űrkutatási hivatal (NASA) TRMM – a trópusi esők mennyiségét mérő – műholdjának adataival. A tanulmányba bevont földi állomások többsége Észak-Amerikában, Eurázsiában és Ausztráliában volt. Vizsgálatukban a kutatók a világ 36 olyan klímamodelljének szimulációit használták fel, amelyek a napi csapadékmennyiségre vonatkozó adatokkal is szolgálnak. Megnézték az éghajlati modellek előrejelzéseit a század utolsó 16 évére, majd a kapott eredményeket levetítették az egyes megfigyelő állomásokra.
Megállapították, hogy a megfigyelőállomásoknál mért egész éves csapadékmennyiség valamelyest növekedett a szimulációkban, ám a többletcsapadék időben nem egyenlően oszlott szét, hanem az extra eső- és hómennyiség fele mindössze hat nap alatt esett le. Ennek következtében az egész éves csapadékmennyiség is jóval egyenlőtlenebbül esett le a mostaninál. Az eredmények szerint 2100-ra a bolygó éves csapadékmennyiségének fele 11 nap fog leesni, szemben a mostani 12-vel.
Mivel a klímamodellek általánosságban véve csak egy kicsivel több esőt jeleznek, arra jutottunk, hogy ez a növekedés valószínűleg egy maroknyi, de nagyon esős időjárási esemény formájában fog megvalósulni, és ezért több negatív hatása is lehet, például áradások formájában
– magyarázta Pendergrass, hozzátéve, hogy mindezt figyelembe kell venni a jövőre való felkészülés során.
Forrás/fotó: MTI
Én
2018-12-05 at 13:21
tehát rengeteg pénzt költöttek egy kutatásra, meg tanulmányra, hogy kiderítsék: a magasabb hőmérséklet miatt nagyobb a párolgás tehát több eső esik…
legközelebb küldjék nekem inkább a pénzt
Gabor Kr
2018-11-23 at 05:06
Nem ertem igazan. A dinok korszakaban nem volt egy gyar, egy auto sem, ami rontott volna barmin is es az Eszaki sarkon dzsungel volt.
Hatalmas teruleteken van hasonlo csapadekeloszlas, pl. a Del-Kelet azsiai tersegben, megis termelnek. Szarazsagban, igaz eleg dragan, de mukodo mezogazdasag letezik, nem egy helyen.
Azt, hogy a Fold melegszik barki tudhatja, aki elmult negyven eves. Az en gyerekkoromban, ha nem volt telen nyakig ero ho az utcaban, nem voltunk boldogok es roppant melegnek ereztuk azt, amikor augusztus elejen par napig 27-28 fok volt. Tudhato volt h ez tendencia. Evek ota tudhato, hogy ezt a folyamatot nem tudjuk megallitani. Akkor miert ez a panikhangulat? Meg kell tanulnunk a megvaltozott korulmenyekkel egyutt elni es ha lehet elonyunkre forditani.
Kristóf
2018-11-23 at 14:01
Mint a viccben, hogy maradt két hetünk, hogy megtanuljunk víz alatt élni…
A probléma az, hogy a természet élő és élettelen elemeiből álló nagy rendszerek működését borította fel az ipari civilizáció. Ezek a rendszerek negatív visszacsatolásokkal tartják fenn arcukat, melyet a civilizáció állandó külső körülménynek lát és megújulónak vélelmez. Nem mellesleg puszta létét alapozza rájuk.
A civilizáció a működése során annyit tesz, hogy:
– Elkülönül ettől a külső körülménytől a természettől, “kiemelkedik” belőle.
– Hasznot vesz ki a külső körülmény a természetből, úgy hogy nem ad vissza semmit. Mindezt növekvő mértékben, mely növekedésről a vége felé szokott kiderülni, hogy a pályája exponenciális.
– A természet igyekszik a civilizációt is negatív visszacsatolásokkal akadályozni abban a tevékenységében, hogy az ő kárára gyarapodjon, megtartva saját rendjét.
– A civilizáció a természetből feléje érkező negatív visszacsatolásokat technikai eszközökkel kiiktatja.
– A technikai megoldások mindig nagyobb válaszreakciókat váltanak ki, melyekre a civilizáció újabb technikai megoldásokkal válaszol.
– Fejlettebb szinten ezen a ponton kel életre a környezetvédelem, mely nevével ellentétben nem a természetnek akar jót. A célja az, hogy az értelmetlen kártétemény tiltásával és az egyéni érdek korlátozásával próbálja megőrizni az elvesző külső körülményeket, hogy kitolja a civilizáció élősködési lehetőségeit.
– A vége a fegyverkezési verseny elvesztése a természettel szemben. Egy ponton túl a technika és az anyagi lehetőségek együttes megléte nem éri el azt a szintet, ami egy nagyobb válaszreakció kiiktatásához szükséges.
Itt tartunk ma a 25. órában. Nem arról van szó, hogy ne lehetne zordabb körülmények között élni. Arról van szó, hogy amikor a civilizáció igazán drasztikus természeti immunreakciót kap az arcába, akkor elfogynak az anyagi lehetőségei kivédeni azt, jóllehet, lenne még rá műszaki megoldás. (A Kaliforniai tűz halottjai is elmenekülhettek volna, ha lett volna helikopterük. De nem volt.) Ez van ma világszinten sokkal közelebb, mint el tudnánk képzelni.
Megjegyzem, hogy a magyarok gazdálkodása a Habsburgokig mindig is együttműködött a természettel. (Ez az az igazi Magyarország, mely számára a Közel-keleti és nyugati természetpusztítók civilizációi idegenek. Melynek vidéki maradéka már sok mindent nem ért, de még Orbánra szavaz a szervetlen és istentelen művilág fejlődését képviselő haladók ellenében. Mely mára azért betagozódott a haladók közé, csak le van maradva.)
Itthon az első nagy természeti pofonokat Mária Terézia vívta ki, az igazi fegyverkezési verseny megindítását pedig Széchenyi neve fémjelzi. A táj mesterséges és intézményesített megerőszakolása azóta a társadalmi valóság része. A hazai éghajlatváltozás hazai termék, a táj kiszárításának 150 éves szívós munkával elért „gyümölcse”. Ehhez adódnak hozzá a globális hatások, mely halálos veszélyt hordoz. Mára az előző hsz-ben vázolt helyzet szélére kerültünk. A fenti körülmények kialakulása esetén azok kivédésére nincs megfizethető mesterséges műszaki trükk.
Elvileg még ezen a ponton is elkerülhető lenne a teljes bukás átállással egy a természettel együttműködő rendszerre. A régi vízi világ töredékes helyreállítása olyan negatív visszacsatolásokat eredményezne, melyek semlegesítenék a globális „éghajlatváltozás” pusztító hatásait. Ezt úgy látszik, két dolog meggátolja:
– A rendszer keretei között mindenki egyénileg rövidtávon ellenérdekelt.
– Társadalmi csapda: a természettől elszakadt társadalom valóság-érzékelésébe mindez nem fér bele.
Koszorút tessék venni Kovács néni.
Kristóf
2018-11-22 at 18:27
Remekül mutatja a társadalom valósághoz való viszonyát, hogy egy nap alatt egy hozzászólás érkezett a cikkhez, az is a témát magát tartja marhaságnak.
A téma véresen komoly, a tanulmány már sajnos nem. Az IPCC jelentés ránk vonatkozó részéről lenne értelme egy cikknek.
Mi történt és mi várható?
– Az Északi-sarki állandó ciklon lelassult a kisebb hőmérsékletkülönbség miatt.
– A szélén lévő magas légköri futóáramlás már nem stabilan Skandinávia felett található. Le és felnyúló nyelveket határol, időnként több mint egy hónapra szétesik.
– A fenti jelenség miatt az északi és déli légtömegek közvetlenül cserélődnek ki, nem egy nyugat-keleti frontrendszeren keresztül. Így lehet Norvégiában a sarkkörön túl 32 fok nyáron, szeptemberben Marokkóban pedig 20 centis hó.
Nálunk mi lesz?
– A frontok északi ága nyáron sokszor nem jut el hozzánk.
– Tavasztól őszig az eső rendkívüli időjárási esemény lesz. Jóformán ebből volt ízelítő az idei év.
– A felmelegedés március végétől őszig tart, nem várható hűtő hatás. Május végétől jönnek sorra a melegrekordok.
– Ezt súlyosbítja, hogy a vízügyi hatóság tavasszal leereszti a folyókon a „káros belvizet”.
– A többi tájunk is félsivataggá aszalódik, mint a Kiskunság.
– A forró talajban semmi sem terem meg. Ahol van lehetőség, az öntözés hűteni sem tudja kellő mértékben, hát még vízzel ellátni a haszonnövényt. Idén Európa többi részén még nálunk is rosszabb volt a termés. Az agrárminiszter ennek nagyon örült, mert ezért így is bejött a mezőgazdaságnak a jópénz. Az élet le van sajnálva, lényeg a pénz. Így viszont sajnos nem nagyon lesz mit ennünk!
– A forróságban kiszárad és leég minden, mint korábban Oroszországban, majd a Földközi tenger vidékén és idén Skandináviában. De nálunk is lángra kapott a Hortobágy idén. Gondolhatunk a Kaliforniai tűzre is, hogy milyen „jópofa” lenne egy ugyanilyen a Budai hegyekben és a Pilisben egy közeli augusztus 20. körül.
Mit lehet tenni?
– Műszaki megoldásokkal épeszű pénzért semmit. A haszonnövények őrült öntözése mellett a környezet átalakul és elvesznek az iparosított mezőgazdaság feltételei, mely becsődöl. (Hány munkahely is az Magyarországon?) Nem beszélve arról, hogy kevesek a folyók, a kilocsolt víz pedig azonnal elpárolog.
A víz megtartásával a tájban mindez kivédhető lenne. Olcsó is lenne. Ez viszont csak a természettel együttműködő rendszerrel valósítható meg, ami nagyon fáj a pénz és a modern technika napszámosainak. Vagyis mindenkinek, aki ennek a társadalomnak a valóságában él. És sajnos nem az a kérdés, hogy maradt-e rá idő, mert szándék sincs. Úgy látszik addig nem is lesz, amíg óriási kár nem keletkezik. Mondjuk összeomlik a gazdaság és meghalnak pár millióan. Na akkor már lehet, hogy késő lesz.